Esterházy Péter Termelési-regényének (1979) nevezetes nyitómondata antropológiai szinopszis. Az ember az a lény, aki szóból ért. Nyelve hegyén ott billeg a világ. A szó: kincs; a lét: ige; a név: más; a nyelv: tan. De minél többet beszélünk, hogy megértsük egymást, annál több szó áll közénk, s annál kevésbé értjük egymást. A szófia beszéd – se szó, se beszéd – elpártol tőlünk. Hacsak szaván nem fogjuk a nyelvet, s szóra nem bírjuk hallgatásainkat. Szavad ne feledd! Beszédes csöndben fényeskedik a nyelv mögötti nyelv mögött az angyal. A szóvá tett világban a szó teszi jóvá a világot; mert végül minden szóra fordul. Sorscsapás? Jótétemény? Csak szavakat találunk.