A Petőfi Rádió számos műsorstruktúra-változáson esett át a rendszerváltoztatástól napjainkig. A változások mind annak az útkeresésnek az állomásai, kitérői voltak, amely során az alapvetően a fiataloknak szánt rádióprogram próbálta korosztályos küldetését beteljesíteni. A Petőfi Rádió útjának utolsó állomásaként egy fiataloknak szóló zenei csatornává vált.

Az elmúlt két évtizedben több kvalitatív és kvantitatív kutatás készült, amelyek mind a fiatal (18-39) hallgatói csoportot figyelték, vizsgálták, elemezték véleményét és elvárásait a Petőfi adóval kapcsolatban.

A jelenlegi műsorstruktúra kialakításának tevékeny résztvevőjeként, irányítójaként fontosnak tartottam önálló fókuszcsoportos kutatással vizsgálni, hogy a 2007-es, legkarakteresebb átalakulás után a célcsoport percepciójának változása mennyire rögzült a korosztályban.

A vizsgálatnak és a témának külön aktualitást ad, hogy a közszolgálati televízió 2015 tavaszán Petőfi TV néven új, fiatalokat megcélzó tévéprogramot indított, amely – szemben a Petőfi Rádióval – a nézettségi adatok alapján nem lett túl sikeres. Kutatásom jó alapot nyújt annak vizsgálatához is, hogy vajon megalapozottan építette-e a köztelevízió a Petőfi Rádió mára népszerűvé vált brandjére az egyre kevesebbet tévéző korosztályt meghódítani kívánó tévéműsorát.

 

A kutatás célja

A Petőfi Rádió hallgatóit vizsgáló korábbi fókuszcsoportos kutatások (Medián 1998, Szonda 2006, Ariosz 2012) összevetése után végzett vizsgálatom célja volt válaszokat kapni az alábbi kérdésekre, felvetésekre:

• Milyen új tendenciák észlelhetőek a fiatalok rádiózási szokásaiban, különös tekintettel a mobil internet és az okostelefonok elterjedését követően?
• Az internet segítségével egyre könnyebbé váló zeneelérés mellett változott-e a fiatal hallgatók véleménye a Petőfi rádió zenei kínálatáról?
• Pusztán a zene miatt kapcsolnak egy rádióadóra, így Petőfi rádióra is, vagy keresik benne a személyiségeket a fiatal hallgatók?
• Honnan szerzik az információikat a fiatalok: inkább a rádióból vagy inkább az internetről?
• Sikerült-e rögzíteni a Petőfi zenei adóvá válása utáni elfogadottságot a fiatalokban, azaz valóban magukénak érzik-e a Petőfi-brandet a fiatalok?

 

Módszer

A fiatalokat fókuszcsoportos beszélgetésre hívtam meg. A beszélgetéseket magam vezettem egy előre elkészített beszélgetés-vázlat, vezérfonal alapján. A beszélgetések vezetésénél jól tudtam támaszkodni korábbi rádióriporteri tapasztalataimra, gyakorlatomra, ugyanakkor komoly odafigyelést igényelt, hogy a moderátori szerepkörből ne „csússzak át” kérdezői, riporteri szerepbe. (Síklaki [2006] p. 28-36.)

A Petőfi rádióról készült korábbi felmérések is fókuszcsoportos vizsgálatok voltak. Ez is azt indokolta, hogy magam is fókuszcsoportos vizsgálatot végezzek. A vezérfonalat úgy állítottam össze, hogy választ kapjak az előre megfogalmazott kérdéseimre, ugyanakkor a vizsgálat eredménye összevethető legyen a korábbi kutatások eredményeivel, és alkalmas legyen a következtetések levonására.

 

Résztvevők

A célcsoportot a 16-29 éves korú fiatalokban jelöltem meg. A korábbi kutatások is vizsgálták ezt a célcsoportot, így a kontrollvizsgálatom eredményei összevethetőek lettek a korábbi vizsgálatok megállapításaival. Továbbá vizsgálatom a fiatalok véleményére fókuszált, hiszen az ő percepció-változásukra voltam kíváncsi.

A kutatást két fókuszcsoporttal végeztem. A csoportok számának meghatározásánál legtöbbször két szempont feszül egymásnak, ahogyan Síklaki István is leírja a fókuszcsoportok számáról a Vélemények mélyén című könyvében (Síklaki [2006]). A vizsgálat minél teljesebb körűvé tétele érdekében indokolt minél több csoportos beszélgetést szervezni, szegmentálva a célcsoportot életkor és lakóhely szerint. Ugyanakkor a kutatás finanszírozása, esetemben megvalósíthatósága szempontjából a lehető legkevesebb fókuszcsoport megtartása a cél. A józan kompromisszumot az jelenti, ha sikerül olyan csoportszámot és összeállítást kialakítani, amely a legkisebb csoportszám mellett a lehető legteljesebb, a helyes következtetések levonására alkalmas eredményt biztosítja.

Mivel a célcsoportot elég pontosan behatároltam, elegendőnek ítéltem 2 fókuszcsoportos beszélgetés lefolytatását. A két fókuszcsoport e vizsgálati módszernél az alsó határ. (Síklaki [2006])

A lakóhelyek földrajzi elhelyezkedése szempontjából a heterogenitásra törekedtem, azaz hogy fővárosi, vidéki nagyvárosi és vidéki kisvárosi fiatal is legyen mindkét csoportban. A fókuszcsoportok résztvevőit a DUE[1] nyári Kommunikációs és Médiatáborából[2] választottam ki. Itt az adott korosztályból, az ország különböző részeiből érkeztek a résztvevő fiatalok. Szűrőkérdőív felhasználásával olyan beszélgetőpartnereket választottam, akik rendszeresen rádióznak, és legalább heti rendszerességgel hallgatják a Petőfi rádiót. A fókuszcsoportos beszélgetéseken két csoportban kétszer 8 kiválasztott fiatal vett részt. A résztvevőket szűrőkérdőív segítségével választottam ki. A fókuszcsoportos beszélgetések időtartama 1,5 óra volt. A beszélgetések a szabályok ismertetésével és a bemutatkozással indultak. A vezérfonalat Síklaki István Vélemények mélyén (Síklaki [2006] p. 74.) című munkájában leírtak szerint állítottam össze.

A fentiek alapján a résztvevők jellemzői a következők voltak:

• 17 és 26 év közöttiek
• foglalkozás tekintetében változatos volt a társaság: 4 gimnazista, 6 egyetemista (ELTE, EKF, BME), három érettségizett álláskereső és három dolgozó (asszisztens, tanító és elektroműszerész)
• a nemek arány fele-fele volt
• rádióhallgatási szokásaikat az jellemezte, hogy mindannyian heti többször, rendszeresen hallgattak rádiót, nem kizárólagosan a Petőfit, de több rádióállomás között a Petőfit is.

