Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

„Mert szemben ülsz velem…” 1.
Irodalmi szóbeszéd 4.

2020.02.17.nincs hozzászólás

Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra (Budapest, 1905. november 21. – 1995. május 14. )

Májusban lesz, hogy 25 éve távozott közülünk Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója, a magyar gyógypedagógiai pszichológia művelője, francia- német- magyar szakos középiskolai tanár, Illyés Gyula író felesége.  A következő hónapok blogbejegyzéseivel rá emlékezünk.

Kozmutza Flóra 1905. november 21-én, Budapesten egy összetartó, polgári családba született, ahol négyen voltak testvérek. Szülei szerfelett művelt emberek voltak. Flóra édesapja bíró volt, aki nagyon szerette a természetet és művészeteket, kedvtelésből rajzolt, és rendkívüli nyelvtudása volt. Gyermekeivel otthon ritkán beszélt magyarul, helyette németül, franciául szólt hozzájuk, és elvárta, hogy azon a nyelven is válaszoljanak. Jogi könyvei mellett tisztes könyvtára volt klasszikusokból, megtalálhatóak voltak a polcán Shakespeare és Molière összes műve mellett a jelentős orosz klasszikusok, és díszkiadásban Jókai és Mikszáth művei is. Flóra örökölte édesapjától az irodalom szeretetét.

Kozmutza Flóra. Forrás: Családi hagyaték -Illyés Mária.

A család összetartó erejét mutatja, hogy amíg a gyerekek nem költöztek el otthonról, együtt nyaralt a család. Kezdetben, Erdélyben, az I. világháború után pedig a Balatonon. A család felfedezett egy, akkor még szinte lakatlan partszakaszt a tihanyi révhez közel, itt bérelt házat néhány nyáron át, majd mivel mindannyian nagyon ragaszkodtak a helyhez, 1929-ben telket vásároltak, ahol 1930-31-ben felépült a család saját nyaralója. Flóra és testvérei valamennyien szerettek kerékpározni, úszni, evezni, gyalogtúrázni, vitorlázni. Eleinte a Szepességből származó, trianoni békekötés után átköltöző, Tihanyon nyaraló fiúk vitorlával felszerelt járművében hajókáztak a többi helyi, vagy helyben nyaraló egyetemistával, végül a Kozmutza család is szerzett egy csónakot, amit vitorlás bárkává építettek át. A parton kis mólót is építettek, és nagy, vízi túrákat szerveztek a Balatonon.

Illyés Gyuláné visszaemlékezéseiből tudjuk, szívizom és tüdő gyulladása utáni felépülése idején, 1937. július elején meghívta József Attilát a tihanyi nyaralóba, ahol  Flóra családját is megismerhette volna. A súlyos pszichikai problémákkal küzdő költő, bár készült az utazásra, utolsó pillanatban bekerült a Siesta szanatóriumba, aminek hosszabb időre lakója lett, így meghiúsult az utazás. Illyés Gyula később, 1939-ben vendégeskedett először a tihanyi házban, Flórával történt egybekelésük után. A házasok idővel vásároltak saját telket, ahol figyelembe véve a táj és talaj adottságait, gyümölcsfákat ültettek. A második világháborúban a tihanyi házukat feldúlták, Illyés Gyulánénak sok jegyzete, köztük a Doboz községben végzett kutatásai során felvett anyag nagy része, illetve számos József Attilától kapott levele megsemmisült. Az 50-60-as években sok író, költő, szerkesztő megfordult a nyaralóban, a családok összejártak, nevezetes volt az egy idő után szokássá váló évente megrendezett augusztus végi, nyárbúcsúztató csigavacsora, amit  az Illyés-család rendezett- írja Bodosi György Illyés Gyula családjáról szóló könyvében ( In: Illyés Gyula Tihanyban / Bodosi György / [a fényképeket kész. Bodosi György et al.]. – [Pécs] : Baranya m. Kvt., 1990 ). Illyés Gyula halála után felesége már ritkán látogatott el Tihanyba, a házat az örökösök gondozzák.

