Megjelölhetik a cselekvés irányát (köszön – odaköszön) vagy aspektusát, akcióminőségét (pl. befejezettség: ír – megír), és egyes esetekben az ige jelentését sajátos többlettel gazdagítják (jelentésspecializáló szerep). Például utalnak valaminek az elrontására, elhibázására: sóz – elsóz, lép – félrelép. Kifejeznek lekicsinylést: kezel – lekezel, néz – lenéz, vagy éppen felnagyítást: néz – felnéz.

A meg- igekötő egyik sajátos jelentésspecializáló szerepe pedig a coitus (közösülés) jelölése. Általános magyar nyelvi jellemzőről van szó.

csinál – megcsinál

dolgoz – megdolgoz

dorgál – megdorgál

dönget – megdönget

dug – megdug

firkál – megfirkál

hajint – meghajint

kefél – megkefél

kupakol – megkupakol

pakol – megpakol

A meg- igekötő jelentésspecializáló szerepe annyira erős, hogy (persze más igékhez hasonlóan) képes teljes egészében magára venni az igekötős ige jelentését. Ez az igekötő mint felelőszó esetében természetes: Megvolt? – Meg! De bizonyos esetek arra mutatnak, hogy a meg- igekötő már nem felelőszói értelemben is felvette az igekötős ige jelentését: „meg hát” (bekövetkezett aktus), „meg hát lány” (partnereit gyakran váltogató, könnyen megkapható lány).

A „meg hát lány” eredetileg egy nyelvi viccből született: Ismerkedés a diszkóban: – Felkérhetlek táncolni? – Meg hát.