Skip to main content

Ötödik Vályi András anyanyelv-pedagógiai konferencia

Tuba Márta - 2018. 01. 07.

A plenáris előadások a Gólyavárban zajlottak. Borsodi Csaba dékán megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a konferencia élő kapcsolatot jelent a magyar nyelvet alap-, közép- vagy felsőfokon tanítók között,  határon innen és túl, s ezt a 10 éves jubileumát ünneplő Anyanyelv-pedagógia folyóirat publikációi is bizonyítják. Juhász Dezső intézetigazgató köszöntőjében felelevenítette Vályi András és az első magyar nyelvi tanszék szerepét abban, hogy a 18-19. század fordulóján az itt végzett értelmiségiek korszerű állami feladatokat tudjanak vállalni egy soknemzetiségű országban.

 Az első előadást Kiss Jenő akadémikus tartotta A magyar nyelvközösség és nyelv a 21. sz. elején címmel. Kiss Jenő friss kutatási adatokkal mutatta be a magyar nyelv eltérő helyzetét az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában. Az anyaországban a magyar nyelv versenyképes, hiszen a magas kultúrát, pl. a tudományokat is magyarul műveljük. A határon túli magyarságnak viszont áldozatokat kell hozni, hogy megőrizze anyanyelvét: a diákoknak más településre kell átjárniuk, hogy az iskolában magyarul tanulhassanak, az állampolgárok nem intézhetik ügyeiket magyarul a hivatalokban – hogy csak a legszembetűnőbb eseteket említsük. Az előadó szerint a diaszpórában élő magyarság a közeljövőben minden bizonnyal fel fogja adni anyanyelvét. Mit tehetnek a pedagógusok? Alakítsanak ki pozitív érzelmi viszonyt az anyanyelv és a gyerekek között azért, hogy Magyarországon a nyelv versenyképessége megmaradjon, a határon túli területeken a nyelvvesztés folyamata lelassuljon.

Csernicskó István a kárpátaljai anyanyelvi nevelés lehetőségeiről, az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelyéről beszélt, amely szűkíti a kisebbségi jogokat. A kisebbségi diákoknak nem lehet anyanyelvi oktatási intézményt választaniuk, 5. osztálytól államnyelven kell tanulniuk.  A törvény szerzett jogot vesz el, ugyanis 1919–1991-ig, amely időszakban Kárpátalja először Csehszlovákia, majd a Szovjetunió része volt, 1. osztálytól érettségiig lehetővé tették az anyanyelvi oktatást. A kárpátaljai magyar közösség azt kéri, hogy 5. osztálytól legyenek kétnyelvű tankönyvek és jól képzett tanárok, akik felkészítik a tanulókat az ukrán nyelvvizsgára. Adjanak három évnél több türelmi időt ezen feltételek teljesüléséhez. A jelenlegi anyanyelven oktató iskolákat hagyják meg, és biztosítsák a szülők választását, hogy milyen nyelven oktató iskolába íratják gyermekeiket.

A 2017-es jubileumi év kapcsán Arany János humorát választotta előadásának témájául Adamikné Jászó Anna. Közismert művekből (Családi kör, Buda halála, Nagyidai cigányok, Az elveszett alkotmány) idézett humoros érvelésekkel biztatta a magyartanárokat, hogy Arany életművéből a kötelező tananyagon kívül – lehetőség szerint – mást is emeljenek be a tanórák anyagába.

Antalné Szabó Ágnes Elmélet és gyakorlat az Anyanyelv-pedagógiában című előadásában az Anyanyelv-pedagógia folyóirat elmúlt 10 évét mutatta be a számok tükrében. Az online folyóirat sikerét bizonyítja, hogy több mint 150 országban olvassák, és nemcsak a határon túli területek, hanem Németország, az Egyesült Államok, Kanada és Nagy- Britannia szórványmagyarsága, illetve magyartanárai, magyarul tanuló diákjai is benne vannak az első tíz legnépesebb olvasótábor közönségében.

