Izgalmas, ahogyan egy magyar és egy román nyelvű bormagazin beszél a borról.
A magyar korpusz alapján a bor gyakran a nő profilját hívja elő, olyan jelzők és metaforák használatán keresztül érzékelhető ez, amelyek a női lét esztétikumára hívják fel a figyelmet, illetve olyan tulajdonságokat hangsúlyoznak, amelyeket a magyar beszélőközösségek dominánsan a nőkhöz társítanak. A bor mint ellenállhatatlan csábítás az egyik leggyakoribb metafora. A (gyenge) férfi nézőpontja kerül elő, aki nem tud ellenállni a női test szépségének, kívánatosságának. E képet kiegészítve gyakran találjuk a kívánatos jelzőt a bor főnév előtt.
Az izgalmas vöröske a vörös borok egyik megnevezése. Itt ismét a nőiség kerül előtérbe, de ez a jelző a szexualitás irányába mutat, főként, hogy a kicsinyítő képző használata a nő szavunk toldalékaként (vagy ennek szinonimájánál) jelezheti a könnyűvérűséget is.
A kedves, szép bor szerkezetek esetében egy szolidabb nőkép jön létre, amely ismét a férfi nézőpontját érvényesíti: gyakori elvárás kultúránkban, hogy a nő szép és kedves legyen. De a borról férfiként is beszélünk. A nagytestű és testes bor szerkezetek a férfi fizikumára utalnak, ugyanakkor érezhető egyfajta pozitív értékítélet is ezekben a szintagmákban az által, hogy a nagyság, a testesség a fizikai erőre utalva a bizalom érzetét keltheti. Ezt fokozza az erős bor kifejezés gyakori előfordulása is. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy az erős nem a csípős ízként van jelen, hanem a fizikai erőnlétre vonatkozik, a jelentésbe ugyanis a „megállja a helyét” gondolata van kódolva.
A román korpusz alapján szintén kimutatható a vin (bor) férfi képe. Gyakoriak az olyan jelzők, mint corpolent (testes), excentric (különc), voinic (erős, derék; vitéz) vin serios (komoly bor), prietenos (barátságos), sincer (őszinte). Ismét olyan tulajdonságokról van szó, amelyek a férfiak jellemvonásaira utalnak a hagyományos nemi szerepeket véve alapul.
Az excentric (különc) jelzőt vizsgálva feltűnik, hogy a román nyelvben pozitívabb jelentéseket társítunk ehhez a tulajdonsághoz, mint a magyarban. A román értelmező szótár alapján az excentric elsődlegesen a ‘megszokott korlátok közül kikerülő’, illetve a ’nagyon eredeti’ jelentésekben szerepel. Férfias aspektusát az adja, hogy gyakran fordul elő jelzőként olyan kontextusban, ahol férfiak jellemzőjeként használjuk, illetve a román korpuszban többször fordult elő a voinic (= erős, derék; vitéz) melléknévvel együtt, amely lexémát a román beszélőközösség jobbára férfiakra vonatkoztatva használ.
A vin serios (komoly bor), prietenos (barátságos), sincer (őszinte) jelzők esetében a férfi aspektusa kerül elő, mivel a román kultúrában – főleg az ortodox vallásúak esetében – még ma is gyakran tartják, hogy a férfiak alapvető tulajdonsága a komolyság és őszinteség.
A magyar szaklapban a bor gyógyszerként is megjelenik: orvosságként, írként elsődlegesen a népi kultúrából ismeretes, ahol megfázás, vérszegénység ellen ajánlották.
Mindkét korpusz alapján kimutatható az áru profil is: a magyar adatok alapján konkrét utalás történik a bor kereskedelemben és vendéglátóiparban betöltött helyére. A bortermelő, borpincér, bormarketing, borkínálat összetételek jelzik, hogy a gazdasági szférában külön iparág épül a bor értékesítésére, illetve az újabb szakszavak keletkezése (bormarketing) arra enged következtetni, hogy nemcsak borászati szaknyelvünk fejlődik, de a kereskedelmi nyelvi regiszterben is külön alcsoportja áll össze a borárusítással kapcsolatos terminusoknak.