 

Eredmények

1. Rádióhallgatási szokások

1.1. A rádiózás helye és időszakai

A rádióhallgatás egyik leggyakoribb időszaka napjainkban is a reggel és a délután a fiatalok körében is. Reggel az ébredés után a rádió napirendszervező hatása érvényesül, kapaszkodót ad a készülődéshez, elinduláshoz. A családban élők reggel alkalmazkodnak a család rádiózási szokásaihoz, ilyenkor kevésbé váltogatnak csatornát.

„Reggel már szól a konyhában a rádió, amikor felébredek. Szüleim Kossuthot hallgatnak, így én is reggelizés közben. A 180 percből[3] megtudom, milyen lesz az idő, és hogy mik a fontosabb események a világban.”

„6-kor kelek, rögtön bekapcsolom a rádiót. Kell, hogy szóljon valami, hogy fel tudjak ébredni. Ilyenkor legjobb a zene, de nem zavar, ha közben beszélnek is valamit. Igaz, erre nem nagyon figyelek oda, nehezen tudnám felidézni utólag, hogy miről is volt szó.”

A reggeli rádiózás egyértelműen háttérrádiózás, de a fiatalok körében a rádiózás szinte kivétel nélkül mindig háttértevékenység. Mindig valami közben hallgatnak rádiót, háttérként, kiegészítő tevékenységként. Különösen gyakori a rádiózás utazás közben.

„Az autóban, mikor suliba megyünk, mindig szól a rádió. A Class FM-en a Morning showt hallgatjuk. Vicces, és szórakoztató utazás közben.”

„A buszon mindig a fülemben van a fejhallgató. Mobilról hallgatok zenét, vagy valamilyen online rádiót, többnyire Music FM[4]-et vagy Petőfit – attól függ, milyen a hangulatom.”

A napközbeni rádiózás a tanulók körében inkább délután jellemző, vagy vizsgaidőszakban egész nap a tanuláshoz kötődik. A munkahelyen munka közben szól a rádió délelőtt, délután. A rádiót rendszeresen hallgatók sem kötődnek jellemzően egy csatornához.

„Sokat hallgatok rádiót. Délután főként zenét keresek, tanulás közben a sok beszéd zavar, olyankor elkapcsolok másik adóra. De a zene kell a háttérben.”

„A műhelyben egész nap szól a rádió. Legtöbbször a Class FM van bekapcsolva, de időnként átnyomja valaki a Petőfire, akkor jó ideig ott ragadunk.”

„Alkalmi rádióhallgató vagyok. Inkább délután jellemző, főleg ha egyedül vagyok, hogy gondolok egyet, és bekapcsolom a rádiót. Mindig a Petőfivel kezdek. Ha tetszik, ott maradok, ha épp egy rossz pillanatot csípek el, akkor váltok valamilyen másik csatornára.”

1.2. A spontán említett rádiók

A fókuszcsoportos beszélgetés bemelegítő szakaszában kértem, hogy idézzék föl a résztvevők, hogy mikor és milyen rádióadókat hallgatnak. A legjellemzőbb első válasz a „Milyen adókat szoktál hallgatni?” kérdésre a rádió formátumának meghatározása, azaz „többnyire zenei rádiót”. A Class FM-et a legtöbben említik, véleményük szerint ez a legkedveltebb zenés kereskedelmi rádió. Az említések számát tekintve mindjárt a második helyen áll a Petőfi, többen hallgatják a Music FM-et, de említésre kerül helyi rádió is, a hódmezővásárhelyi fiatal például gyakran hallgat Rádió 7-et, a nyíregyházi a Rádió Sunshine-t, a budapestieknél szóba jött a Juventus. Komolyzenei rádió neve nem kerül említésre, a közrádió csatornái közül a Petőfin kívül a Kossuthot hallgatják alkalomszerűen. Míg a Petőfi rádió esetében nem emelik ki, hogy az a közrádió egyik csatornája, addig a Kossuth mellett szinte állandó jelző a „köz-” vagy „közszolgálati”.

„Legtöbbször a Class FM-be botlok bele, az szól a kajáldában vagy a strandon. Így aztán én is leginkább ezt választom.”

„Mit szoktam hallgatni? Valamilyen zenés rádiót. Leginkább a Petőfit, az nagyon zene. És nem csak a szlogenje. De többször elkalandozok a Music FM-re is.”

„A közszolgálatit, a Kossuthot magam nem szoktam bekapcsolni, de apuéknál kizárólag az szól. Így náluk gyakran belehallgatok. Csak azt nem szeretem, hogy nem lehet mellette nyugodtan beszélgetni, mert az is folyton dumál.”

A Class FM, mint az egyetlen országos zenés kereskedelmi adó a legismertebb a résztvevők körében. Bár senki nem jelölte meg kedvenc rádiójaként, de szinte mindenki említette. Ha magát a programot ritkábban is kapcsolják be, de több helyen „belefutnak”, és a brand élénken él az emlékezetükben. Sokszor említették a Petőfi rádió is, megállapítható, hogy a közszolgálati zenés ifjúsági csatornát ismerik és számon tartják a fiatalok. Megállapításaik szerint a zenei kínálata és a stílusa „egy kicsit más”, mint a többi, de ezt a másságot nem tudták definiálni. A közszolgálati jelző később sem merült föl a spontán említéseknél a Petőfi jelzőjeként. Az ismertség tekintetében a Class és a Petőfi esetében is erősen közrejátszik, hogy mindkettő országosan fogható adó, így lakóhelytől függetlenül mindenkinek megvan a lehetősége ezek hallgatására.

1.3. Milyen platformokon rádiózik a fiatal korosztály?

A fiatalok rádiózási szokásainak változásában komoly szerepe van a rádióműsorok hallgatásához használt eszközök átalakulásának, a technika rohamos fejlődésének is.

„Otthon a hifit kapcsolom be, az van kéznél és jó minőségben szól. Ha nem találok kedvemre való műsort, akkor mindjárt betehetek egy CD-t is.”

„Legtöbbet az autóban hallgatom a rádiót. Utazás közben mindig be van kapcsolva. Többnyire zenés rádiót hallgatok, de ha egyedül megyek, akkor gyakran választok olyan rádiót, amiben beszélnek is. Az jobban leköti ilyenkor a figyelmemet.”

