Mik ezek? Ezek kérem, kitalálósok, sőt kitalálós versikék. Ahogy Nyulász Péter gyermekeknek szóló könyvében találjuk. Mert kitalálósokat a népköltészetben is találunk, a néprajzkutatók össze is gyűjtötték őket, az óvónők és óvóbácsik, a tanítónők és tanító bácsik megtanulták és megtanították őket, a tankönvyszerzők tankönyvekbe írták – mert mindannyian tudták, hogy a kitalálósok fejlesztik az anyanyelvet, a gondolkodást.

Hogy is volt ez a találós kérdések esetében? Hozzunk néhány példát a népköltészetből, a gyermekfolklórból. Lábadi Károly, Hold letette, nap felkapta című, drávaszögi magyar találósokat tartalmazó könyvéből:

Akárhova viszik, mindig fejbe verik, mi az? Szög.

Kevés az ára, mégsem fér a szobába, mi az? Gyertyafény.

Kis dobozban száz veszély, piros nyelve sokat ér, mi az? Gyufa.

Erdőn által vasvillás legényes járnak, mi az? Kecskenyáj.

A falut és várost elnyeli, mi az? Köd.

Hasa alatt fogak, fogaival a hajunkat igazítjuk, mi az? Fésű.

Édesebb a méznél, bár nem cukros, mi az? Álom.

Milyen fa nincs az erdőben? Gyufa…

Feje nincs, de van kalapja, Lába nincs, de van cipője, mi az? Lámpa.

És hogy miért érdekes ez a nyelvészet számára? Önmagáért azért, hogy játszunk a nyelvvel, becsapjuk, be akarjuk csapni a másikat, avagy csak gondolkodásra kényszerítjük. Azonban a találósok nagyobbik részét nem lehet gondolati-logikai alapon kitalálni. Többről van szó, mint játékról. A választ Thass-Thienemann Tivadar, kiváló pszichologista nyelvész magyarul nemrég megjelent könyvében találjuk: „A nyelvet a keleti emberek eleve parabolisztikusnak (rejtélyesnek) gondolják, csalibeszédnek, gondolkodásnak, találós kérdések megfejtőjének, a bennfoglalt rejtett jelentések kitalálójának fogták fel. Lao-Ce parabolikus mondásokban fejtette ki filozófiáját. A Biblia parabolák, allegóriák, metaforák, találósok, szimbolikus kifejezések könyve… A parabola az ótestamentumi héberben azonos a beszéddel. A képes beszéd másik kifejezését rejtvénynek, homályos beszédnek, találós kérdésnek fordíthatnánk. A nyelvnek ez a felfogása különbözik a miénktől, mert mi elvesztettük a parabolikus és szimbolikus kifejezés iránti eredeti vonzalmunkat.”

De a népköltészetben megőrződött és a gyermekirodalomban ma is születő találósaink őrzik a nyelv ősi használatára vonatkozó utalást.

Találós kérdések föltehetőleg minden népnél és nyelvben előfordulnak. A találósok nemzetközi kutatója, Mándoki László egy könyvsorozatot jelentetett meg más népek találósaiból. Ezekből is idézünk. Ház tetején nyeles edény – török népek találósai:

Vére van, de lelke nincs, mi az? Cékla.

Lelke van, de vére nincs, mi az? Pillangó.

Ház tetején nyeles edény címmel szomszédaink, nemzetiségeink találósaiból válogatott Mándoki László:

Négy nővérem van otthon, egymást bámulják folyton, mi az? A négy fal.

Kéz és fejsze nélkül vendégek érkeztek, a házunkhoz mára mégis házat építettek, mi az? A fecskék.

És Ház tetején egy fél lepény címmel a finnugor népek találósait is kiadta:

Télen eszik, nyáron alszik, mi az? A kályha.

Napkeltétől vélem jár, napnyugtával odébbáll, mi az? Az árnyék.

Elhangzott a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorsorozatában. A műsor 2018 májusától mindennap 20.31-kor hallható a Kossuth rádióban (a rövid hírek után).