Az olaszban ez a capuccio, ejtsd: kapuccso alakban gyökeresedett meg, innen a kapucni szavunk is, az előre- és hátracsukódó-csukló magyar fejleménytől, a csuklyától függetlenül. Na de hogyan lett ebből a bizonyos csuklyából, vagy még inkább a kapucniból egyszer csak kapszuláért kiáltó tejeskávé?

Ezeknek a bizonyos, szent életű ferences csuhásoknak a szerény, kávébarna színű öltözékéből lett költői elnevezéssel a kapucíner, ahogy ezt a fajta tejeskávét még jó apám és persze a valamivel az ő idejénél is korábbi Monarchia kávéházai annak idején nevezték. A szót, mint hallani is, a németen keresztül vettük át (Kapuziner), ezért manapság gyakran bécsi kávénak is hívják.

A kapucinus barátok ruhaszíne persze a különféle nyelvi és kávégasztronómiai csűrések és csavarások ellenére sem változott meg egy csapásra. A kávé annál inkább. Ebből a színből lett olaszosan a cappuccino elnevezés is, ugyancsak a kávéra, no és a tejjel díszítve-keverve a fekete levesnél lágyabb, kávébarnás, kapucinus színére utalva.

Hogy a latinból lett német majd magyar, azaz a régebbi, illetve a latinból lett olasz, vagyis az újabb magyar verzió hogyan mozgott, gomolygott egymásba, tejjel így-úgy ízesített kávéra vonatkoztatva a metaforikus átvételek során, máig nem egyértelmű a jövevények között minálunk. Csak az a bizonyos, hogy mára már a kapucsínó tejhabos, a kapucíner pedig tejszínhabos kávékölteménnyé rögzült a leges-, de legeslegújabb kori, ekként rangosan megkülönböztetett elnevezések között a kávélapokon.

Ami pedig majdnem ilyen rejtélyes, és ráadásul jópofa is nekem, az a szó történetén túl a helyesírásának a paradox módja maga. Már az először 1999-ben megjelent, A4-es formátumú nagy fehér könyv, az akadémiai Magyar helyesírási szótár is, talán túlontúl korán és túlontúl megengedően, a magyaros ejtés szerint írta le a kólához hasonlóan a szót, imígyen: kapucsínó.

Vagy az igényes kávéfogyasztók finomkodásának érzékeny divatja, vagy a később több más, még újabb kávékülönlegesség eredetinek megőrzött írásmódja miatt, de bizony máig nem látni így, „neoarchaikusan” a szót a kávélapokon leírva. A melange, a café latte, a latte macchiato és társaik idegen helyesírású listájába simult a „régi” cappuccino szó is, újra olaszosan és kitartóan, eredeti írásmódja és használói köre szerint. Ahogy én látom, ugocsásan: cappuccino non coronat.

Szakállas kapucinusok és koffeinmentes tejeskávék nélkül én már csak-csak megvolnék. Na de barátok nélkül? Ilyen goromba fráter lennék? De ezekről, a fráter és a brat-barát szavainkról majd legközelebb rántjuk le a leplet, ha a vetkőztetésről illendőségből le is fogunk mondani.

(Első közlés: http://tantrend.hu/hir/kapucsino-kapucniban. Kóródi Bence Nyelv-ésszel blogja a TanTrenden: http://tantrend.hu/nyelv-esszel)