Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Tűnődés

2020.03.29.nincs hozzászólás

a kisgyermekkori nevelés és a nyelvi szocializáció kapcsolatáról

Elöljáróban

A kisgyermekkori nevelésre-gondozásra, a nyelvi szocializációra összpontosító jelen dolgozatom mottója Rudolf Steinertől való: „Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv: minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.”  Ugye, hogy pontos látlelet, jelentős támpont ez a gondolat a kisgyermekkori nevelőknek? Dolgozatomban a társadalmi szocializáció nyelvi, nyelvhasználati kérdésköreit érintem. Okai az efféle, a társadalomban zajló, a kisgyermekek személyiségét drámaian befolyásoló tényezők.

Még érvényesül, hogy általában húsz-harminc éves házasok kisgyermekei érkeznek az óvodai hálózat különböző típusú intézményeibe.

Világjelenséggé dagadt az a folyamat, miszerint anyagi és/vagy karrierépítési okok miatt később vállalnak gyermekáldást a nemző- és fogamzásképes felnőttek.

Az európai gyökerű kultúrákban még tipikus továbbra is a nő–férfi házasság, az ebben a kapcsolatban születendő gyermekek reményteljes várása.

A hagyományos családmodell mellett terjedőben a nő–nő, férfi–férfi házastársi kapcsolatában vállalt, örökbe fogadott gyermekek nevelés, gondozása.

Szinte általános, hogy a társadalom rétegeiben élő felnőttek kisgyermekei a mai idők óvodáiba úgy érkeznek, hogy szüleik a világ információ- és technológiai robbanásának élvezői, akik SMS-, fészbúk-, szkájp-, blog-, twitter-típusú eszközökön, felületeken, netes elérhetőségeken szó- és mosolyjelekből szövegnek alig nevezhető közleményekkel kommunikálnak. Talán nem véletlenül formálódik át korunkban az emberek kommunikációja, vitakultúrája, társalgásetikettje, önismerete, változik meg ingerküszöbének a szintje.

Kisgyermek a kisvasúton (kép: BG)

Kiindulópontok

Bizonyított, hogy az anyaméhbeli időszak és a gyermekkor korai évei döntően meghatározzák a gyermekek személyiségét, képességeit. Ugyanilyen jelentőségű a társadalomba fejlődés, érés, emberré válás szempontjából, hogy milyen gazdasági, szociális hátterű családban születik a gyermek.

Mindkét alapvetés szerves kapcsolatot tart a nyelvhasználati minőséggel. Azok az impulzusok és környezeti hatások, amelyek az embert életének első hat évében érik, kulcsfontosságúak az értelmi-szellemi fejlődésében, hiszen a kisgyermekkor határozza meg, hogy az adott gyermekemberből milyen felnőtt válik.

Ha a gyermeket tanítják, foglalkoztatják, fejlesztik, pozitív ingerekben gazdag környezetben nevelik, a képességei eredményesebben bontakozhatnak ki.

A gyermekek társadalmi szerepvállalását, emberminőségük jegyeit meghatározza a család gazdasági, szociális és műveltségi helyzete. Ha ezek közül egyik feltétel sem megfelelő, előfordulhat, hogy az ilyen családok gyermekei akaratlanul is a társadalom perifériájára szorulnak. Le kell vonnunk a következtetést: a családi háttérnek meghatározó ereje van a gyermekek sorsára.

Általában a nehéz szociális és gazdasági helyzetű családokban, a nyomorban élőknél hiányoznak azok a pozitív ingerek:

a megfelelő higiénia,

a napi fürdés,

a rendszeres fogápolás,

a következetes kézmosás,

a színes játékokkal körülvett kisgyermekkor,

a nyugodt körülmények

és egyebek,

amelyek a kisgyermekek szellemi, értelmi és érzelmi fejlődésére jótékonyan hatnak, hathatnának. Elvárandó, hogy a kisgyermekkori társadalmi célzatú nevelés a szocializációs változásokban és az érzelmek terén is igen gazdag periódus legyen.