A rádiózás egyik legnagyobb előnye a mobilitás. Lehet autóban, útközben is rádiózni, de egyre nagyobb teret hódít a mobiltelefonon való rádióhallgatás. Az utcán gyakran láthatunk fejhallgatóval a fülükben közlekedő fiatalokat. Ez visszaköszönt a beszélgetés során is.

„Leginkább online hallgatok rádiót vagy zenét a telómon. Van benne rádióvevő is, azt sokat használom. De például a metróban nem működik, ott inkább átváltok saját zenékre.”

„A telefonom mindig nálam van. Nem használok külön cuccot csak azért, hogy rádiót hallgassak. Fejhallgatóval akár az utcán, akár otthon tudok rádiózni, és mást sem zavarok legalább vele. A webrádiók kevésbé eszik a sávszélességet, mint a YouTube, ezért praktikusabb neten rádiózni, mint YouTube-ról zenét hallgatni.”

„A rádiózásnak nagy előnye, hogy sok újat megismerhet az ember, talál új kedvenceket. Ezért szeretem a Petőfit, és ezért hallgatom szívesebben, mint csak a saját zenéimet. Én szinte folyamatosan online vagyok, ezért a rádiót is weben hallgatom. Vagy átmegyek a YouTube-ra.”

A válaszok is alátámasztják, hogy a rádiózás tekintetében napjainkban már másodlagos, hogy milyen platformon hallgatja a korosztály az adott rádiócsatornát. Többnyire a praktikum alapján választanak – ami éppen kéznél van. Ebben a tekintetben egyre inkább előtérben vannak a mobiltelefonok. Gyakorlatilag a fiatal korosztály mobiltelefon ellátottsága közel 100%[5], a fókuszcsoportban is mindenki rendelkezett mobillal, méghozzá kivétel nélkül mindenki okostelefont használt. Az okostelefonok pedig vagy tartalmaznak rádióvevő egységet, vagy rendelkeznek internetkapcsolattal, aminek segítségével lehet rádiót hallgatni. A zsebrádió vagy kézben hordozható rádió gyakorlatilag eltűnt, a csoporttagok nem is rendelkeztek ilyen önálló rádiókészülékkel. Kisrádió néhányaknál a reggeli rádióhallgatásnál került elő, az is azért, mert rádiós ébresztőórát használnak.

1.4. A TV és a rádió

A televízió és a rádió viszonyára külön nem tértünk ki a beszélgetésben. Ugyanakkor spontán többször szóba került a televíziózás. Feltűnő, hogy a résztvevők többsége nagyon keveset néz tévét. Ez ellentmond az egész lakosságot jellemző közismert tévénézési statisztikáknak. Tévézési szokások tekintetében élesen elválik napjainkra a fiatal, tizen- huszonéves és a felnőtt, vagy idősebb lakosság.

Fiatalok és idősebbek egyaránt inkább reggel és napközben hallgatnak rádiót. A rádióval összehasonlítva főleg a hírműsorok kapcsán említették a tévét, de leginkább már az internetről gyűjtenek információkat.

„Most már a TV-ben is hírműsorok vannak reggeltől estig. Ahhoz meg legalább kép is van, és ha az ember jön-megy a lakásban, akkor rá tud pillantani.”

„A rádióban minden órában mondanak híreket. Korábban gyakran néztem híradót a tévében, de valahogy leszoktam róla. Ha valami felkelti az érdeklődésem a rádióban, akkor jól megnézem a neten.”

Míg korábban a rádió számottevő konkurensének számított a televízió, és a készülékek elterjedésével egyre több hallgatót vonzott el a rádiótól, addig mára nem jellemző, hogy a tévé háttérbe szorítaná a rádiózást. Új konkurensként jelent meg azonban az internet, ahol már nem csak olvasnak, hanem videotartalmakat is egy kattintással el lehet érni. Ennek okát az internetezésre alkalmas, mobilnetet használó okostelefonok rendkívül széles körű elterjedésében kell keresni.

A vizsgálatom megerősítette, hogy napjainkra jellemző lett a fiatalokra, hogy többféle médiához kapcsolódó tevékenységet végeznek egyidejűleg. „Két vagy több tevékenység adott idő alatt történő párhuzamos végzését az angolszász irodalom a multitasking szóösszetétellel fejezi ki.” (Gálik, Urbán [2014] p. 226.) Teljesen természetes, hogy a fiatalok televíziónézés vagy rádióhallgatás közben interneteznek is. Vagyis „mára a média nem csupán környezet, kontextus, hanem magának a cselekvésnek a tere, terepe is.” (Andok, [2015] p. 92.)

 
2. A rádióadók főbb jellemvonásai a hallgatók elképzelése alapján

2.1. Kereskedelem és közszolgálat

A korábbi kutatásoknál egyértelműen rendre előkerült a közszolgálati és kereskedelmi rádiók megkülönböztetése. 2010 előtt a hallgatók a hagyományos adókat tartották közszolgálatinak, és az újonnan alakult kereskedelmi rádiók esetében a kereskedelmi jelzőt jellemzően a „modern”, „új”, zenei rádió” szinonimájaként használták a hallgatók. A közszolgálati inkább pejoratív, az elavult szinonimájaként megjelenő jelző volt a korábbi vizsgálatok időszakában.

Ebben a tekintetben a fókuszcsoportos kutatásom során feltűnő a változás, aminek kezdeti jeleit már 2012-es kutatásban is érzékeltem. A résztvevők nem használják kategóriaként a közszolgálati és kereskedelmi adó besorolást. A közmédia Petőfi adójáról nem jut eszükbe, hogy közszolgálati csatorna, és ezen az alapon nem is állítják szembe a kereskedelmi rádiókkal. A közszolgálati jelző csak említés szintjén kerül elő, akkor is a Kossuth és a Bartók adóval kapcsolatban. Arra következtethetünk, hogy miután a Petőfi rádió fiatalokra pozícionált, zenei csatornává alakult, lényegtelen lett a hallgatók számára, hogy működtetését illetően a csatorna kereskedelmi, avagy közszolgálati.

Egyértelműen megállapítom, hogy a rádióhallgatás, mint önálló tevékenység egyáltalán nem jellemző a fiatalokra, kizárólag háttér hangforrásként használják. Így különösen fontos a rádió által sugárzott zene milyensége. Ebben a tekintetben a hallgatók komoly különbségeket éreznek a zenei rádiók között.

„A Class már az otthon kevergető anyukáknak szól, a Music FM ráment a Rádió1 megürült helyére. A Petőfi még nem talált magára, még benne van a korábbi ‘fedezzünk fel magyar alternatív zenészeket’ vonal is, és az újabb, ‘kövessük a UK popot’.”

