Skip to main content

Pózok, ültetés, láda

- 2019. 01. 27.

A remekbe faragott, romjaikban is bölcsőként ringató padokon felhőtlen nyugalmat találnak a pihenni vágyók és a felajzott szerelmespárok.

Még az ősszel történt, hogy a hűvösödő este homályában mintha a szép Juhásznét láttam volna az egyik roncson üldögélni, pontosabban nem is a pad deszkáját vette igénybe, hanem egy kabát volt még alatta. A kabátban pedig egy férfi tartózkodott. Nem tudom, kicsoda lehetett, helyi szépségkirálynőnk ugyanis vele szemben, mondhatni rajta ült, bizonyára a hideg miatt. Gyorsan tovább léptem, és csak mostanában, a zord téli napokban jutott eszembe újra a rejtélyes emlék, amikor Petőfi következő versét kortyolgattam:

ZÖLD LEVELES, FEHÉR…

Zöld leveles, fehér

Virágos akácfa,

Kék ruhában szőke

Kislyány van alatta;

Megeredt az eső,

Annak végét várja,

A pitvarajtóból

Kacsintgatok rája.

Gyere be, galambom,

Gyere a szobánkba!

Míg eláll az eső,

Ülj föl a ládánkra;

Ha magas a láda,

Rája fölültetlek,

Ha kemény az ülés,

Az ölembe veszlek.

Petőfiék háza Szalkszentmártonban

Sokáig nem értettem, mi köze a versnek – amelyet a huszonhárom éves Petőfi írt Szalkszentmártonban – a szép Juhászné fázós románcához? Némi ízlelgetés után azonban rájöttem, hogy a vers mintegy előképe annak, ami a parkban már beteljesüléssé vált.  Tekinthetnénk kedves életképnek, és részben az is, de korántsem ártatlan szövegről van szó. A kislyány az akácfa alá húzódott, ott várja, hogy elálljon az eső. A pitvarajtóban ácsorgó (minden értelemben álló) legény a szobájába invitálja, és már csak a kacsintgatás miatt is elég nyilvánvaló, hogy több ez a hívás a felebaráti gesztusnál. Menedéket kínálni a többé-kevésbé ázó ártatlanságnak igazán szép gondolat, ha teljes mértékben nem is önzetlen ötlet. Bár nem tudjuk, hány éves a „szőke kislyány”, remélhetőleg nem pedofil hajlamának ad hangot a csalogató fiatalember. Noha a lyányka is megéri a pénzét: az alföldi utcán rendre sorakozó akácok közül talán nem egészen véletlenül választotta alkalmas menedéknek éppen azt a fát, amely a fiú hajlékával szemben magasodik.

Akár így, akár úgy, nem titok, mi vár a szende szőkére, ha beteszi formás kis lábát a szobába. Hiszen a láda! Elképzelni sem tudjuk, mi mindenre volt jó ez a régi bútordarab. Arra biztosan, hogy a teremtés felgerjedt koronája felültesse rá szíve hölgyét (mint ahogy a nyájas hívogatás maga is felültetés), és így töltse kedvét rajta.

A vonatkozó szakirodalom ezt a pózt és változatait illeti a „polcra téve”, a „pillangóhatás”, az „erotikus V” elnevezésekkel. Ebben a helyzetben a nő a párjával szemben ül, két lábát annak vállán nyugtatva. A mulatság mozgalmasabbá tehető, ha a férfi felemeli a nő csípőjét és úgy mozog benne. (Ne higgyük, hogy a régi magyarok nem ismerték ezeket a huncutságokat.)

Hanem aztán a másik figura, amelyhez csak a szék kell.

Vastagh György: Udvarlás

„Ha kemény az ülés, / Az ölembe veszlek.” Bizony, „Üljenek a fiúk ölébe a lányok!”, vagy egyszerűbben csak „Ülj az ölembe!”, esetleg az „amazon” néven említik a hozzáértők ezt az intim érintkezési formát. A hölgy ülhet szemben vagy háttal az őt megtámasztó úr combjain, mintha lovagolna. Ha a lényeget nézzük, valóban lovagol is. Ilyen értelemben is kemény az ülés!

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x