Skip to main content

Temesvár multikulturalitása

- 2018. 07. 05.

A magyar és német sajtó, valamint a színház nyelvének, a város nyelvi tájképének, a temetők szemiotikai alapú kutatására vállalkoztunk. A Partiumi Keresztény Egyetem magyar és német szakos oktatói mellett a Temesvári Nyugati Egyetem német szakos oktatói közül is bekapcsolódtak a munkálatokba.

Témaválasztásunkat az indokolta, hogy 2021-ben Temesvár lesz Európa egyik kulturális fővárosa. Ennek a programnak pedig fontos kulcsszava a multikulturalitás. Vizsgálódásaink arra vonatkoztak, hogy a sokat hivatkozott temesvári multikulturalitás mítosz-e vagy valóság, ehhez pedig egyszerre vettük górcső alá a múltat és a jelent: a város múltbéli többnyelvűsége és többkultúrájúsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen 1716-ban, mikor Savoyai Jenő felszabadította Temesvárt a török elnyomás alól, akkor ortodox, katolikus, muzulmán és zsidó vallású embereket talált a városban; nemzetiségi hovatartozásukat véve alapul pedig, román, szerb, görög, német, magyar, bolgár, zsidó, spanyol ajkú volt a lakosság (Baróti 1893). Az 1800-as években már kéttannyelvű iskolák működtek a városban. Az iskolai oktatás deklaráltan hirdette az egymás megértését, békére, toleranciára nevelt, fontos értékként hangoztatta az egyenlőséget és barátságot. Ha csak az oktatásstratégiai dokumentumokat vizsgáljuk és a történelmi feljegyzéseket, akkor is kitűnik a város multikulturális identitása. Ez az egymásmellettiség azért is működhetett Temesváron példaértékűen, mert a különböző vallási és etnikai csoportoknak volt közös célja: a gazdasági, a technikai, a műszaki fejlődés, azaz a jólét megteremtése (Neumann 1997).

Külön kutatási kérdés lehetne, miért ölt manapság egyre nagyobb méreteket a multikulturalitás mindenterű elutasítása, pedig évszázadokra, helyenként évezredes hagyományokra visszavezethető, természetes állapot a többnyelvűség és többkultúrájúság, a nemzeti és vallási sokszínűség. Igaz, maga a terminus újkeletű, a 20. század második felének terméke, de az állapot maga igencsak múltbéli. A multikulturalitás a Romániai Magyar Lexikon meghatározása alapján azt jelenti, hogy el kell ismerni a nem domináns kultúrák létét is, deklarálni kell ezek egyenlőségét a domináns kultúrával, továbbá lehetővé kell tenni a nem domináns kultúra jelenlétét, tükröződését a nyilvános térben például a nyelvhasználat, vallásgyakorlás, szokásmegélés által. Mindezek függvényében úgy tűnik, hogy a multikulturalitás normatív jellegű: az együttélés minimuma.

Ebből az alapfeltevésből indítottuk útjára tavaly ősszel temesvári vizsgálódásainkat, az eredmény pedig magáért beszél: példáual a nyelvi tájképelemek vizsgálatán keresztül kimutatható, hogy a mai Temesvár multikulturális jegyeket mutat. A négynyelvű város képe vizuálisan jó arányokat jelez, ha az országos szabályozáshoz viszonyítunk. Ha a helyi (magyar) kisebbség igényeit vesszük alapul, akkor láthatóan nem felel meg az elvárásoknak, viszont kettős megítélésre ad lehetőséget, hogy a magánjellegű intézmények esetében, ahol a magyar tulajdonos felelőssége lenne a kétnyelvű kiírások biztosítása, elzárkóznak az emberek a nyelvi tájképelemek önerőből való megjelenítésétől, hol anyagiakra, hol a törvények nem ismeretére hivatkozva. Tehát az országos szabályozáshoz viszonyítva fölülteljesít a település a látható nyelv használatában, hiszen a legtöbb felirat többnyelvű különös tekintettel a négy temesvári nemzeti közösség nyelvére (magyar, német, szerb, román). Viszont a magyar közösség elvárásaihoz képest alulteljesítésről beszélhetünk, mely nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi elvárásokban jelenik meg (pl. nevek helyesírása). Ugyanakkor az önerőből készült tájképelemek a magánszférában szinte teljesen láthatatlanok.

