Hömpölyög szöveg, zene, tánc a színpadon, ott ülnek a nézők is; öncélú formabontásnak gondolom, de hát végül is: ugyanazon a színpadon vagyunk, egy darabban játszunk: színészek és nézők, sőt az első sorban ülők egyúttal az utolsó vacsora asztalánál foglalnak helyet, s a darab végi jelenetben megkínálják őket friss kenyérrel. „Méltán mondatol rózsának, / Paradicsom fájának, / Élő kenyér hajójának / Evezők csillagának”. (Mennyország királynéja – népének). A passiójáték népi műfaj, a nép játssza. A csíksomlyói ferences iskoladrámák egyszer már megihlették a színházat (Csíksomlyói passió, Balogh Elemér és Kerényi Imre, Várszínház, 1981). Most újra. 2017-ben megszületett a Csíksomlyói passió 2.0.
„Összebeszélés”
A darab, a rendező, Vidnyánszky Attila víziója, s felépítése, megvalósítása beleillik abba az új, kissé karneválos-forgatagos, egyszerre minden érzékre hatni törekvő, több műfajt keverő stílusba, mellyel az igazgató-rendező új típusú színházat kíván teremteni. A Csíksomlyói passió esetében ez a következő. Vissza a forrásokhoz, a 18. századi iskoladrámákhoz, átszőve Szőcs Géza Passió (1991) című megrázó darabjával, mely a korunkbeli utalások finom hálózatát adja, frissítve Berecz András tréfás anekdotáival, élénkítve vérpezsdítő tánccal (Magyar Nemzeti Táncegyüttes, koreográfus: Zsuráfszky Zoltán). Az ismert bibliai történet az újabb passióban jelenetenként új életre kel: Égi pör, Főpapok tanácsa, Jézus a földön, Olajfák hegye, Júdás, az utolsó vacsora, Pilátus, a tömeg, Szűz Mária, keresztre feszítés… A színháznak élményt kell adnia és az átélést szolgálnia. Minden szereplő szinte végig a színpadon, előtérben és háttérben, váltakoznak a fő- és mellékszereplők, mindenkinek jut egy jelenet, folyamatosan egymásba játszik Jézus drámája és annak értelmezései, történelem és jelen. Ami a legjobban tetszik: zene és nyelv összekapcsolása. A magyar nemzeti ébredés legfontosabb törekvése volt a színház: a magyar nyelvű színház! Fontos a sokszínű színház és színházi nyelv! Ez a 18. századi népnyelvet tükröző színpadi nyelv mélyről és ismerősen jön, fölfrissít, megfürdet. Egybejátszik a kissé naiv, archaikus iskoladrámák nyelve az ezt költői magasságokba emelő költői nyelvvel, és a 20. század végi archaizáló mesenyelvvel. Erő van abban a nyelvben, melynek ilyen múltja van, erő van abban a színházban, amely erre képes. Még a bennünk élő mozgás, tánc felélesztésére is. Vidnyánszky rendezéseit jellemzi az ún. „összebeszélés”, a mondatok kavarodása:
Mi az, hogy nyomorú, mi az hogy hunyász? A nézők nagy része fel sem fogja, hogy finom utalás van itt Az ember tragédiájára:
Folklór, irodalom, áthallások
Tanulmányainkból ismerjük első verses nyelvemlékünket, az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária Siralmat. Most meg is szólal Szűz Mária (Tóth Auguszta) elcsukló hangján: Ó én ézes urodum. / Eggyen egy fiodum! Emlékszem nyelvtörténet órákra, hogy mennyire át lehetett éreztetni velünk, s nekünk tanítványainkkal az anya fájdalmát fia elvesztésekor: Kegyüggyetük fiomnak… Vitatkozás Jézus utolsó szavain, kit tudja jobban? Méné, Tekel, Ufárszin (megszámláltattál és híjával találtattál). Dehogyis: Éli, Éli, lamma sabachtáni (Atyám, Atyám, miért hagytál el engem). Azt is mondta, hogy szomjúhozom. Szerintem azt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. János: Én ott voltam, hallottam, az volt az utolsó szava: Elvégeztetett. Mária Magdolna: Én meg úgy, hogy azt mondja: Megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy.
Elhangzik a magyar biblikus folklór egyik legnagyszerűbb emléke, az Arany Miatyánk (Jézusnak anyjától való elbúcsúzása; Tóth Auguszta és Berettyán Nándor lírai jelenete), moldvai népdalok (A harag napja leszen; Mária-altató), de egy-egy Babits (Golgotai csárda), Ady (Régi énekek ekhója), Arany János-idézet. Nem lenne 21. századi a darab, ha nem lenne benne irónia: Vas szögeket tessék! (zsibárus) Itt metafizikai szerepekről van szó (Pilátus szerepében a kicsit „szupersztárosra” vett Olt Tamás). Megszökött a hitközség pénzével (tömeg). Hogy működik ez a dolog ezzel a váltással, megváltással? (zsibárus) Számos mondat visszhangzik a darabban, és még sokáig bennünk. (Mária a Szentlélekhez) Miért is volt erre szükség? (János, Berettyán Sándor) Kis ideig közöttünk volt a világosság, és most ránk borult a sötétség. És a gyermek kiáltozása: Édesanyám! A vándor, narrátor szerepében Berecz András meséli el a drámát, olykor a túlélést segítő tréfa eszközeivel. Mondja az ördögnek: No immá hagyj békimet, a második részben még valami hasznomot veszik tám… Na menjünk, menegessünk szépen!
Arany Miatyánk (részlet)
A mi passiónk
Mel Gibson Passiója (2004) állítólag sokakat megtérített, nekem túlzás volt, túl sok volt a naturális ábrázolás, szenvedés, vér. Vidnyánszky Attila passiója viszont a miénk, a magyar nép által átélt szenvedéstörténet káprázatos archaizáló nyelven elmesélve, elénekelve, eltáncolva. S talán segít abban, hogy kétkedéseink, hitetlenkedéseink ellenére egy kicsit jobbá váljunk. Fürödjünk meg a darab utolsó sorainak nyelvi szépségében: „Az apró madarak bátorságos óttalma vagyon a ragadozó ölyvek előtt, ha sűrű tövisbe szaladhatnak. Mi is, ha Krisztus koronájában fészket csinálunk, és annak árnyékában lakunk, minden veszedelmek és kísértetek között bátorságosan megmaradjunk!”
(Csíksomlyói passió. 18. századi iskoladrámák és Szőcs Géza Passió című műve alapján rendezte: Vidnyánszky Attila. Nemzeti Színház, bemutató: 2017. március 10. Balázs Géza – a Nemzeti Színház felkérésére a 2016/2017. évadban a színház magazinjának Névjegy rovatába írta meg hónapról hónapra gondolatait a bemutatókról.)
Nincs hozzászólás!