Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.

Tarján Tamás ekképpen ír az egri Gárdonyi Géza Színházban, 2008-ban bemutatott műről: A nagyratörő sokszereplős hatalmi zsibvásár, egyben történelmi patthelyzet valamennyi figuráját az egyénítő nyelvezet erejével, az önmagát jelentő és emésztő szituáció szövedékében ábrázolja. Tehát a dráma nemcsak tartalmával és a magyar történelmet idéző izgalmas fordulataival nyeri meg az olvasót, hanem nyelvi leleményességével, gazdagságával, stílusosan szólva nyelvretörő voltával, játékos nyelvhasználatával. Itt nemcsak a szóképekre kell gondolni, amelynek sorát Sára asszony átoközönében olvashatunk („Mont mogyoróban a féreg, eméssz meg / minden szépet és jót magad körül, / aztán a lyukon szökj a nagyvilágba…”), hanem a játékos nyelvhasználatra is.. A főszereplő, Zsigmond fejedelem így szól a vendéget kísérő szolgához: „És ez a szolga?” Mire az így válaszol: „Az vagyok, uram.”  S ekkor Zsigmond így kiált fel: „Gaz vagy! Megtoldalak egy g betűvel.” Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a gaz főnévnek az az mutató névmás volna a szótöve, vagy a kettő között valamiféle kapcsolat lenne. Egy másik helyen viszont az író szándékosan kettémetszi a szót. Íme, egy részlet abból a jelenetből, amikor Zsigmond megtudja, hogy a szászok meg akarják tagadni az adót: „Megtagadják? Levágom a tagot a tagadásról, és máris megadják.”

A darabot ritkán használt szólások teszik még színesebbé. „Nem áll kutyán kövér ló halála” – mondja Bocskai, amikor az összecsapó felek erejét jellemzi. A szomorújáték egyik központi kérdése az, hogy meg lehet-e bízni Zsigmond riválisában, Boldizsárban. Szólással: „ Itt elválik rögtön a májtól a sár.”Ez szépített formája az eredeti szólásnak, amely így hangzik: „Most válik el a szar a májtól”, azaz mostvan a döntő pillanat, most kitisztul a kép; egyértelmű viszonyok teremtődnek – olvashatjuk Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások szótárában. (Az eredetéről itt olvashatunk.) Geszti kapitány pedig így biztatja a kancellárt: „Olyan tájon élünk, ahol a sódar a vastagabbik végén szagosodik.”

A drámában a szokatlan szavak egyrészt alkalmi újítások: sárkányfogvetemény (ez ismert Vörösmarty Az emberek című verséből is); másrészt a kort és hangulatát idéző elavult szavak, azaz archaizmusok: fiskus (államkincstár, adóhivatal), csausz (török levélvivő, futár), mameluk (a kormány elvtelen, vakon engedelmeskedő híve). S végül egy igazi nyelvi csemege. A következő mondattal ironizálják és fedik el a kivégzendők kegyetlen sorsát: „Mert holnap reggel a vesztőhelyen (ha ismeritek a grammatikát) passivumban lesztek subjectumok.” Azaz szenvedő alanyok. Mind nyelvtani, mind köznapi értelemben.