Gáll Kinga (Temesvári Nyugati Egyetem) a német nyelvű lapokat vizsgálva megállapítja, hogy túlzás volna azt állítanunk, hogy nem létezett soha semmilyen összeütközés etnikai vagy vallási alapon, de ezeknek nem voltak olyan következményei, melyek a város történetében megmaradtak volna. Alapjában az egymással békében élés jellemezte a város lakosságát, amely békés együttélés az idegenek számára, ha nem is furcsa, de néha kissé szokatlan volt. Feltevődik a kérdés, minek volt ez köszönhető.

Temesváron a vállalkozó szellem és a tisztességesen aratott siker megbecsülésnek örvendett. Ebből kifolyólag az egyén elfogadása mint egyenjogú polgártárs a képességein és magatartásán múlott, nem a vallási vagy etnikai hovatartozásán.

A multikulturalitás egyetértés nélkül zűrzavart okoz és ezt Temesváron úgy gátolták meg, hogy mindenki maradt a maga etnikai vagy vallási csoportjában és nem háborgatott másokat, tiszteletben tartva a másság bármilyen módon is megnyilvánuló voltát. A polgárok közti békés megférésben a városvezetés is jelentős szerepet játszott (Geml 1927: 348–349). A különböző városi hivatalokban alkalmazott egyének mindig több etnikumhoz és valláshoz tartozóak voltak és a támogatásokat az iskolák vagy hitközösségek számára a szükség szerint osztották ki, nem pedig a valahova, valakihez tartozás alapján.

Ez a városkép közel egy század távlatából idillikusnak és valószínűtlennek tűnik, de itt nem egy pillanatfelvételről van szó, hanem több generáció életmódjáról évtizedeken keresztül. Nem egy álomképet kell benne látnunk, hanem egy példát, amelynek követése nincs se térhez, se időhöz kötve.

A kutatás kiindulókérdése, hogy Temesvár ma multikulturális város-e, hogy napjainkban valóságos-e a többnyelvűség és többkultúrájúság ezen a vidéken. Adataink azt bizonyítják, hogy látszatában (nyelvi tájképelemek, sírfeliratok) valóban multikulturális településről van szó. Az a fajta együttélési forma, amely a több nyelv és kultúra ismeretére alapult, mely becsületes, tisztességes munkamorált feltételezett, amely teljesítményalapú közösségekben gondolkodott történetileg kimutatható ugyan, de mára a város két különbőző nyelvű és két különböző kultúrájú (dominánsan román és szórványosan magyar), mert a kétnyelvűség szociolingvisztikai minimuma sem valósul meg, ugyanakkor az egymás kultúrájának (szokások, vallások, ünnepek) elfogadása szintén csak minimálisan érhető tetten. Ami pedig az értékrendszer lényegét képezte: a becsületes, eredményekre alapuló munka elismerése, valahol múltba veszett.

Az itt született és nevelkedett ember pedig csak kapkodja a fejét: hogyan szüremkedik be napjainkba a mi kutyánk kölyke magatartása, az érdekemberek rombolása  – nemzetiségtők, kulturális hovatartozástól függetlenül. Egyre jobban érződik, hogy az egynyelvű és egyszokású ország(ok) gyenge(k) és esendő(k).

Források

BARÓTI Lajos 1893. Adattár Dél-Magyarország XVIII. századi történetéhez. Temesvár.

GEML Josef 1927. Alt-Temeswar im letzten Halbjahrhundert 1870-1920. Helicon Banater Druckerei. Temeswar.

NEUMANN Victor 1997. Identități multiple în Europa regiunilor. Interculturalitatea Banatului. Hestia Kiadó, Temesvár.

 

 

 

 

 

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x