Skip to main content

Karanténszerelem

- 2020. 05. 27.

De közbejött a karantén. Koromnál fogva rögvest önkéntes karanténba vonultam. Másfél hónapja nem megyek ki a házból, családom nem közelít meg másfél méternél jobban, mindent fertőtlenítünk, az ételeket forraljuk.

Én szeretem a családomat, szívesen vagyok velük együtt összezárva is. De elgondolkodtam azon, hogy mennyien élnek szabados életet, s most mi lehet velük. Olvasom az interneten: „Jó annak, aki a feleségét szereti”. Mennyi minden van ebben a kijelentésben. Kimondatlanul az, hogy ha együtt is élünk valakivel, ami csodálatos dolog, ha harmonikus kapcsolatról van szó, de mindig ott van szemünk előtt a kísértés. Rögtön akkor, ha az utcára kilépünk. Nem beszélve arról, ha itt-ott, munkahelyen, boltban, piacon (placcon) kialakul valami kis flört (flörtöcske). Még inkább, ha egy kicsit több is annál. Nincs édesebb a tiltott gyümölcsnél.

Olvasom – ugyancsak a neten -, hogy lecsökkent a prostituáltak forgalma. Nem mintha én odajáró volnék, de valahol megértem az efféle igényt; végeredményben az egész világon ismert, talán ezért is mondják „legősibb mesterségnek”. Most azonban a félelem elvette a néha-néha félrelépni akaró emberek kedvét. Az erotika, a szex visszaszorult a négy otthoni fal közé. Hát, most legyünk találékonyak!

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x