Az általános és középiskolai szekciók mindegyike foglalkozott a szövegtan elméletével, illetve a hagyományos vagy digitális szövegértés és szövegfeldolgozás gyakorlati kérdéseivel. Az óvodai és alsó tagozatos szekcióban (Bóna Judit és Steklács János vezetésével) az olvasástanulás vizsgálatáról, a hallásértés és a spontán beszéd fejlesztéséről hangzottak el előadások. A felső tagozatos szekció (Balogh Judit és Sejtes Györgyi vezetésével) a tanári kérdési stratégiákkal, a tanulói portfólióval és a grammatika átmeneti jelenségeivel foglalkozott. Külön szekciót kapott az infokommunikációs eszközök használata az anyanyelv-tanításban. Gonda Zsuzsa és Veszelszki Ágnes vezetésével az előadók a Netikett, a dezinformációk, a digitális játékok, valamint a szakmai honlapok témáját érintették.

A középiskolai szekcióban elsőként Parapatics Andrea tartott előadást a dialektusok és regiolektusok megítéléséről. Annak ellenére sztereotípiák élnek a nyelvjárási jelenségekről a magyar szakos pedagógusok és hallgatók körében is, hogy a szociolingviszikai szemlélet folyamatosan beépül a pedagógusképzésbe. A tanári értékelést a regionális köznyelviség tudatosítása segítheti: a regionális eltérések (ö-zés, nákolás, suksükölés) a beszédben nem hibák, de az írott sztenderdben, pl. az érettségi dolgozatokban hibának számítanak. Tóth Zsombor prezentációjában amellett érvelt, hogy ma is érvényes Babits Mihály retorikájának és stilisztikájának alapgondolata: a középiskolában gondolkodni és beszélni tanítsuk a gyereket, hiszen az érettségi vizsga is retorikai teljesítményt vár el. Laczkó Krisztina szekcióvezető felidézte az Anyanyelv-pedagógia folyóirat 2010/4. számában publikált tanulmányát, amelyben a középiskolai szövegtan tanítás elméleti megújításának szükségességére hívta fel a figyelmet. Az internetes szövegtípusok korában meg kell haladnunk a strukturalista kereteket, célszerű funkcionális-kognitív kommunikációs modellben gondolkodnunk. A szövegek használatba vételekor egy referenciális jelenet mentális ágensei vagyunk, jelentéseket adunk át a világ egy darabjára irányítva partnerünk figyelmét, ami visszahat magára a szövegre is. A szövegnek lineáris kohéziója, de globális koherenciája van, az értelemszintek nem mereven elválasztott, hanem egymásba épülő tartományok, a szöveg stílusa értelemtényező, amely a résztvevők kogníciójában képződik ki. Ebben a modellben a digitális szövegek is leírhatók. Fülöp Károly egyetemi hallgatók esszészövegeit elemezte kvantitatív módszerrel. Az 1972-től folyó hazai fogalmazás-vizsgálatokhoz kapcsolódva elmondta, hogy kutatása szerint sem a középiskolás, sem az egyetemista diákok szövegalkotási képessége nem tart lépést az információs tudattartalom bővülésével. A magyartanárok feladata, hogy a 18 éves diákok – főként írásbeli kommunikációjukat tekintve – rutinosan fogadjanak be és alkossanak aktuális szövegtípusokat, hiszen a munka és a felsőoktatás világa is megváltozott. Szentgyörgyi Rudolf szekcióvezető a finnugor nyelvrokonság tanításának lehetőségeivel foglalkozott. Véleménye szerint a magyar nyelv rokonságának kérdését nem a nyelvtörténet, hanem a világ nyelvei témakörben kellene tanítani. Sok indulatot megszüntetne, sok tévhitet eloszlatna, ha nem finnugor, hanem uráli nyelvrokonságról beszélnénk a nyelvtanórákon.

A konferenciát két szakmai műhely és a jubiláló Anyanyelv-pedagógia folyóirat szerkesztőségi ülése kísérte. Az egyik műhely beszélgetései napjaink nyelvhasználatáról folytak Raátz Judit és Ludányi Zsófia moderálásával, a másikban a jelnyelv lehetőségeit tárgyalták az oktatásban Bartha Csilla, Holecz Margit és Romanek Péter vezetésével.

A szíves fogadtatásnak része volt a vacsora is. A konferenciáról két gondolatot hoztam el magammal útravalóul: Juhász Dezső szavait, aki mindnyájunknak megköszönte, hogy pedagógusokként a legdrágábból, az időnkből áldoztunk a részvételre, hiszen közös ügyért, az anyanyelvoktatásért dolgozunk, és Kiss Jenő szavait, aki felidézte az első, 2009-es konferencia jeligéjét: „A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával.” (Kazinczy Ferenc)

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x