Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Slampos szaftcsacsi
Színház és nyelv 29.

2017.02.25.nincs hozzászólás

Funkciótlan neologizmusok és szóferdítések

2008 nyarán a Google hapaxgyártó versenyt hirdetett. A feladat az volt, hogy az internetes felhasználók küldjenek olyan magyar szavakat, amelyekre a kereső csak egy találatot hoz ki. Többek között a következő kifejezések érkeztek: elblogolgat, őzillatú, kikorrumpálta, anyaszú, zsírtigris, űrfő, sünfos, csóklé, műbőrharisnya, kabalakalap. Ezek kommunikációs szükségletet nem elégítenek ki, sem stilisztikai célt nem szolgálnak, mint például egy szépirodalmi műben a hapax legomenonok. Ezért nevezhetjük őket fiktív, funkciótlan neologizmusoknak, új szavaknak.  Efféle kifejezések egy dráma megalkotásban is szerepet játszottak.

„Nekem a Fél nap Ferdinánddal viszonylagos kudarca adta a végső lökést ahhoz, hogy komolyan vegyem a drámaírást, mint szakmát, és elkezdjem kutatni, mitől működik egy szöveg színpadon és mitől nem.” Ezt a mondatot Tasnádi István fogalmazta meg egy vele késztett interjúban, 1994-ben, amikor is megnyerte az Egyetemi Színpad drámapályázatát a Fél nap Ferdinánddal című művével. Nevezte a szerző ezt még abszurd agymenésnek, valamint nagyképű, szétzuhant, posztmodern, tűzijáték jellegű szövegnek is. Be is mutatták, profi színészekkel. Szép nagy bukás volt…

„Tisztelet és részvét a színpadra állítóknak.” Ez az utolsó mondata a Tasnádi-drámának. Hogyan nyerhet díjat egy ilyen mű? S egyáltalán miért ilyen önkritikus maga szerző is? A válasz a következő lehet: ez egy abszurd alkotás, s képtelen volta nemcsak a lehetetlen és hihetetlen szituációkban, eseményszilánkokban rejlik, hanem nyelvezetében is. Bőséggel találunk benne egyéni, eredeti újításokat, amelyek kizárólag erre az alkalomra születtek. Íme, egy részlet ennek bizonyítására. A szereplők a következőképpen szidják egymást: „Impregnált harcsatincs!” Mire a replika: „Slampos szaftcsacsi!”

A drámában, amelynek a tartalmát lehetetlen volna elmondani, olvashatók olyan kifejezések, amelyek szándékos szóferdítéssel jöttek létre. A klasszika filológus helyett klasszika fülológus szerepel. Gyakori az idegenszerű halandzsaszó, mint például a degazsirozom és a dzsiggetáj. Arra a kérdésre pedig, hogy mit szabad felszolgálni reggelire, a főhős így válaszol: kövirózsát és petepitét. Mit mondhatunk erre? Jó étvágyat kívánunk!

Új hozzászólás