Skip to main content

Ige-idők – kiállításkalauz

Blankó Miklós - 2017. 08. 06.

A múzeumban időrendi sorrendben helyezték el a több mint négyszáz műtárgyat – köztük bibliakiadások őspéldányait, prédikációs könyveket, liturgiai eszközöket és festményeket.

Luther 1517. október 31-ei fellépése, a 95 tételből álló vitaindító irat wittenbergi kifüggesztése hatalmas fordulatot jelentett a kereszténység történetében. Azonban már jóval előbb, a 15. században kialakult olyan szellemiség, amely megújulást szeretett volna – ezt jelzik a kiállítás első tárlóinak tárgyai. Az emberek nem Isten ellen lázadtak, hanem a középkori vallásszemléletben megragadó egyházat szerették volna megújítani. Az újítás igénye tehát az egész 15. századot végigkísérte, s az ekkor feltett kérdésekre adta meg elsőként a választ Luther 1517-ben, elindítva ezzel a reformáció folyamatát. Luther ekkor még nem szeretetett volna kiszakadni az egyházból. Felismerte, hogy a 16. század emberképe átalakulóban van: a közösségi lény felől eltolódik a saját lelkiségéért felelősséget vállaló ember irányába.

Magyarországon is jórészt a papság körében fogalmazódott meg a megújulás igénye, leginkább az anyanyelvi prédikációé. A reformáció megjelenésének magyarországi fogadtatását erősen befolyásolta az 1526-os mohácsi csatavesztés. Mohács olyan társadalmi-gazdasági csapás volt, amely átformálta a magyarság mentalitását: csalódtak az egyházban, rádöbbentek, hogy Mária és a szentek nem védték meg a hazát a törököktől. Ebbe a kiábrándulásba kapaszkodtak bele a frissen megjelenő vallási irányzatok, amelyek megpróbáltak válaszokat adni a tragédia okára, és új vallási formát kínáltak. A magyar reformáció abban is egyedi arcot mutatott, hogy míg Nyugat-Európában a társadalom főként közép- és alsó rétegeinek az új hitre való áttérése viszonylag gyors áttörést jelent, addig Magyarországon a katolikus uralkodók és a törökök jelenléte lassította a folyamatot.

A kiállítás első részében a magyarországi reformációt előkészítő folyamatról tanúskodó emlékeket láthatunk. Kiállításon megtekinthető a vizsolyi Károlyi-biblia egyik eredeti példánya, sőt annak kézirata is, de megtalálható a Káldi-fordítás őskiadványa, illetve egyéb bibliafordítások, énekeskönyvek. Feltűnő, hogy a 16-17. századi magyar reformációs kincsek jelentős része erős díszítettségű, drága anyagokból készült. Ennek az az oka, hogy a papok áttérve az új vallásra, megtartották régi templomukat, a festményeket idővel kissé átfestették, és legtöbbször továbbra is ugyanazokat a kelyheket, oltárkendőket használták. A jelenlegi protestáns egyházak használatában ma is van középkori „pápista” örökség – e tárgyakat gyakran átkódolás után, további használatra megtartották. Időben előre haladva már sokkal egyszerűbb eszközöket láthatunk, ezek már a protestáns egyházak igényeihez lettek igazítva. A műtárgyak jó része nem múzeumi darab, némely kincsek a Kárpát-medence legapróbb falvaiból, mások pedig a nagyvárosokból érkeztek a kiállításra.

Külön termet kapott Erdély, mely egészen sajátos helyzetű a reformáció szempontjából, ennek emlékeiből merítettek az Ige-idők kurátorai.  Az 1568-as tordai országgyűlés János Zsigmond fejedelemsége alatt a világon elsőként rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez a négy jelenlévő keresztény felekezetre terjedt ki, tehát a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius egyházakra. Emiatt Erdélyben meglehetősen szabadon tudott továbbfejlődni a reformáció.

Az Ige-idők című kiállítás utolsó részében a 19-20. század protestáns gondolkozóit, politikusait és művészeit mutatja, mint például Kazinczy Ferenc, Arany János, Weöres Sándor, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Kossuth Lajos vagy Tisza István. Közülük sokaknak a Bibliáját vagy énekeskönyvét is kiállították; de Szabó Magda írógépét is megpillanthatjuk.

A Nemzeti Múzeum Ige-idők című kiállítása kellemes sétát jelent a reformáció hazai emlékei között, s rávezet arra, hogy az a reformáció, amely a maga korában feldúlta a homogén európai vallást, számos konfliktust hozva magával, mennyi kulturális, tudományos és művészeti értéket adott az emberiségnek. És rájövünk arra is, hogy évszázadok alatt a magyar kultúra formálójává és egyik alappillérévé váltak a protestáns egyházak.

 

Felhasznált irodalom:

Kiss Erika: Ige-idők – A reformáció története. In: Artkalauz, VII. évf. 2. szám. 12-13.

A kiállítás képeit a szerző készítette.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x