„Petőfi nem túl slágeres, nem túl tucatzene (attól még slágerek, de mégis inkább underground). Class mai, lendületes, fiatalos, divatos zene. Juventus nyolcvanas-kilencvenes évek lejárt zenéi.”

Arra kértem a résztvevőket, hogy az általuk ismert, hallgatott rádiócsatornákat egy-egy autómárkához próbálják kötni. Ezzel a hasonlattal a résztvevők státusszal és presztízzsel kapcsolatos attitűdjét kívántam földeríteni.

„Class FM (fiatalos, BMW), nyíregyházi Sunshine Rádió (üde, Nissan), Petőfi (pörgős, Citroen), nyíregyházi Campus Rádió (személyes, Wartburg)”

„Class FM (pörgős, VW), Petőfi (zenés, Fiat), Kossuth (informatív, Opel)”

„Petőfi (változatos, de megbízható, Toyota), Music FM (szórakoztató, Mitsubishi), Rádió7 (törekvő, modernkori Dacia).”

„Music FM (korszerű, Seat), Kossuth (kimért, Mercedes), Petőfi (vállalkozó, Tesla)”

A hasonlatokból jól kiolvasható volt, hogy a Class FM-et magas presztízsű, dinamikus, jó arculattal rendelkező, de a korosztálytól kissé magasabbra pozícionált márkákkal kötötték össze.

A Petőfi rádió inkább az alternatív márkákat (Citroen, Fiat, Tesla) juttatta a résztvevők eszébe. Ezek is kivétel nélkül magas presztízsűek, de vagy elérhetőségre, vagy a trendi, fiatalos, egyedi megjelenésre, karakteres útkeresésre utalnak. A hallgatók percepciói alapján megállapíthatjuk, hogy a Petőfit színvonalas, vonzó, a korosztály által is elfogadott és követendő márkának érzékelik. Teljesen levetette magáról a korábban a jellemzésére használt „régi”, „öreges”, „lassú”, „kimért” jelzőket.

2.2. A Petőfi rádió zenei kínálata

A Petőfi adó műsorában a zene játssza a főszerepet. A rádió vállalása, hogy változatos összeállítást kínál Európa és a világ minden tájának legfrissebb és legsikeresebb zenei kínálatából, külön hangsúlyt fektetve a fiatal hazai tehetségekre. Olyan „minőségi zenéket” sugároz a mai napig a Petőfi, amely más országos rádió kínálatában nem szerepel. A napszaknak megfelelő sávos szerkesztésben a zene mellett az életmóddal kapcsolatos, kulturális és közéleti információk kapnak helyet könnyed, izgalmas csomagolásban.

A fókuszcsoport résztvevői visszaigazolták, hogy érzékelik a Petőfi célkitűzéseit, és a Petőfi brandhez, az adó karakteréhez, zenei kínálatához olyan fogalmakat kapcsolnak, melyek illeszkednek a rádió célkitűzéseihez.

„Persze nem lehet általánosítani, de mégis a legtöbb fiatal jobban szereti a mai zenéket, mint a régebbieket. Ezért is jó a Petőfi, mert ott hallok egy csomó új zenét is, de azért ott vannak a mai menő bandák számai is.”

„Itt legalább nem azok az elcsépelt rágógumi zenék mennek, mint a Classon. Egy csomó számot csak itt adnak, vagy itt hallgathatom meg, vagy a YouTube-on.”

„A Petőfi kicsit közeledett a kereskedelmi adókhoz, de nem arra gondolok, hogy átvette volna onnan azt a nyomulós stílust. Tetszik a ritmusa meg a zenei kínálata. Annyira találó a szlogenje, hogy „Nagyon zene!” A Petőfi bemutat, bevállal új zenéket, szélesebb a spektruma.”

A csoport tagjai kivétel nélkül pozitív véleménnyel voltak a Petőfi Rádió zenei kínálatáról. Megállapítható a kutatásom alapján, hogy értették és értékelték a rádió törekvéseit. Fontosnak tartották, hogy a hazai könnyűzene ifjú tehetségeinek is ad bemutatkozási lehetőséget, és bár a beszélgetésben direkt módon ezt így nem mondták ki, de én egyértelműen le tudtam szűrni, hogy kulturális értéknek és küldetésnek is gondolják a Petőfi adó fiatalokat felkaroló, a tucatrádióktól eltérő zenei kínálatot nyújtó küldetését. A közszolgálati jelzőt a résztvevők ebben a kontextusban ki sem ejtették, de mondanivalójuk tartalmából az is jól leszűrhető volt, hogy egyfajta értékteremtésnek, közszolgálati feladatnak tartják, hogy a Petőfi ilyen zenei kínálatot nyújt.

 
3. A zene és a személyiségek funkciója a rádióban

3.1. A zene szerepe a programválasztásban

A beszélgetés következő szakaszában először arra kerestem a választ, hogy mi alapján választanak programot a fiatal hallgatók.

A rádiós programszerkesztésnél az egyik legalapvetőbb igazolt törvényszerűség, amit figyelembe kell venni, hogy a hallgató abban a pillanatban, amikor eldönti, hogy bekapcsolja a rádiót, mindjárt hoz egy másik döntést is. Eldönti, hogy zenét vagy szöveget szeretne hallgatni. Ha ez a döntése megszületetett, utána gondolkodik el azon, hogy milyen zenét vagy milyen szöveget is válasszon.

Az első döntés persze nagyban függ a rádiózás körülményeitől is. Zenés programot társas szituációban is lehet hallgatni, de a szöveges program hallgatása sokkal inkább egyéni műfaj. Ha például többen utaznak egy autóban, akkor háttérként hallgathatnak zenét, de ilyenkor egy beszélgetős műsor kifejezetten zavaró lehet, mert meggátolja, hogy az együtt utazók egymással beszélgessenek. A beszélős műsorokat otthon is inkább akkor kapcsolják be a hallgatók, ha egyedül vannak.

A zene-szöveg dilemmát így fogalmazták meg a csoport résztvevői:

„Többnyire a zene miatt kapcsolom be a rádiót. Nem szeretem, ha megállás nélkül beszélnek. Néha belefutok a Classon a Morning showba, de nem bírom sokáig hallgatni. Balázsék poénkodnak, de reggelente én erre még nem vagyok ráhangolódva. Akkor inkább továbbmegyek oda, ahol zene szól.”

„Én is a zenéért kapcsolom be legtöbbször a rádiót. Nem szeretem, ha sok a duma. De igazából a másik végletet sem, amikor nem szólnak hosszú időn keresztül semmit. Nekem kell, hogy valaki megszólaljon, azért hallgatok rádiót. Ha csak zene van, akkor hallgathatom inkább már a YouTube-ot, vagy az iPodomat.”

