Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Alkalmazott névtan: keresztnévszótárak

2020.05.2.nincs hozzászólás

Az utóbbi évtizedekben örvendetesen megnőtt az érdeklődés a tulajdonnevek iránt.

Ma már a névtani szakemberek többsége önálló kutatási területnek tekinti a névtudományt. Tény, hogy világszerte a múlt század második felében virágzott fel az onomasztika, amelyet kis késéssel követett a magyar névtudomány is. A Magyar névkutatás a 21. század elején című kötet (Farkas Tamás–Slíz Mariann szerk., 2015) számba veszi az elért eredményeket, kijelöli a kutatómunka irányvonalait különös tekintettel a nemzetközi, közép-európai, közelebbről a Kárpát-medencei kapcsolatok fejlesztésére, valamint az alkalmazott névtan terén adódó gyakorlati tennivalókra. A kötet szerzői közül többen hangsúlyozzák a tudománynépszerűsítés fontosságát. Hoffmann István (A névtan és a társtudományok) felhívja a figyelmet, hogy a névkutatóknak súlyos adósságaik vannak a tudományos ismeretterjesztés terén, hiszen a szakemberek ilyen irányú tevékenysége széles körű igényt elégít ki, amely visszavezethető az embereknek a nevek iránti megkülönböztetett figyelmére, érdeklődésére. Raátz Judit tanulmányában (Alkalmazott névtan) megállapítja, hogy nem tisztázott a fogalom, és hogy igen nehéz az alkalmazott névtan területeit meghatározni. Farkas Tamás: A nemzetközi névkutatás és magyar kapcsolatai című dolgozatában felvázolja a közös kutatási témákat, kiemeli a nemzetközi együttműködés fontosságát. „A gyakorlatias típusú, alkalmazott névtani kérdésköröktől az elméleti jellegű alapkutatásokig találhatunk közös munkára érdemes területeket. Akár a kisebbségi névadás, névhasználat, névjog kérdéseivel kapcsolatosan…”

 Az alkalmazott névtan egyik fontos területe a gyakorlati szempontokra is kiterjedő névtervezés, a névkultúra fejlesztése, az ismeretterjesztő tudományos tevékenység. E célok elérésének alapvető eszközei a különböző névtípusok, elsősorban a személy- és helynevek szótárai. Ugyanis a magyar névtanban járatlan szakember vagy egy adatra kíváncsi, magyarul nem tudó kívülálló számára mérvadó csak a valamelyik világnyelven vagy saját anyanyelvén kiadott magyar névtár lehet, amelyben megtalálhatja a név helyes magyar alakját, annak világnyelvi vagy más idegen nyelvi megfelelőjét, ha van ilyen, a rövid és pontos etimológiát, s végül a név köznyelvi kiejtését.

A magyar névtanban elsőként Hajdú Mihály tudatosította ennek fontosságát. A magyar-angol, angol-magyar keresztnévszótár (1983) című munkájának Bevezetőjében rámutat arra, hogy neveink „számbavétele, bemutatása, magyarázata, idegenek számára való felhasználhatóvá tétele a mi feladatunk”. A jó példával maga jár elöl, hiszen ez a könyv nélkülözhetetlen mind a magyar keresztnevek iránt érdeklődő idegenek, mind a művelt nagyközönség számára.

Névrendszerünket nem elég csak a világnyelvekkel összevetnünk, meg kell tennünk ezt a környezetünkben élő népek viszonylataiban is. Az összehasonlító keresztnév szótárak az egymás mellett élő népek hagyományainak, kultúrájának jobb megismerésén túl segíthetik a határokon túli kisebbségi személynév-használatot, névtervezést.

Ezt a célt tűzte ki munkám is, a Magyar-román, román-magyar összehasonlító keresztnévszótár. A kötetben a román névrendszer neveivel összevetettem a magyar keresztneveket. A két utónévrendszer teljes körű összehasonlítására eddig még nem került sor, így a szótár hiánypótló kézikönyvnek számít mind a szakirodalom, mind az nagyközönség számára. Ladó János normatív névkönyvét (1971) és Hajdú Mihály Magyar-angol, angol-magyar keresztnévszótárát vettem alapul, kiegészítve több, az utóbbi időben engedélyezett, anyakönyvezhető névvel. A magyar keresztneveket elsősorban a román megfelelőikkel igyekeztem egyeztetni, és a hivatalosan vagy a nagyközönség által hibásan azonosított neveket kiigazítani. Ha tévesen vagy önkényesen azonosítottak magyar és román keresztneveket, akkor tisztáztam a tévedés okát. Például az Adalbert nevet gyakran azonosítják a Béla névvel, holott a két név nem áll rokonságban egymással, az Ákos sem azonos a románban mesterségesen alkotott Acațiu névvel, és a sort folytathatnók.

Ha a keresztnévnek nincs román megfelelője, akkor röviden megmagyaráztam a név eredetét, közöltem a név angol megfelelőjét, ha van ilyen, és végül a név megközelítő román kiejtése zárja a névcikket. A román-magyar fejezetben a leggyakoribb román keresztneveket ismerheti meg a magyar olvasó.  Munkámat megnehezítette az a tény, hogy még nem létezik hivatalos és nyilvános román keresztnévkönyv. A gyakran használt keresztnevek legelterjedtebb beceneveit is közlöm. Ha a névnek nincs magyar megfelelője, akkor az etimológia következik, majd a román név angol megfelelője és megközelítő magyar kiejtése áll a szócikk végén. A szótár használatát megkönnyíti a kiejtési jegyzék, amely bemutatja mindkét nyelv betűinek hangértékét, azaz a magyar, illetőleg a román ábécé betűinek helyes olvasását, kiejtését.

Fontos lenne, hogy hasonló kétnyelvű keresztnévszótárak készüljenek a többi szomszédos országban élő nemzeti közösségek és a többségi nemzet viszonylatában, hiszen egymás kölcsönös tisztelete, jó közérzetünk neveink helyes használatán is múlik.

A szerk. megjegyzése: Ez az írás a szerző kiegészítése a Magyar-román, román-magyar összehasonlító keresztnévszótár című munkájához, amely az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában a közelmúltban jelent meg. (AESZ-füzetek 16, Sepsiszentgyörgy, 2018).

Új hozzászólás