A hagyomány szerint az első aszúbort 1650-ben készítette Szepsi Laczkó Máté református prédikátor, I. Rákóczi György fejedelem udvari papja Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony számára húsvétra, úrvacsorai bornak.Ez volt a Tokaj-Hegyalja legfényesebb korszaka, amelyet a Rákócziak fémjeleztek.

De mit is nevezünk aszúbornak? Az aszúbor készítése hihetetlen türelmet, kitartást igényel, mivel az aszúbogyókat szüretkor a fürtökről kézzel, egyesével, szemenként külön edénybe szedik, ami nagyon igényes feladat. A kádakba gyűjtött aszúszemeket aszúdarálón nyomják át, majd a több évszázados hagyományoknak megfelelően  egy gönci hordó (136 liter) jó minőségű száraz borhoz 3-4-5-6 puttonyos aszúpépet adnak és ezt 36-48 órán át kevergetve  áztatják. Az áztatás alatt kioldódik az aszú természetes cukortartalma,  ezzel pedig az ízek, zamatok is. Ezt követően lefejtik az aszúbort, amikor is az adagolt puttonyszámtól függően 3-4-5-6 puttonyos aszúbort nyernek, amelyet aztán fahordókban érlelnek.

A borkóstoló a mi utunknak csupán egyik célja volt, a másik, a fontosabbik a táj és az ott lakók megismerése, és az se váratott magára sokáig. Hajóra szálltunk tehát, hogy ízelítőt kapjunk a Bodrog szelíd part menti zugaiból. A kapitány Szabó Béla régi motoros, aki édesapjától örökölte a víz iránti szenvedélyt, tőle tanulta a hajózást, amit aztán maga is a fiára örökített át. Mesélt az idei kemény tél jégzajlásairól, hogy hogyan törte össze a feltorlódott jég a hajókat, és hogyan menekült meg száguldó hajójával ő maga, egy nagy fa törzsét elkapva.

Édesapja ellátta az életre vonatkozó jó tanácsokkal is, ezeknek később nagy hasznát vette. Megkívánta fiától a szorgalmat és a kitartást, de ha úgy volt, nem hagyta, hogy potyára erőlködjék.  „Két ócska gatyából nem lehet csinálni csak egy fáin új tarisznyát” mondta útravalóul, hogy megóvja őt a csalódásoktól.

Szabó kapitány elpanaszolta, hogy a zöldek tönkretették a Bodrog zugait, erőszakkal megszüntették a természetes körforgást, tisztulást, viszont előugranak a bokorból, hogy megbüntessék a horgászt, aki egy hínárt kihúz a vízből.

 Maga is, mint ott mindenki bortermelő lévén, helybéli, tréfás mondásokkal gazdagított bennünket. Elmondta például, milyen a háromszemélyes bor, amikor kettő lefogja az embert és a harmadik tölti bele a rossz bort.  A hiábavaló igyekezetre azt mondják arrafelé: „Mekkába vinni misebort”. És hogy mi az a misebor? „Amit mi se iszunk meg…”

Végül elárulta a nagy titkot, hogy ő bizony egész életében mindent a tokaji borral intézett el, mert jól jegyezzük meg: „nincs olyan kőfal, amit a kecsege orra át ne fúrna és a tokaji bor át ne folyna rajta!”