A Petőfit is egybehangzóan a zene miatt kapcsolták be a csoport résztvevői. A fókuszcsoportban is igazolást nyert, amit a korábbi vizsgálatok is megerősítettek, hogy a fiatal korosztályt zene profilú rádióval lehet megszólítani. Ez illeszkedik az érdeklődési körükhöz, életmódjukhoz. A rádió bekapcsolásakor az első döntésük, hogy zenét szeretnének hallgatni. A Petőfire már mint zenei csatornára gondolnak, nem mérlegelik, hogy közszolgálati vagy kereskedelmi, ez a szempont föl sem merül a döntésük meghozatalánál.

Ahogy Gálik Mihály megállapítja a Médiagazdaságtan című könyvének 2014-es kiadásában, az új infokommunikációs környezetben minden korábbinál nagyobb médiakínálat vált elérhetővé. (Gálik [2014] p. 222.) A zenei rádiók piacán is elindult az utóbbi években a szegmentálódás. Már több olyan, főleg helyi vagy körzeti adót találunk, melyek egy meghatározott zenei szegmensből, stílusból állítják össze kínálatukat. Például fővárosi Jazzy rádió kizárólag jazz műfajú zenéket sugároz, a Classic FM népszerű komolyzenéből és filmzenéből állítja össze kínálatát. Ez a tendencia és a szegmentáció szerintem még jobban tetten érhető az internetes rádiók adásában. Itt nincs technikai korlátja a létrejövő rádiók számának, nem igényel jelentős beruházást sem egy internetes zenei rádió indítása. Ez azt jelenti, hogy az internetes zenei rádiók piacára igen alacsony a belépési korlát. Ezért a neten már szép számban találunk olyan zenei rádiókat, melyek egyes zenei irányzatokon belül is csak egy szeletet jelölnek ki zenei profilként. Ilyen például a Hard Rock vagy a Soul netrádió. Ezekkel szemben a Petőfi rádió, mint országosan sugárzó adó nem teheti meg, hogy egy nagyon szűk zenei szegmensből állítsa össze zenei kínálatát, mert ezzel széles hallgatói réteget zárna ki a hallgatói köréből.

Zenei palettája összeállításakor tehát a Petőfi egy jóval szélesebb zenei szegmenst jelöl ki, amikor „a világ minden tájának legfrissebb és legsikeresebb zenei kínálatából” válogat. Így a műsorfolyam összeállításánál tere lehet a szerkesztői szubjektivitásnak is. A hallgatóknak pedig a műsorhallgatás során rendre kompromisszumokat kell kötniük, mert időről időre előkerülhetnek olyan zeneszámok, melyek nem illeszkednek az egyes hallgatók ízléséhez. A zenei kínálat összeállításánál kerülni kell a szélsőségeket, hogy minél kevesebb olyan szám kerüljön csak be a játszási listába, amely a célcsoporton belül sokaknál vált ki ellenérzést. A zenei lista összeállítása így nagy körültekintést igényel, mert a hallgatók körében egy-egy nagyon nem kedvelt, elutasított zeneszám azonnali „elkapcsolási faktort” jelent.

„A Petőfin mintha kevesebbet ismételnék a számokat, mint más adókon. És ritkán van olyan zene, amitől kiütést kapnék, és egyből átmennék egy másik adóra. Ha mégis bejön egy ilyen, akkor már nyomom is a gombot, és megyek a Music FM-re. De ott sem szoktam túl sokat időzni, mert ők meg előbb-utóbb visszakergetnek a Petőfire.”

3.2. A személyiségek szerepe a programválasztásban

Bár a vizsgálat megerősített, hogy a fiatal hallgatók leginkább a zene alapján választják a Petőfi rádiót, de egyértelműen megfogalmazódott, hogy a szöveget, a rádióban megszólaló személyiséget elengedhetetlenül fontosnak tartják a résztvevők.

A földfelszínen sugárzott, rádiókészülékkel fogható adók mellett egyre könnyebben elérhetőek a fiatal korosztály számára az internetes rádiók szinte mindig maguknál tartott okostelefonjaik segítségével, így már ezek is konkurenciát jelenthetnek a Petőfi számára. Az internetes rádiók azonban – főként anyagi megfontolásokból – ritkán alkalmaznak prezentereket, műsorvezetőket. Így nem található meg bennük a rádióadók napjainkra egyre fontosabbá váló vonzereje.

A fókuszcsoportban a műsorvezető személyisége spontán felmerül, mint a rádióműsor alapvetően fontos kelléke.

„A műsorvezetőről be tudom azonosítani a rádiót. Ő meghatározza az egészet.”

Az első vonás, ami megjelenik a hallgatók előtt a műsorvezetőkkel kapcsolatban, az a hangjuk. A hang önmagában sok mindent elárul, sugall. További fontos tulajdonsága a hallgatók szemében a műsorvezetőnek, hogy jó beszédkészséggel rendelkezik, jó előadó és intelligens. Jó, ha gyorsan reagál és humoros, sokoldalú színes egyéniség, akit szívesen hallgatnak az emberek.

„Annak, aki rádióban beszél, már a hangjából áradjon valami. Legyen személyes, kicsit szabad, vállalja saját magát. Ne legyen az egésznek izzadtságszaga.”

„Én még hozzáteszem, hogy ismerje a zenéket, és tudjon hozzá mondani valami érdekeset, ne csak az előadót meg a címet ismertesse.”

Fontos szerepet tulajdonítanak a műsorvezetőknek a résztvevők, és az elvárásaik is magasak velük szemben. Az elvárásoknak megfelelni tudó, ideális műsorvezetőt mégsem tudnak említeni név szerint. Ez összecseng a korábbi kutatásokban tapasztaltakkal is.

„Most hirtelen nem tudok mondani. Balázsért nagyon sokan oda vannak, de szerintem túlontúl nyomja magát. Buda Marci[6] áll szerintem talán legközelebb az elvárásaimhoz, bár ő nincs benne annyira a köztudatban. Vele meg az a gond, hogy időnként elég színtelen, és azt a beszédtempójával próbálja kompenzálni.”

„Esperes Ákos[7] nekem bejön, bírom a humorát, és spontán nagyon jókat reagál. Legtöbbször őt hallgatom a Juventuson, ahol reggelente van. Napközben aztán be sem kapcsolom a Juventust.”

A rádiós műsorvezetők közül a legtöbbet említett Sebestyén Balázs. Ismertségében az is minden bizonnyal közrejátszik, hogy ő azt RTL Klubon is gyakran szerepel. Személye eléggé megosztó, több negatív megjegyzést ejtettek el vele kapcsolatban, főként azért, mert nagyon uralja a műsort és emiatt is nagyképűnek tartják.