Fejlesztési lehetőségek

A társadalmi környezet változásai nevelési-gondozási és oktatási problémahelyzeteket okozhatnak. Fontos a problémákkal való őszinte szembenézéskor, a kiváltó okok keresésekor, hogy a problémakutató, tényfeltáró, helyzetelemző óvodapedagógus, tanító értéke, tekintélye ne csorbuljon az óvodába és/vagy iskolába járó gyermekek és szüleik körében, azaz az ilyen óvodapedagógus-, tanítótársunk társadalmi státusza ne rendüljön meg, amikor a rábízott kisgyermekek érdekében új fejlődési, építkezési irányt javasol.

Mi a tapasztalat, amikor az óvodai-iskolai és a családi nevelés értékei között jelentősnek nevezhető különbségek sorakoznak? Eleinte lappanganak, rövidebb-hosszabb időt követően robbannak az illető óvodapedagógusnak, tanítónak a növendékeivel és az azok szüleivel kapcsolatos konfliktusai. Miképpen nyilvánul meg elsődlegesen? A nyelvi kommunikáció és a közösségi magatartás minőségromlásában, jelesül a türelmetlenségben, a durvaságban, a rendszertelenségben, az óvodapedagógus, a tanító közösségépítő, közösségirányító szerepének el nem fogadásában, az esetek többségében a szülők feladattudatának gyengeségében, avagy annak hiányában, továbbá a konfliktusban résztvevők beszédértési és beszédfegyelmi problémáiban, az együttműködő érdeklődés hiányában.

Mi a legjellemzőbb különbség óvodáinkban, iskoláinkban a pedagógus–szülő viszonyban? Az elsősorban és nagyságrendekben megmutatkozó kínos különbség a nyelvi regiszterben, a nyelvhasználatban, ugyanis a beszéd, a beszédmód, a beszédstílus közvetíti legpontosabban, a legérzékletesebben az adott család szubkultúráját, az óvodapedagógus, a tanító iskolai végzettségét meg a kommunikációban résztvevők önigényességét is.

A problematikus családokban az így-úgy alkalmazott fogalmaknak sajátos jelentéstartalmuk van, ezáltal a kisgyermekek az ezekből a családokból kikerülve nehezen értetik meg magukat az őket körülvevő külső világgal, és a legtöbb esetben az absztrakt gondolkodásra nehezen motiválhatók. Rendszeresen tapasztaljuk, hogy az ilyen családok különféle ingerekre adott, odalökött válaszai nem reflektálók, inkább impulzívak, nem pozitív jellegükben megmutatkozva. A sekélyes, igénytelen, nyomorúságos életvitelű családi környezetből érkező kisgyermekeknél a nyelvben, elsősorban a szókincsben, a nyelvhasználatban tapasztalható nyelvi deficit.

Az adott kisgyermekek gondolkodási stratégiája az eredményes óvodapedagógusi, tanítói beavatkozás, segítő szándékú fejlesztés nélkül mindenképpen nyomasztóan hátránnyá válhat, a szülői elzárkózás következtében hátránnyá is válik, és ez kiváltképpen az iskoláztatás éveiben drámaian érezteti totális személyiségromboló hatását. A nyelvhasználat számos probléma forrása és gyógyírja is lehet. Mi gyógyítsunk okosan, érzékenyen a kulturált, igényes, tapintatos, példaadó nyelvhasználatunkkal.