Flóra mindig segíteni szeretett volna az arra rászorulókon, de a középiskola elvégzése után engedve szülei kérésének, először más utat választott, tudjuk meg egy Illyés Gyulánéval készült, későbbi riportból (In: Ember és műveltség, 1976):

„Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de a család „kényelmesebb” foglalkozást szánt nekem, így kerültem a bölcsészkarra, nyelvszakosnak. Ott tudtam meg, véletlenül, hogy gyógypedagógia is létezik, és azt is, hogy kikkel foglalkozik. Azonnal azt éreztem magamhoz illőnek, és eldöntöttem, hogy én oda átmegyek. Nem szakítottam a bölcsészettel, hanem beiratkoztam a főiskolára is, és így a bölcsészdoktori diploma mellett, két év különbséggel, a gyógypedagógiai tanári oklevelet is megszereztem.”

Így a Zrínyi Ilona leánygimnázium elvégzése után először a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar- francia–német szakon végezte egyetemi tanulmányait, miközben két évig a párizsi Sorbonne-on tanult (1927-1928). A J. M Guyau francia filozófus költőről szóló bölcsészdoktori értekezését is a Sorbonne-on írta meg, majd Budapesten védte meg 1931-ben. 1932-1935 között összesen 11 recenziója jelent meg az Athenaeum című lapban. Többek között írt Albert Schweitzer (1875-1965) Nobel-békedíjas (1952), elzászi német filozófus, orvos írásáról, illetve Carl Gustav Jung (1875– 1961) svájci pszichiáter munkájáról.

Amikor Flóra 1931-ben egy lapban cikket olvasott a gyógypedagógiáról, jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Tanárai a 20. század nagy, polihisztor tudósai Bárczi Gusztáv (1890-1964), Szondi Lipót (1893-1986), Tóth Zoltán (1883-1940) nagy hatással voltak rá, de sokra tartotta Ranschburg Pál (1870-1945) munkásságát is. Gyógypedagógiai oklevelét 1934-ben szerezte meg.

Pályáját a főiskolán kezdte gyakornokként, de tanított siketek, viselkedészavaros és értelmileg súlyosan károsodott gyerekek osztályaiban is. Eleinte Tóth Zoltán igazgató asszisztense volt, majd 1936-tól a Szondi Lipót, majd Bárczi Gusztáv vezette Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium munkatársaként többek között a Lipótmezei Elmegyógyintézetben végzett lélektani vizsgálatokat, iker- és családfavizsgálatainak eredményeit a 40-es évek elején publikálta (Az ikrek testi lelki tulajdonságai: a Budapesti m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetem Közegészségtani Intézetének vizsgálatai alapján / összeáll. Darányi Gyula. – [Budapest]: Országos Közegészségi Egyes., [1941], A budapesti állami gyógypedagógiai nevelőintézet értesítője az … tanévről / szerk. Bárczi Gusztáv. – 1937/38-45 (1942/43). – Budapest: Máté ny., [1938]-1943).

Szondi Lipót mellett szerepe volt a 48 fényképből álló, averbális, választásos, a sorsanalitikus ösztönrendszerre épülő Szondi-teszt elkészítésében, ami napjainkban is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban. Ekkoriban Kozmutza Flórát és kollégáját, Benedek István (1915-1996, Benedek Elek unokája) medikust, mint a professzor legjobb tanítványait, lelkesedésük, nagy munkabírásuk miatt szakmai berkekben „Szondi apródjainak” becézték (Valachi Anna: Múzsaszerepben. In: Holmi. XIX.11.p 1436.).

Illyésné az Ember és műveltség című 1976-ban megjelent könyvben, egy vele készült interjúban a következőképpen emlékszik egykori mestereire:

„Szondi európai hírű tudós és kiváló ember volt; szerencsére nem csak volt, hanem van még ma is, és remélem, hogy még sokáig lesz, ha külföldön él is. Fizetést ő sem kapott; tiszteletdíját, úgy ahogy volt, az altisztnek adta, akinek ez volt az egyedüli jövedelme. Szondi Lipót a róla elnevezett intézmény vezetője- Zürichben.”

„Bárczinak az életéről és munkájáról is köteteket lehetne írni. Falusi tanítócsaládból jött; gyógypedagógus, majd fül-, orr-, gégeszakorvos lett, később a Gyógypedagógiai Nevelőintézet, illetve a Főiskola igazgatójaként kiemelkedő szaktekintély. Legjelentősebb alkotása a hallásébresztés és a hallásfejlesztés módszerének kidolgozása. De az egész élete egyetlen nagy mű volt; a gyógypedagógia, a sérült gyermekek szolgálatában. Hatása pedig európai méretű.”

Új hozzászólás