A kutatócsoport fő célját el is érte: 2014-ben intézményesült Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) néven. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kezdeményezésére létrehozott Manysi a kutatócsoport eredetileg megfogalmazott céljainak intézményi keretét jelenthetné, azonban eddigi tevékenysége ezt nem bizonyítja, fennmaradása pedig bizonytalan. Egyéb nyelvművelést végző intézmények, kezdeményezések hiányában a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport vállalja magára a magyar nyelv állapotának tanulmányozását és jelentések készítését. Mindezidáig két „ötéves” kötet készült el. A mostani, harmadik jelentés-kötet ezen sorozat folytatása, amely az elmúlt öt évben (2010–2015) a magyar nyelvben végbement változásokról ad számot.
Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről (2010–2015). Megjelent a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kutatási programjában.
A tanulmányok, elemzések mellett foglalkozik az adott évek során megfigyelt nyelvi jelenségekkel, új szavakkal és kifejezésekkel is.A szerkesztő a kötet bevezetőjében átfogó képet nyújt a vizsgált időszakban végbement változásokról, amelyek valamennyi nyelvi területet (hangtan, alaktan, mondattan, szótan) érintenek. A tudomány, oktatás, média, intézmények nyelvhasználatában és a határon túli magyarság nyelvi helyzetében is nagymértékű változások zajlottak. Zimányi Árpád tanulmánya is foglalkozik a közléseink hangulatát, stílusát fokozandó egyre gyakrabban használt a be- igekötővel (pl. bealszik, beég, beáldoz). Magyari Sára, Pomozi Péter, Bartha Krisztina és Lőrincz Gábor tanulmányában a határon túli nyelvi helyzet bővebb kifejtésére kerül sor. Az első háromban a fókusz az erdélyi, Lőrincz jelentésében pedig a szlovákiai magyarságra helyeződik. A probléma valamennyi határon túlit terület magyarságát érinti (Kárpátalját, Vajdaságot talán a legerőteljesebben), ám a kötet mégiscsak az előbb említett területekkel foglalkozik. Ez talán az egyes területek eltérő nyelvi-nyelvpolitikai helyzetével magyarázható. A nyelvvesztés veszélyének hátterében többek között a diszkriminatív nyelvtörvényeket, az asszimilációt, a vegyes házasságokat és nem megfelelő magyar nyelvi oktatás színvonalát vélik, a megoldást konkrét nyelvstratégia kidolgozásában és az asszimiláció megfordítását szolgáló, ma még nem gyakorolt disszimilációs módszerekben (Pomozi) látják. További tanulmányok a magyar nyelv új szavaival, kifejezéseivel, hangtani és nyelvtani változásaival foglalkoznak. A tanulmányokból kitűnik, hogy talán a mi nyelvünk az egyetlen, amely ennyi idegen eredetű szóval helyettesítené saját szókészlete elemeit. Bősze Péter jelentésében kiemeli: ápolni azt a területet kell, ami gyengélkedik; többek között a magyar orvostudomány nyelve is idetartozik. Végre, hogy valaki szót emelt a nyelvünk „elangolosodása” és a hanyag nyelvhasználat ellen. Nyelvünkben a szavak jönnek-mennek, ez természetes. Sok archaizmussá válik, némely megmarad a neologizmusok szintjén. A szóképzés és az összetett szavak még mindig az egyik legtermékenyebb szóalkotási módok, s tekintve, hogy a technika térhódítása és internet nyelvünkre gyakorolt hatása egyre nagyobb méreteket ölt, a kötet is nagy hangsúlyt helyez a témára.
A legújabb (13.) helyesírási szabályzattal és annak előzményeivel Zimányi Árpád és Keszler Borbála foglalkozik részletesebben a jelentésében.
Szigorúan idézetként szerepel az egyik tanulmányban egy közvélekedés: „Durvul a nyelvhasználat! (…) Nem értik a gyerekek a Toldit!” A valós problémák okozójának a szerzők egyrészt a médiából áradó kulturális-nyelvi mintát és az anyanyelv oktatásának negatív irányú változását tartják. Hangsúlyozzák: kevés az óraszám, gyenge a nyelvtanítás, romlik az oktatás színvonala. Joggal vetik fel a kérdést: hogyan lehetséges egy idegen nyelv elsajátítása az anyanyelvről való nem kielégítő tudással, egyáltalán hogyan tehet érettségi vizsgát a saját anyanyelve helyesírását nem ismerő ember? A jelentést egy borús kilátásokkal teli, de végül is bizakodó összefoglaló zárja azzal a reménnyel, hogy öt év múlva kedvezőbb eredményekről számolhatnak be. A főszöveget a tárgyalt évek (2010–2015) kiválasztott szavai és az ebben az időszakban született új szavak és kifejezések összeállítása követi.
 
Balázs Géza (szerk.): Jelentés a magyar nyelvről 2010–2015. Inter Kft., Budapest, 2016. 252 old. Bolti ár: 2900 Ft.
Megrendelhető a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodában, illetve annak könyvesboltjában.
Nincs hozzászólás!