Skip to main content
Gondolatkák, rábukkanások, fölfeleismerések 1.
- 2020. 04. 13.
- Tavaszi kert: csivitelő fák.
- Egyensúly: mikor a vesztes osztozik a győztes örömében.
- A rossz elleni küzdelem megerősíti a rosszat, mert elismeri létét.
- Aki ellenáll az ördögnek: az ördögnek áll ellen. Aki szereti: megfosztja identitásától. Angyallá szeretni az ördögöt: nincs más út.
- „Nem ördögtől való.” Persze hogy nem. Minden Istentől (és Istenért) való.
- A gondolat: szálláscsináló. Az elme szállásmestere. – Ha az ördöggel foglalkozol, ő költözik beléd. Ha angyalokon töprengsz, ők lesznek valóságoddá.
- Ha Konfuciusz és Jézus találkoznának, mit mondanának egymásnak? Azon túl, hogy megölelnék egymást. (De azon túl mi értelme a szónak?)
- Abba a mélységbe ereszkedni alá, ahol már felhők és csillagok fogadnak.
- „Elnézést, Uram, oly elveszett vagyok. Meg tudna kínálni egy verseskötettel?”
- A „mi”: tévedés. A világ egyes szám, mert a sok: egység és egyetlen.
- Akár egy törékeny isten: mint türelmes parabolát, görgette életét.
- Rábeszélni a világot a Jóra.
- Úgy zongorázott, mint aki előzőleg Isten ajkát illette ujjaival.
- Istenhez szeppenő szív.
- Egy fűszál feddhetetlensége.
- Hány vers lelkiismerete tiszta? – Azokat olvasd.
- Reggel még mindenki tiszta. Estére mégis maszatos lesz a világ (tőlünk?).
- Az emberiség mint dinasztia: Jézus családfája.
- A folyó, mikor a torkolat deltájában ráeszmél, hogy már tenger.
Nincs hozzászólás!