„Balázs jó lenne, de mióta befutott, eléggé nagyra van magával. Korábban, főleg amíg nem sztárolta őt ennyire az RTL, sokkal jobb volt.”

„Hát jó nagy arca van. A Morning showban mindenkit lenyom maga körül…”

Női műsorvezetőket spontán nem is említettek a résztvevők. Az általuk ismert rádiókban szerintük nincsenek olyan női műsorvezetői egyéniségek, akiket érdemes lenne megjegyezni, kiemelni. Rákérdezésre is inkább női hírolvasók nevei ugrottak be.

A Petőfi Rádió műsorvezetőire konkrét rákérdezés után is kevés kritikai megjegyzés érkezett. Jól érzékelhető volt, hogy a Petőfis műsorvezetők személye nem megosztó, így aztán nincs is közöttük pregnáns, kiemelkedő. Ha ez a Petőfi műsorvezetői választásának célja, koncepciója, akkor ez erősen vissza is igazolódott.

„Nincs olyan név, aki miatt hallgatnák, illetve nem tulajdonítanak komoly szerepet a zenék között csak átkötő műsorvezetőnek, de ez csak a Petőfinél van így.”

„Én tudok neveket mondani, de kizárólag műsorvezetőket, aki gyakran szerepelnek. Buda Márton, Horváth Gergely, Szabó Tamás, Péceli Dóra. De sztárok vagy akármilyenfélefajta nagyon ismert arcok, emberek nincsenek. Inkább hétköznapi emberek, olyanok, hogy akár mi is lehetnénk, és ez jó.”

„Péceli Dóra meg Gudovics Éva – hogy lányokat is mondjunk. De ők inkább csak híreket olvasnak, azt hiszem.”

„A Classról könnyebb valakit felidézni: Garami Gábor, Vadon Jani, Sebetyén Balázs, Abaházi Csaba[8]. A Classosok tévében is szerepelnek, így tudok hozzá arcot is kapcsolni, így személyesebb, és jobban megjegyezhető. A Petőfi személytelenebb.”

A beszélgetések során egyértelművé vált, hogy a hallgatók kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a megszólaló személyiségeknek a zenés rádiók esetében is. A zene a meghatározó, vonzó tartalom, ami miatt odakapcsolnak az adott rádióadóra. De a műsorfolyamban, a zeneszámok között megszólaló műsorvezető teszi igazán rádióvá a rádiót. Zeneszámok sorozata még nem rádióműsor. A technikai lehetőség ugyan már megvan arra, hogy a hallgató összeállítson egy tetszőleges zenei listát, és azt akár sorban, akár véletlenszerűen lejátssza a készülékével. Sőt, ennél rádiószerűbb élményt kínál a Spotify[9], mely egy rádiószerű digitális szolgáltatás. A program többmillió zeneszámhoz fér hozzá, és ebből kínálja föl a hallgatónak az ízlésének megfelelő számokat. A Spotify egy tanulékony program, melyben a felhasználó megjelölheti, hogy mely számokat nem szeretne hallani, és a program ezeket, sőt az ezekhez hasonlóakat kizárja zenei lista összeállításánál. A Spotify az ígéri, hogy segítségével mindenki összeállíthatja magának az ideális zenei rádióját. A zenei összeállításra ez igaz is, de ettől ez még csak egy jól kitalált zenegép, és nem rádió. Ahogyan a beszélgetés résztvevői is megfogalmazták: beszéd és műsorvezetés nélkül nem tekintik igazán rádiónak a rádiót. A Petőfi esetében elfogadják, hogy nem átütő személyiség egy műsorvezető, de mindenképpen igényt tartanak arra, hogy egy hozzájuk beszélő, emberi hang kísérje őket a zenehallgatás közben.

 
4. A rádió szerepe a tájékozódásban, információszerzésben

A rádió a kezdetektől a gyors információtovábbítás legjobb eszköze volt. A televíziózás térnyerése idején, több évtizeden keresztül a rádió azzal tudta megőrizni létjogosultságát, hogy a kezdetben még igen lassú és technikailag körülményes tévéműsorokhoz képest szinte azonnal tudta továbbítani a friss információkat a hallgatóknak. A rádióműsorokban többnyire óránként, a rádiózás csúcsidőszakokban pedig félóránként mondtak és mondanak a mai napig híreket. Tehát a hallgató fél-, de maximum egy órán belül értesülhet a rádióból a legfrissebb eseményekről. Rendhagyó helyzetekben, váratlan, de fontos eseményekről pedig adását megszakítva (breaking news) azonnal képes tudósítani a rádió. A technika fejlődése és a közvetítések egyszerűbbé és gyorsabbá válása következtében mára a televíziók is közel olyan gyorsan tudnak reagálni, mint a rádiók. De úgy tűnik, hogy mégsem ez döntötte meg a gyors információhoz jutás terén a rádió monopóliumát, hanem az internet és a mobil eszközök rohamos terjedése.

„Valamennyire igénylem, hogy reggel ne úgy induljak el, hogy nem tudok semmiről. Ezért nekem fontos, hogy reggel halljak híreket meg időjárást a rádióban.”

„Én inkább jó hangulatot várok reggel a rádiótól. Olyat, ami felderít, amitől van kedvem elindulni. A híreket meg elolvasom a buszon a mobilomon.”

A reggeli műsorhallgatás esetén még megoszlottak a vélemények arról, hogy mennyire fontos információforrás a rádióműsor. Napközbenre azonban egyöntetűen az internetet jelölték meg fő információforrásként a résztvevők.

„Ha valamire kíváncsi vagyok, akkor vagy kinyitom a laptopomat, vagy megnézem a telómon. Nem fogok arra várni, hogy mikor mondják majd be a rádióban.”

„Én a híreket is háttérként hallgatom. Ebből a szempontból mindegy, hogy milyen adó van bekapcsolva. A Petőfin például szeretem, hogy nem túl hosszúak a hírek. És ha felkapom a fejem valamire, ami érdekel, akkor meg tudom nézni a neten.”

Pár évvel ezelőtt a vizsgálatok még azt mutatták, hogy elsőként a rádiót kapcsolja be, esetleg a tévé távirányítója után nyúl az, aki tájékozódni szeretne a legfrissebb hírekről. Ezen a területen – legalábbis a fókuszcsoport által képviselt korosztályban – szembetűnő és gyökeres a változás. A híreket nem tekintik a rádióműsor elengedhetetlenül fontos elemének. Nem várják el a rádiótól, hogy az legyen a fő információforrásuk. A hírek alapján nem is nagyon tudnak különbséget tenni az egyes programok, rádióadók között. Az időről időre jelentkező híradások létét elfogadják, természetesnek veszik, de legfőbb funkciójának azt tartják, hogy rendszerességet ad, egyfajta napirend szervező funkciót tölt be.

