Az erre érzékenyek és figyelők szomorúan konstatálhatták, hogy a világszerte népszerű szoftverek telepítő nyelveiből sorra kiszorult a magyar. A világot a kapitalizmus és globalizáció szemüvegén keresztül szemlélők ezt azzal magyarázták, hogy a 15 millió beszélővel kicsi piac vagyunk, az angol, spanyol, német, francia, és persze az ázsiai kontinens nyelvei, a mandarin, a japán, a koreai és a hindi több felhasználót „szolgál” ki. Így a magyarra „nem éri meg fejleszteni.” Szerencse, hogy számos informatikai fejlesztést eleve magyarok csinálnák – lásd prezentációs vagy navigációs szoftverek – így ezek magyar nyelvű támogatása a magyar közösséget szolgálja.

Jó hír az is, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztések – a gépi tanulás és deep learning – már lehetővé teszik a való idejű nyelvi fordításokat. Így az okostelefonra felmondott kínai nyelvű szöveget az eszköz a benne foglalt jelentés többé, kevésbé pontos megőrzésével lefordítja magyarra. Ezen a téren tehát már jobban áll a magyar nyelv.

Az igazi áttörést azonban egy olyan területen érhetünk el, melyről még (túl) keveset hallani, és ez a digitális diplomácia. Vigyázni kell azonban, hogy éljünk a lehetőséggel és nem maradjunk le a digitális térben zajló diplomáciai versenyben. Az elmúlt években ugyanis jelentősen megerősödött a diplomáciai tevékenység az online térben. A nemzetközi kapcsolatokban a digitális diplomácia eszközrendszere mindennapossá vált, nem egyedi jelenség, hogy konfliktusok, válságövezetek, illetve krízis helyzetek kezelésében, valamint a béke és a háború kérdésében a „digitális megoldások” dominálnak. A külügyekkel, de az ország imázsának bemutatásával foglalkozó szakemberek most már a digitális térben is egyre aktívabb szerepet töltenek be.

Nem meglepő tehát, hogy infokommunikációs technológia robbanásszerű fejlődésével és a közösségi média térnyerésével növekszik a külügyi szervekre, diplomatákra és professzionális kommunikátorokra nehezedő nyomás, hogy felismerjék a digitális technológiákban rejlő új lehetőségeket és átlássák hogyan állíthatók ezek az új eszközök a külpolitikai célok – és a magyar nyelv – szolgálatába. Ez a feladat azonban nem egyszerű és nem illeszkedik a diplomácia évszázadokon keresztül kialakított és folyamatosan finomított sémáiba, bár a lényeg ugyanaz maradt. A hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal, az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme, valamint az információszerzés és biztosítás: a saját országról szóló (pozitív) ismeretek terjesztése.

Nincs tehát ma könnyű dolga annak, aki diplomáciával foglalkozik.  Azok a kommunikációs formák, melyek majdnem egy évszázadon át meghatározták a munkájukat korábban nem látott sebességgel alakulnak át. A francia nyelvet felváltja lassan az angol, és már csak lenyomata marad az útlevélben (lásd: nom de famille, prénom, date de naissance, nationalité). Hosszú ideig a diplomáciában a technika csak egy volt a segédeszközök közül. A telefon a krízis helyzeteket segített kezelni, a rádiós és televíziós üzenetek csupán töredéke szolgált diplomáciai célokat a nyomtatott sajtóval egyetemben. Ezzel szemben az elmúlt harminc évet egyre inkább meghatározta az internetes kommunikáció, melyben az üzenetek feladója és célja a korábbiaknál sokkal kevésbé egyértelmű. A technológiai változásokat követe kezdetben a diplomácia eszköztára a honlapokra, hírlevelekre és e-mailekre terjedt ki. Ezek viszonylag átlátható és ellenőrizhető felületek voltak, bár már a korábban megszokottnál gyorsabb reakciókat vártak le a hivatásos diplomáciai kommunikátoroktól.

Az infokommunikáció területén fejlett, ám területileg, gazdaságilag vagy katonailag kicsi országok a hagyományos világban nagyhatalomnak számító államokkal kelnek harcra az online térben, gyakran győzve, az eseményeket úgy beállítva, hogy a nemzetközi közösség támogatását képesek elnyerni. Geopolitikai értelemben szárazföld, a tengerek, a légtér, a világűr mellett a cybertér is potenciális hadszintér lett. A kibertérben történő konfrontációk mind inkább asszimetrikusok: a hagyományos állami struktúrákkal, szervezetekkel sokszor hagyományos értelemben vett szervezetként nem kezelhető ellenfelek állnak. Ilyenek a terrorszervezetek, bűnözői csoportok, hackerek. Nincs szükség ugyanis már elfoglalni egy tévéstúdiót ahhoz, hogy követeléseiket vagy propagandájukat hatékonyan terjeszthessék. Azok az államok járnak élnek a digitális diplomáciában, melyek felismerték, hogy a korszerű infokommunikációs és online média eszközök használata, az online tér kihasználása korántsem jelenti csupán a hagyományos diplomáciai folyamatok modernizálását.

A külügyi szerveknek – így a magyarok is – a közösségi média segítségével folyamatosan egy átfogó „narratívát” kell formálni és közvetíteni az ország céljairól és tetteiről. Segítségünkre van ebben a mesterséges intelligencia és a gépi fordítás. Ha nem is tudunk az angol nyelvű üzenetekre, kommentekre magyarul válaszolni, de a mesterséges intelligenciával ellátott keresők segítségével át lehet fésülni nagy rendszerességgel a világhálót. Erre a gyakorlatra remek példa a YouTube, ahová feltöltött saját videónkban szereplő jogdíjas zenét a sok ezer percnyi anyag közül is pár órán belül felderíti egy algoritmus és a teljes bevételt a megbízójának követeli. Miért ne élnénk ezzel a módszerrel a digitális diplomáciában? A Magyarországról posztolt hírekhez például imázs építően szólhatna hozzá gyorsan egy algoritmus, és a magyarul megfogalmazott üzeneteket fordíthatná angolra.

És hogy mit hoz a jövő? Internetes trollkodást, mely képes komoly erőforrásokat lekötni, vagy automatizált propaganda-szórás, amikor a közösségi média felhasználók már nincsenek tisztában, hogy azokat a híreket, melyeket ők követnek vagy akár meg is osztanak, már chatbotok posztolták.