A gyakorló óvodapedagógusoknak, tanítóknak vannak olyan példáik, amelyekkel a nyelv- és beszédminőség problémaköreit tudják árnyaltan bemutatni úgy, hogy ezek hátterében különböző nevelési stílusokat lehet felfedezni. Magam is tapasztalom, hogy a testrészek, a virágos- és veteményeskertek, a színek és sok egyéb megismeréséhez, az ezekben a témakörökben tetten érhető szókincs a különböző családi hátterű gyermekeknél szokatlan mennyiségi és minőségi sivárságot, igénytelenséget, tudatlanságot, felszínességet mutat. Ezért is szükséges sok szókincsfejlesztő, jelentésfeltáró, kommunikációs helyzetgyakorlat, alapos, körültekintő gyakorlás a kisgyermekek nyelvi szocializáltságát biztosító eredményes szókincsfejlesztés érdekében.

Amikor a szülők és/vagy a testvérek öltöztetik a gyermekeiket, testvéreiket, talán rendszeresen el-elhangzik az egyes ruhadarabok neve, így ezeket a kisgyermekek megtanulhatják. Ugyanakkor, ha mindez úgy zajlik, hogy az egyes ruhadarabokhoz színek, színárnyalatok is kötődnek, jelesül: „Vedd fel a sárga kabátodat, húzd fel a barna cipődet!” és még más információk is elhangoznak: „Azért ezeket a színeket javaslom, mert ezek a színek illenek egymáshoz, mert kellemes hangulatúak”, akkor az adott kisgyermekek világlátása, szókincse, ízlése színesedik, árnyalódik, konkrét tapasztalati élménnyel, tudással bővül, mivel öltözködés közben gyakorolhatják a ruhadarabok nevét, emlegethetik a színek sokféleségét, ráadásul az öltözködéssel járó cselekvés közben érzékelik a testrészeiket is. Nem kétséges, hogy a nyelvi szocializációnak ezen a szintjén a gyermekek könnyebben azonosítják és nevezik meg játékkal, cselekvéssel körülvéve a testrészeket, a színeket, a virágokat, a zöldségeket, a gyümölcsöket, az ízeket, az illatokat és más egyebeket, amikor a beszéd- és kiejtésgondozó, szókincsfejlesztő tevékenységeink folyományaként növendékeink ön- és társasmegismerési tudása, képességei eredményesebbé teszik a kisgyermekeket a társadalomba való zökkenőmentes, eredményes belépésre, bennmaradásra.

A gyermekek, az óvodai gyermekcsoportok, az iskolai tanulói közösségek különféleképp viszonyulnak az élőszóbeli meséléshez, a szájjal meséléshez, az irányított, a részben irányított, valamint az önálló történetmondáshoz. Megfigyelések jelzik: a kisgyermekek 40-50%-a képtelen végig figyelemmel követni a mesemondás alkalmait, helyváltoztatás nélkül hallgatni a meséket, holott a mesélés a kisgyermekkorban rendkívül szoros anya–gyermek kapcsolatot feltételez, és a mesemondás, a mesélés hagyományosan és nem véletlenül az anyai szerepkör része. Tény, hogy a mesék megértése – klasszikusak vagy mai nyelvezetűek – a lényegkiemelés szempontjából fejlett képességeket igényel. Olvasásszociológiai kutatások is visszhangozzák a hétköznapi tapasztalatokat, hogy néhány könyv megléte a családban és a könyvek szeretete is szükséges, hogy a könyv, a kultúra, a mese, a művelődés az emberminőség fejlődésének szerves része maradjon a fészbúkolás, a twitterezés, a kütyüzések mellett.

Összefoglalás

A legkülönfélébb problémák: a gazdasági, pénzügyi, lakhatási, életvezetési, kulturális, az iskolai végzettséggel és számos más nehézséggel, hátránnyal, a nyomor végtelennek tűnő bugyraival összefüggő esélykülönbségeknek legalább a csökkentési lehetőségeit latolgatva az alábbiakat állíthatjuk magunk elé a sikeres, de legalábbis nem eredménytelen személyiségfejlesztő nyelvi szocializáció érdekében.

Megkerülhetetlenül fontos a kisgyermekek beszéd- és nyelvhasználatbéli különbözőségeinek közelítése, a minőségi beszédszint, a verbális kommunikáció fejlesztése.