„Ha meghallom a feles híreket, akkor tudom, hogy már sietnem kell, hogy elérjem a buszomat.”

„Sokszor, amikor csak úgy szól munka közben a háttérben a rádió, egyszer csak fölkapom a fejem, hogy már megint hírek vannak, és ebből veszem észre, hogy megint eltelt egy óra.”

A médiában, elsősorban a rádióban a hír az, ami most történik, illetve éppen megtörtént. Ami tegnap volt, az már „halott”, hacsak nincs új fejlemény az ügyben. A hír csak akkor hír, ha – a fontossága mellett – újdonság is. A tegnapi hírek általában a mai újságokban vannak, a tévéhíradók is inkább összefoglaló jellegűek (esti, reggeli, esetleg déli, kivéve a hírtelevíziókat, mint az M1, a Hírtévé, a CNN vagy az Euronews). (Herman, Mester [2001]) Az itt és most élményét hosszú ideig csak a rádió tudta biztosítani, ma már ezt a területet uralják az internetes portálok.

„A kutatások a média tudatátformáló hatásától (Gerbner 1978) a befolyás enyhe változatáiig terjed. Ma a leginkább elfogadott elméletek közé az úgynevezett napirend-hatás (agenda setting) tartozik (McCombs–Shaw 1972). E szerint a média nem azt szabja meg, hogy az emberek mit gondoljanak, hanem azt, hogy miről beszéljenek. Vagyis a médiának lehetősége van megjelölni azokat a témákat, amelyekről aztán a társadalmi kommunikáció szólni fog.” (Tamás, Zsolt, [2001]) A rádiónak ebben – legalábbis a fiatalok körében – erősen csökkent a hatása.

A fiatalok napjainkra szinte kizárólagosan az internetről szerzik be a számukra fontos információt, ezt igazolták a csoport tagjai. A rádió, mint a friss hírek és információk beszerzésének fontos eszköze a korosztály körében ebből a szempontból tehát szinte teljesen elveszítette a jelentőségét. Ebből a szempontból nincs különbség az egyes rádiótípusok között. Még a kifejezetten hírek, információk közvetítésére szakosodott Inforádió sem került elő még említés szintjén sem a csoportban. Ebből arra következtethetünk, hogy nem csak nem hallgatják, de nem is ismerik az egyetlen hazai hírrádiót a fiatalok. (Ebben nagyban közrejátszik, hogy ez az adó csak a fővárosban fogható.) De az Inforádió[10] hallgatottsági felmérései sem tudnak kimutatni érdemi hallgatottságot a 14 és 29 év közötti korosztályban.

Mivel a hírek szerepe a rádiókban nem túl jelentős a résztvevők szerint, így a Petőfi Rádió híreinek milyensége, tartalma, stílusa sem befolyásolja jelentősen a Petőfiről alkotott képüket és az adóról bennük élő percepciókat.

A Nielsen 2012 évi kutatása arra hívja fel a figyelmet, hogy a médiahasználati szokások változása sokkal összetettebb folyamat, mint ahogyan azt sokan gondolják, és ahogy az adatok egy része azt sugallja. A Mérték Médiaelemző Műhely hírfogyasztást vizsgáló kutatása szerint Magyarországon 2013-ban 11% volt azok aránya, akik nem egy típusú médiából tájékozódtak. Egy, az Amerikai Egyesült Államokban az 1991-2012 közötti hírfogyasztás változását vizsgáló kutatás szerint a válaszadók egyre csökkenő mértékben neveztek meg hagyományos médiumokat. A vizsgált időszakban a rádió mint hírforrás említése 54%-ról 33%-ra esett. (Gálik, Urbán, [2014] p. 223.)

 
5. A Petőfi brand ismertsége és kedveltsége

A Petőfi brandet, márkát a korábbi kutatások tapasztalatai alapján meglehetősen negatívan azonosították a fiatal hallgatók. Leggyakoribb jelzők a „komoly”, „lassú” „állami”, „avitt” voltak. A 2012-es vizsgálat azonban egy jelentős változást detektált a márka megítélésével kapcsolatban. A fókuszcsoportos vizsgálatomnak fontos kérdése volt, hogy valóban változott-e tartósan a fiatalok percepciója a Petőfi rádió brandjével kapcsolatban. Sikerült-e megszabadulni a korábban igen jellemző negatív asszociációktól, levetette-e magáról a „közszolgálatiság” negatív értelmezését, és magukénak éreznek-e a fiatalok egy nekik szóló zenés közszolgálati rádiót.

Ennek a kérdésnek az alaposabb vizsgálatára a kollázs módszert hívtam segítségül. A módszer lényege, hogy a válaszadók képeket kiválasztva válaszoljanak a felmerülő kérdésekre, és így fejezzék ki gondolataikat és érzéseiket a termékkel, márkával kapcsolatban. (Síklaki [2006] p. 96.)

A kollázs technika azon az elképzelésen alapul, hogy a fiatalok egy közös vizuális nyelvet beszélnek, függetlenül az adott kultúrától vagy élethelyzetüktől. Egy kép vizuális aspektusai, mint például az alakja, mérete, színe és kompozíciója az értelmezés során egyetemes jelentést nyernek, függetlenül a kulturális háttértől, vagy akár attól, hogy az adott kép valójában mit ábrázol.

Az emberek képválasztását arra használtam, hogy feltárjam adott kérdésre vagy ösztönzésre adott reakcióikat – kikerülve így az olyan csapdákat, mint a posztracionalizálás, illetve annak a folyamatnak a buktatóit, mely közben az emberek gondolataikat szavakká transzformálják.

A kollázskészítés segít, hogy kiderüljön, mi történik valójában a csoport résztvevőinek elméjében, mi irányítja a döntéseiket – különösen akkor, ha maguk sem tudják ezt racionálisan megfogalmazni.

Alapanyagul 5 különböző újságot bocsátottam a résztvevők rendelkezésére. Ebben volt női magazin, autós újság, bulvár napilap, ifjúsági magazin és egy nyári magazin. A kollázsok elkészülése után az anyagokat felragasztottuk a falra, és erről folytatódott tovább a beszélgetés.

Az egyik kollázs egy kifejezetten szellős, világos összeállítás lett. Nekem a steril jelző jutott róla eszembe, de a készítők ezt a beszélgetésben elutasították.

