Nagyon büszke volt a gyermekre, aki kedves, okos, szófogadó kisfiú volt. Sokat játszott vele, mesélt neki, mikor iskolás lett, elkezdte németre tanítani. Mikor a fiú kamaszodni kezdett, valami elromlott köztük. A gyerek rosszul tanult, ki-kimaradozott, állandóan vitatkozott az apjával, az anyja nem tudta hogyan lehetne a régi meghitt, jó viszonyt helyreállítani… Egy évre kiküldték a német rokonokhoz. Ott járt gimnáziumba, tetszett neki az iskola, jól is tanult, az iskolatársai megkedvelték a messziről jött idegent. Mikor hazament, letette a német felsőfokú nyelvvizsgát, 97%-os eredményt ért el. Büszkén mutatta apjának a bizonyítványt, aki csak ennyit szólt:

‒ Fiam, és te most azt hiszed, hogy már tudsz németül?

Papp Andrea Félpercesek című könyve (IKU-tár 5.) megrendelhető a Manyszi könyvesboltjában itt.