A farsang hónapja a Valentin-napi őrülettel a szerelem ébredését is aláhúzza, ha örvendünk neki, ha nem.

A középkori szerelem emblematikus alakja, Abélard jut eszembe, akinek nevét a középkori diákköltészet, a Carmina Burana, a goliardok művészete is híven őrzi. A goliárd nem más, mint a bibliai óriás, Góliát nevének görögös formája. Így hívta nagy dühvel Clairvaux-i Bernát apát ellenfelét, a középkori felvilágosodási törekvések nagy egyetemi alakját, Abélard-t, ahogy azt a Carmina Burana utószavában Kardos Tibor írja.

Góliát szerepváltozása érdekes, ő az ókori szaturnáliák utódaiként megtartott bolondünnepeken a Saturnus helyébe állított bibliai hetvenkedő katonaóriás közkedvelt figurája lett.

A goiliardok diákköltők, a 12–13. században megsokasodott egyetemi polgárok, akik pénz híján egy időre vagy akár végképp is abbahagyják tanulmányaikat. Eztán már vándorolva keresik kenyerüket, alkalmi íródeákként, üzenetközvetítőkként, magántitkárként, gazdasági jegyzőként, de néha ördögűzőként, varázslóként, garabonciás diákként.