Az újmédia fogalma napjainkban körvonalazódik. Legtöbbször technológiaként értelmezve digitális, hálózati, interaktív és kreativitást megvalósító eszközök tárházaként emlegetik. Egy olyan jelenség, amely „bármely digitális eszközön, interaktív felhasználói visszacsatoláson, illetve kreatív részvételen alapuló, bármikor a mindenkori igény szerinti tartalomhoz való hozzáférést biztosítja.” (W1)  Szakadát István szerint „az új média a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Az új média fogalma magába foglalja a multimédia és interaktív média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt.” (W1) (Az új média és újmédia helyesírása még ingadozik. A szerk.) Napjainkban egyre inkább úrrá lesznek rajtunk a digitális eszközök és az internet világa. Nem túlzás állítani, az életünket mára már nem tudjuk elképzelni internet és okostelefon nélkül. Azonban el kell fogadnunk azt a tényt is, hogy mindezek használatával az internet ártalmai is szembe tűnnek, napi szinten találkozunk vele. Ilyenek például az álhírek (fake news-ok).

A 2020-as világjárvány berobbant az internet világába is. És vele együtt az álhírek. Veszelszki Ágnes (2017) szerint az álhírek 2016-tól különös figyelmet kaptak, azonban már 2002-ben James E. Katz és Roland E. Rice megfogalmazta ezt a jelenséget: a különböző internetes oldalak mindenféle információt megosztanak igazságtartalmuktól függetlenül. Az online felületek (szerző, források, aktualitások ismeretlensége, kontrollálatlan információhalmaz stb. okai miatt) nem minden esetben megbízhatóak. A probléma az, hogy nagyon sok esetben az olvasók tudatlanságuk, informálatlanságuk, naivságuk miatt komolyan veszik az interneten megjelenő káros nézeteket. Az olvasónak kritikai gondolkodást és hozzáállást kell megtanulniuk ahhoz, hogy mindezek ki tudják zárni (Veszelszki 2017: 52). Ezt jó lenne már iskolában tudatosítani a fiatalokban annak érdekében, hogy minél kevesebb káros impulzus érje őket. Az egyértelmű, hogy elkerülni nem lehet őket, hiszen az álhírek mára már kiaknázatlanokká váltak, viszont csökkenteni lehet az olvasókban rejtőzködő hiszékenységet.

Az álhírek tulajdonképpen olyan hírcikkek, amelyeknek nincs tényszerű, igazság értékű alapjuk, vagyis hamisak, ennek ellenére mégis úgy kerülnek publikálásra, mint a hivatalos hírcikkek. (A romániai médiakutatásokban koholmány néven is ismert. A szerk.) Az álhírek általában pénznyereség céljából keletkeznek. Ennek két formája lehetséges: vagy olyan emberek terjesztik, akiket nem érdekel, hogy mi az igazság, csupán nyereséget remélnek a kattintások által, vagy pedig olyan hozzáértőnek tűnő újságírók írják, akik nincsenek tisztában az információkkal és nincsenek kellőképp felkészülve. (Veszelszki, 2017: 53.) Fontos kiemelni, hogy az „internethasználók nem csak tartalomfogyasztók, hanem tartalomgyártók is: bárki bármit írhat, megoszthat, bármihez hozzászólhat.” Mindez persze azt a lehetőséget is biztosítja, hogy laikusok, valódi szakemberek, kuruzslók, álszakemberek egyaránt megnyilvánulhatnak. (Falyuna, 2018: 35.)

Az utóbbi időben a legtöbb álhír a COVID-19 kapcsán látott napvilágot. Nemcsak az internet, de az újságok, a televízió, a rádió is napi szinten foglalkozik az új (típusú) koronavírus-járvány megjelenésével. Naponta több száz cikk jelenik meg a közösségi oldalakon a vírussal kapcsolatban. A vírussal kapcsolatos álhírek sokkal gyorsabban terjednek, mint maga a vírus. Ezzel kapcsolatban a legolvasottabb és a legnépszerűbb félrevezetéseket Facebook-bejegyzésekben olvastam: „A C-vitamin csodákra képes!”, „A C-VITAMIN LEHET A KORONAVÍRUS ELLENSZERE?!”, „BEJELENTETTÉK! MEGVAN AZ ELLENSZER! Napokon belül véget érhet a járvány, ugyanis Kína megtalálta az ellenszert!”, „A meleg beköszöntével búcsút inthetünk a koronavírusnak!”. Ilyen, és ehhez hasonló címekkel megjelent cikkekre bukkantam az utóbbi időben. Már maga a megfogalmazás is kételyt kellene, hogy okozzon az olvasókban: ugyanis az álhírek legszembetűnőbb sajátossága (és véleményem szerint a legalapvetőbb buktatója is) a hatásvadász (tudományosnak semmiképp sem mondható) cím, valamint annak tipográfiai szerkesztése: nagybetű, sokszoros felkiáltójel, reklámokban használatos csalogató szavak („búcsút inthetünk”, „viszlát, vírus” stb.)

