Azt megelőzően a 70. levélben foglalkoztam azzal, hogy az ENSZ az idei esztendőt a veszélyeztetett, őshonos nyelvek évének nyilvánította. Ebből az alkalomból a NH–Collegium Fenno-Ugricum június végén szervezett konferenciát Az oroszországi finnugor nyelvek jelene és jövője címen. Kiváltképpen aktuális a téma azóta, hogy az orosz elnök mintegy két éve, az őshonos nyelvek oktatásáról tartott előadása óta ezek a nyelvek – köztük a finnugorok is – egyre inkább kiszorulnak az iskolából, ami végzetes lépés a halálba vezető úton. Előadóink az érintett nyelvek és népek képviselői, kutatói voltak, már akinek engedélyezték a részvételt, és el tudott jönni. Minden esetre hallottunk előadásokat a balti finn nyelvek, a mordvin, a mari, a komi, az udmurt nyelv helyzetéről, valamint a gázban és nyelvekben gazdag Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet nyelvi képéről. Úgy gondolom, az előadások felkelthetik a világ – azon belül nyelvrokonaink – nyelvi helyzetének jövője iránt érdeklődők figyelmét, ezért a konferencia előadásait ki fogjuk adni. (A témakörben az idén még rendezünk egy-két konferenciát – például Széphalomban a Magyar Nyelv Múzeumában és Budapesten. Majd ezekről is készül rövid beszámoló.)

A konferencia egyszersmind az oroszországi finnugor népek képviselői számára szervezett hagyományos kéthetes hungarológiai nyári egyetem nyitánya is volt. Kisebbfajta jubileumot is ünnepelhetünk, lévén, hogy ez a 20. nyári egyetemünk. A nyári egyetemen bemutatjuk a magyar történelmet, irodalmat, építészetet, képzőművészetet, de foglalkozunk nyelv- és kisebbségpolitikai kérdésekkel – ez utóbbiakkal azért, hogy – modern kifejezéssel élve – érzékenyítsük a kérdés iránt az érintett népek képviselőit, felhíva figyelmüket arra, milyen veszély fenyegeti nyelvüket, kultúrájukat. Törekszünk arra, hogy a résztvevők közt legyenek újságírók vagy legalább kommunikáció szakos egyetemi hallgatók, akik odahaza írnak magyarországi élményeikről, a nyári egyetemen szerzett ismeretekről és tapasztalatokról. Erre annál is inkább szükség van, mivel az orosz vidék rendkívül keveset tud Magyarországról, s amit tud, az is többnyire hamis ismereteken alapul. Hogy csak egy tavalyi eseményt említsek: éppen ebédeltünk az előadások szünetében, amikor – hála a modern technikának – az egyik karjalai résztvevő egyetemista sms-t vagy e-mailt kapott a kedves mamától, amelyben a mama abbéli aggodalmát fejezte ki, van-e leányának egyáltalán mit ennie, merthogy Magyarországon éheznek az emberek. Éppen az ebéd második fogása volt előttünk, egy jócskán – nem EU-kompatibilisen – megrakott tányér. A hallgató lefényképezte az adagot és megnyugtatta a mamát. A nyári egyetemek résztvevőinek zöme első alkalommal jár Magyarországon, van, aki egyáltalán külföldre is most jutott ki először, így nem csoda, ha minden információ újdonság számukra. A nyári egyetem előadói egyetemi oktatók, Budapestről, Debrecenből, Szombathelyről.

Aztán két hét múlva kezdődnek a badacsonyi borhetek, de ebben a programban nem szervezőként és előadóként, hanem élvezőként veszek majd részt.