Fokozott figyelemmel kell lennünk a példamutató beszédlégzésre, artikulációra, beszédtempóra, hangoztatásra, például a tárgyak, a személyek, a színek, a jelenségek és más dolgok megnevezéssel, játéktevékenységbe integrált alkalmazással, tekintettel a szókincsbővítésre.

Durva mértékűvé lett az elnagyolt, elhadart, elkapkodott, gyengén artikulált beszéd. Ennek a hallás utáni észlelése komoly nehézségekkel jár, így figyelemmel kell lenniük az óvodapedagógusoknak, a tanítóknak és a szülőknek is a maguk beszéd- és kiejtésigényességére, a kisgyermekek hallással összefüggő memóriájának fejlesztésére.

Feltétlenül szükséges az olyan beszédhelyzetek megteremtése, ahol megélhetik az óvodás és/vagy az iskolás gyermekek a nyelv szépségét, a beszéd örömét. Erre a legkézenfekvőbb a saját élmények elmondása, az önálló történetalkotások, a részben irányított és/vagy önálló képszemlélés keretében zajló képolvasások, amelyek szintén kínálják a szövegezés lehetőségét. A beszédhelyzetek teremtésében hangsúlyosnak tartom a kisgyermekek által hozott élmények elmondására késztetést olyan kérdésekkel, amelyek kifejtésre, mesélésre, elmondásra bátorítóak. A beszédgátoltság, a beszédcsendesség oldására kiválóan alkalmasak a mesealkotások vagy a mesebefejezések konstruálása is lehet beszédre késztetés, amiként a mese- és versmondások, a mese- és versdramatizálások mellett a változatos technikájú bábozások, bábjátékok.

A rugalmas, sokoldalú, problémaérzékeny gondolkodást segíti, a cselekvési és döntési reakcióidőt kedvezően befolyásolja, ha a beszéd cselekvésekhez, tevékenységekhez kapcsolódik. A tevékenységbe integrált tapasztalatszerzés gyakorlatának érvényesítésére kimeríthetetlen lehetőségek vannak az óvodában a szabad, a részben szabad és a kötött játéktevékenységek, a különböző megoldású, kivitelezésű szituációs játékok, a szervezett foglalkozások, továbbá bármelyik napi tevékenység közben is, amelyek keretében az egészséges énkép, a helyénvaló önismeret és önértékelés alakítása lehet a hangsúlyos szempont.

Felhasznált és ajánlott irodalom

H. Tóth István 2015. Szóra késztető (Háttérismeretek, fejlesztési lehetőségek óvodáskorúak beszéd- és kiejtésgondozásához). Flaccus Kiadó, Budapest.

H. Tóth István 2016. Sűrű erdő, kopasz mező és társai – Válogatás a testismeret szókincséből. Óvodai Nevelés, Budapest. 2016. 8: 18–20.

H. Tóth István 2017. A játék és a felelősség az óvodai és a kisiskoláskori pedagógiai gyakorlatban. Katolikus Pedagógia, Vác–Budapest. 1–2: 11–24.

H. Tóth István 2019. Értékkeresés az óvodai magyar nyelvi nevelésért a hagyományápolás tükrében (Szemlélődés – hozzáadás – hasznosság). Sprint Kft. Kiadó, Budapest.

Körmöci Katalin 2015. A tevékenységbe integrált tapasztalatszerzés gyakorlatáról. Óvodai Nevelés, Budapest. 3: 13.

Világhálós források:

http://ofi.hu/tudastar/tanulas-fejlesztese/kisgyermekkori-tanulas;

http://ujegyenloseg.hu/korai-neveles-avagy-aranybanyaszat-hat-ev-alatti-gyermekekkel/;

http://vmek.oszk.hu/01900/01963/html/nter2212.htm

Új hozzászólás