ÁRNYÉKVILÁG

túlvilág

Úgy elviszlek, hogy soha utol nem érnek az árnyékvilágban.

 Pedig az árnyékvilág más. Ballagi Mór 19. századi szótárában ez áll:

árnyékvilág: mulandó földi élet

S egy szólás:

kiköltözik az árnyékvilágból.

Vagyis meghal. S szinte szó szerint ez található napjaink értelmező kéziszótárában is, irodalmi vagy tréfás megjelöléssel:

A mulandó földi élet. Elköltözik ebből az árnyékvilágból.

A Magyar szólástárban is megtaláltuk ezeket a szólásokat: búcsút vesz az árnyékvilágtól, elköltözik az árnyékvilágból, itt hagyja az árnyékvilágot.

Petőfi Sándor Hattyúdalféle című versében is felbukkan: Bizony, bizony csehül vagyunk! / Mellem szorúl, majd megfulok, / S szivem táján valami rág…  / Belőled én, árnyékvilág,  / Aligha el nem patkolok.

Mintha ma mondaná valaki, nem is Petőfi. Mikszáth Kálmántól is van idézetünk: Bizonyára egyike a legszebb dolgoknak ez árnyékvilágon a házasság.

De honnan ered az árnyékvilág képes kifejezés? A görög filozófustól, Platóntól. Platón számára az egész emberi élet… olyan, mint árnyékok szemlélése egy barlang falán, ahol a kinti, valódi élet alakjainak csak a halvány képe, árnyéka vetül a falra. Innét származik… a közbeszédben az „árnyékvilág” kifejezés, ami a mulandó, evilági életet jelenti, míg odaát, ahová emberi szemekkel nem hatolhatunk, laknak az örök ideák, amelyek nem mulandók és nem csupán árnyékai a valóságnak, hanem ők a valóság. (Dr. P. Tóth Béla igehirdetésésből)

Persze azért vannak, és nem csak az idézett szótár szerzői, akik tévesen a túlvilágot amolyan árnyékvilágnak képzelik…