Ugyancsak a COVID-19 kapcsán megjelent értetlenség a maszkviselés kapcsán. Egyik cikkben azt olvassuk, hogy: „Viselj maszkot, az megvéd a vírustól!”, a következő cikkben az jelenik meg, hogy: „A maszk nem véd meg téged a vírus ellen, csupán az viseljen maszkot, aki fertőzött.” Állítások kereszttüzében a közönség. Egyik állítás ütközik a másikkal, ami alapvetően ad egy bizonytalanságot, elbizonytalanodást a mondanivalónak. Lassan ott tartunk, hogy az ember nem képes hinni a saját szemének és elbizonytalanodik saját, ép elméjében, akkor, amikor olvassa az internet híreit. Az az igazság, hogy az álhírek elburjánzása az emberek ítélőképességét teszi próbára: nem vagyunk képesek különbséget tenni valódi és valótlan, szakmai és kuruzsló vélemények, eredeti és hamis között.

Nagyon sokszor mosolygunk azon, ami az interneten kering, azonban hiába nevetséges egy-két dolog, mégis komoly és megdöbbentő. Egészen elképesztő az, hogy a 21. században az internetről, pontosabban az itt közzétett videókból tanuljuk meg a kézmosást. És a járvány ezt is előidézte. Videókban szereplő orvosok, influencerek, hírességek példáját követve tanuljuk meg, hogyan kell kezet mosni. (Az is elhangzott, hogy addig kell kezet mosni, ameddig az ember elmondhat egy Miatyánkot. A szerk.) Valóban a járvány megjelenése kell ahhoz, hogy az ember megtanulja, hogyan kell helyesen használni a víz és szappan együttesét? A látottakból pedig az derül ki, hogy igen: erre van szükség. Nem csak a kézmosás az, ami megdöbbentő, hanem az emberek kétségbeesése és az ebből fakadó fejetlenség. Videók tömkelege érhető el, amelyeken azt látjuk, hogy áruházakban fejvesztve rohangáló emberek egymásra halmoznak felesleges holmikat. Sajnos azt kell látnunk, hogy az álhírek mellett az emberi butaság is terítékre került: hiszen a vírus okozta felfordulás következtében odáig jutottunk, hogy videókból tanulunk kezet mosni és videókat látva láncreakcióként indul be az emberi fejetlenség ész és gondolkodás nélkül.

Harmadik olyan dolog, ami az újmédiában elterjedt és kedvelt jelenség a mémek kreálása. Ez persze nem a COVID-19 megjelenésének köszönhető, azonban egyértelmű, hogy egy ilyen új jelenség rögtön előhívja az emberekben rejlő humort és „szalagon gyártják” naponta a mémeket. Mindezek segítenek abban, hogy humorral és nevetéssel dolgozhassuk fel azokat a nehéz helyzeteket, amelyekkel szembe kell néznünk.

A mém fogalom megalkotása Richard Dawkins etológus nevéhez fűződik. A szó a görög mimeme szóból származik, s ennek jelentése utánozni. Egyfajta kulturális hordozó: olyan információs egység, amely kulturális információt hordoz. Tehát olyan információs mintázatok, amelyek az egyének memóriájába rögzülnek és továbbadódnak. (Germus, 2018.) Ez csupán egy kép a rengeteg közül, aminek köze van a vírushoz. Érdekes, hogy hogyan kapcsolnak össze emberek különböző eseteket (valószínűsíthető, hogy a nemrégiben napvilágot látott Schobert Norbert botrány váltotta ki az ilyen típusú mémeket).

A legtöbb mém mégis Győrfi Pálhoz kapcsolódik, ami a koronavírus-járvány miatt létrejött. Az emberek folyamatosan szembe találták magukat azokkal az óvintézkedésekkel, amelyeket kötelezően be kell tartani a vírus idején. Mindezeket pedig a mentőszolgálat szóvivője ismertette a hallgatósággal. A gyakoriság pedig elhívta az ehhez hasonló vicces képeket.

Összegzésképpen elmondható, hogy a média fontos szerepet játszik az életünkben. Nem tudjuk és már nem is akarjuk kikerülni az esetleges negatív hatásokat. Viszont, mint látjuk, a mémek esetében humorforrás is lehet az internet használata annak érdekében, hogy könnyedebben túllendüljünk a nehéz helyzeteken. Rövid dolgozatomban a teljesség igénye nélkül próbáltam meg rávilágítani arra, hogy mennyire nagy hatással van a világban történt eseménynek a médiára, az internetre, a közösségre. Abban a pillanatban, ahogy valami történik a nagyvilágban, futótűzként jelennek meg az interneten ehhez kapcsolható érdekességek, álhírek, humoros jelenségek. Ez teszi lehetővé azt, hogy nagyon rövid időn belül sok emberhez jussanak el az információk.

Irodalom

Balázs Géza 2020. A koronavírusról szóló beszéd (nyelv és folklór) 229–240. In: Kovács László szerk.: Globális kihívás – lokális válaszok. A koronavírus (Covid19) gazdasági és társadalmi összefüggései és hatásai. Savaria University Press, Szombathely.

Falyuna Nóra 2018. Az (ál)tudományos ismeretek és az internet. Jel-kép 34–50.

Germus Krisztina 2018. Mik is valójában a mémek?  http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/MediaelmeletV2/vi23_az_jmdia_fogalomkre.html

Veszelszki Ágnes 2017. Az álhírek extra-és intralingvális jellemzői. Századvég 51–85.

W1. Schivinski és Dabrowski http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/MediaelmeletV2/vi23_az_jmdia_fogalomkre.html