A román korpuszban épületként is megjelenik a bor. Gyakran használnak a szaklap szerzői olyan jelzőket, amelyeket dominánsan az épületekkel vagy belső terekkel hozunk összefüggésbe (vin simetric = szimmetrikus bor, vin eclectic = eklektikus bor). Ezek a szerkezetek arra utalnak, hogy kiemelt és stabil helye van a bornak, olyan értékként jelenik meg, amely a rend és a megfelelő minőség képzetét kelti, főként, hogy a román nyelvben az eklektikus szó a legmegfelelőbb részek kiválogatását, összeillesztését jelenti.
Mindkét szaklap alapján azonosítható a helyként megjelenített bor. A kiemelés, elkülönítés szándéka kerül előtérbe. A borvilág, boratlasz, borrégió, bortérkép, borút összetételek arra engednek következtetni, hogy az emberi világ további alegységekre bontható (borvilág), a szőlőtermesztés szempontjából is kölönböző tájegységekre osztható fel (boratlasz, borrégió, bortérkép) környezetünk, illetve másfajta utak vezetnek egyik pontból a másikba (borút) ezen a kiemelt vidéken. Ez utóbbi korpuszbeli előfordulását vizsgálva láthatjuk, hogy többszörös metaforizációs folyamat alapján összetett jelentéseket társítunk a fogalomhoz: nemcsak bejárható térség, amely pozitív elmozdulást hozhat a környék gazdaságában, de a bor minőségének fejlesztésével is kapcsolatba hozható, egyfajta boriskolaként értelmezhető, amely egyrészt a családi vállalkozások számára jelent előnyt, másrészt az oda látogató turista szempontjából életminőségbeli változást eredményezhet.
A román adatokban csak a drumul vinurilor (borút) és a lumea vinului (borvilág), szószerkezetek jellenek meg, általában szűkebb jelentéssel. A román borút csak turisztikai szempontokat érvényesítő összekötő elem a szőlőtermesztő és történelmi vidékeket egybefogva, míg a borvilág kifejezésből teljesen hiányzik a konkrét térre történő utalás, itt csak a borászattal, borkóstolással foglalkozó közösségekre vonatkozik.
A magyar adatokban a bor mint műalkotás konceptualizálódik az olyan kifejezések által, mint művészi termék a bor, Egy korty irodalom (a Katona József Színház egyik programja). A kontextusból az is kiderül, hogy dominánsan az irodalommal hozzák összefüggésbe, míg a román adatok a kultúrával hozzák kapcsolatba: băutură de-a dreptul culturală (kulturális ital), cultura vinului (borkultúra).
Kulturális különbségeket érzékelünk akkor is, amikor a bor ízéről és illatáról írnak. A magyar adatok alapján leggyakrabban gyümölcs- és virágillatok, -ízek azonosíthatók borkóstoláskor. Általában erdei gyümölcsök, citrus, alma, körte, birs, kajszi érezhetők, vagy a virágok közül az akác, a hárs, mezei virágok, bodza. A gyümölcsöket véve alapul a román korpusz ugyanazokat az ízeket, illatokat hozza, viszont a virágok esetében már nagyobb eltérés mutatható ki. Itt csak a rózsa(szirom) illata jön elő, nem véletlenül, hisz a román kultúrában hagyománya van a rózsaszörpnek és a rózsalekvárnak is, de a román adatok alapján a bors és a paprika íze is előkerül borkóstoláskor, illetve különböző húsfélék illata közül a nyers hús, szalámi, füstölmények, majd a kréta és fadoboz, végül a nedves kavics, száraz falevél és keksz.
A borról való beszédmód nemcsak sajátos terminológiát hoz létre, hanem rávilágít arra is, hogy a különböző beszélőközösségek milyen szempontok mentén helyezik el értékrendszerükben a bort és az ezzel kapcsolatos különböző tevékenységeket; milyen metaforikus képekben kerül felszínre a borhoz kapcsolt tudásuk, illetve a külvilágból mit emelnek be a jelentésképzésbe viszonyítási pontként.
(Képek: Cristian Tzecu, temesvári fotós)
Nincs hozzászólás!