„Dehogy steril, sokkal inkább mozaikos. Sőt, a letisztult jelző sokkal jobban illik a képre, legalábbis ezt volt a szándékunk. És szerintünk ez igaz a Petőfire is.”

„Így összességében nézve nem áll össze egy képpé. De ez nem szándékos. A Petőfi nem ilyen széteső, mint amilyenre ez a kép sikerült. Inkább sokszínű.”

Mindenesetre ebből a kollázsból semmiképpen nem állapítható meg erős érzelmi kötődés, a készítők által használt „letisztult” jelző is sokkal inkább az egyszerű elfogadásra utal. A sokszínű, fiatalos imázs finoman vegyül az adó kulturális jellegével, ez jelenik meg a kultúrmix cím (utánérzés a Kultúrfitnesz című műsorsávra) és a Csík zenekarról szóló cikk kiválasztásban.

„A hangsúly a magyar zenéken van, meg a kultúrán. CD, DVD, könyvek, minden, ami kikapcsol. Színskála – nagyon színes. Zumbafesztivál – pörgés.”

„Zenék, és új, kis zenekarok, képek zenekarokról (Csík, Quimby), egy hippi lány áll egy asztalon fél lábbal, körülötte egy baráti társaság – underground, társasági érzet. Autós kép (Volvo) – kicsit egyedi, de visszafogott.”

A másik kollázs sokkal tömörebb, dinamikusabb képet fest. Fő jellemzője a mozgalmasság, a dinamizmus. Erre utal a futó fiú és lány, valamint a hullámlovas kiválasztása mellett a két hangsúlyosan megjelenő sportos autó. A dinamizmust erősítik a kiválasztott szövegcímek is: „Nyomás utánunk!”, „Éljen velünk!”.

„Szerintem ez egy trendi adó. Ezért is vágtuk ki az „Imádom a trendeket” címet. A trendi az első jelző, ami eszembe jut, de ide illik még az, hogy friss, meg új.”

A mozgalmas képek és a feliratok egyvelege valóban a márka frissességét juttatja a szemlélő eszébe. Ez a kollázs erős érzelmi kötődésre is utal. Valószínűleg nem független a kutatás helyszínétől és időpontjától (nyári tábor a Balaton partján), hogy mindkét kollázsba bekerült a „Színezd a nyarat!” felirat. A résztvevők is megerősítették, hogy ezt a Petőfi sokszínűségére való utalás miatt válogatták be a kollázsba.

„Új dolgokat vezet be. Tornászó nő – pörgős, energikus. Kis tornádó – picit felforgatja az állóvizet. 100% élményt nyújt, vele kell élni, színes, sokféle, mint a Sziget. Színes, érdekes, tudományos hírek is beleférnek, és nincsenek tabutémák.”

A kollázs összbenyomásában azt az érzetet kelti, hogy a készítők magukhoz közelinek érzik a Petőfi világát. A kép megerősíti azt az előző kutatásból levont megállapításomat, hogy az új Petőfi márkát már nem csak magukhoz közelinek, hanem már magukénak is érzik a fiatal hallgatók. Egy olyan márka képe jelenik meg, melyhez a csoport tagjai szerint jó tartozni, közel áll a gondolkodásmódjukhoz, ízlésvilágukhoz. Úgy érzik, hogy ezt a rádiót érdemes követni, izgalmat és élményeket nyújt hallgatói számára.

 

Összegzés

A technikai környezet fejlődése, elsősorban az okostelefonok és a mobilinternet penetrációja, szorosabban a vizsgált fiatal korosztály körében való elterjedtsége, illetve a zenelejátszók használata; a médiumok, főként az internet segítségével hozzáférhető médiumok robbanásszerű szaporodása, az eltúlzott mértékű kínálat alapjaiban változtatta meg a fiatalok médiafogyasztási szokásait, és elvárásait egy rádióműsorral, különösen egy közszolgálati rádióműsorral szemben. Az elmúlt két évtizedben végbement technológiai forradalom hatása többek között abban is lemérhető, hogy milyen drámai gyorsasággal alakult át a nagyközönség médiafogyasztása – mondja Gálik Mihály. (Gálik, Urbán, [2014] p. 221.) Kutatásomból kiderült, hogy a fiatalok körében ez az átalakulás még viharosabb.

A fiatal hallgatók gond nélkül és szinte azonnal csatornát váltanak, ha nem tetsző műsort vagy zenét hallanak a rádióban. Ha van is kedvenc rádiójuk, nem különösebben hűségesek hozzá, ha nem tetszik, amit hallanak, rögtön váltanak. Azonban pusztán a zene miatt csak háttérrádiózásnak, „csendűzőnek” választják a rádióhallgatást, főként, ha egyedül vannak, pl. délután tanulás mellé, munka közben, utazáshoz, vagy reggeli készülődéshez – a célzott zenehallgatásra megfelelő számukra a zenelejátszó, a YouTube, a CD-k. Fontos funkciója azonban a rádióhallgatásnak a szórakozás, kikapcsolódás, a nevetés, illetve az érdekes információk szerzése.

A Petőfi rádió esetében, mivel deklaráltan célkitűzésként mutatja be elsősorban a mai magyar zenét, a külföldi repertoárból is a maiakat, nem populárisakat válogatja, ezért a zenei kínálat is meghatározó a választásakor. Az igényes, színvonalas és megfelelő kísérőinformációkkal ellátott, egyértelműen szegmentált zenei kínálat akár önmagában is vonzó lehet a hallgatók számára. Ezen a téren az egymás utáni vizsgálatokból jól nyomon követhető változás történt az elmúlt másfél évtizedben a fiatalok zenéhez és a zenés rádiókhoz való viszonyában. Ma már a mainstream zenék, a rádióban unalomig ismételt slágerek sokkal inkább taszítják a fiatal hallgatókat.

A rádióválasztás esetén megjelennek az abban megszólalók is – a beszédük, stílusuk, hangjuk, a hallgatókkal való viszonyuk stb., mint fontos szempont is. Egy műsorvezető, aki megszakítja a zenefolyamot, tulajdonképpen megzavarja a hallgatót[11], mégis szükségesnek tűnik – csak az ideális mennyiségű megszólalást kell jól eltalálni. Többnek kell lennie puszta műsorközlőnél, de nem szabad „túl sokat” beszélnie sem. Lehetőleg legyen érdekes, szórakoztató, informatív, amit mond, maga pedig legyen kedves és közvetlen, de nem tolakodó, nem „haverkodós”.

A Petőfi rádió esetében alapvetően szimpatikusak, kedveltek a műsorvezetők, azonban kiemelkedő karaktert nem tudtak nekik tulajdonítni. A rádiós műsorvezetők esetében is nagy szerepet játszik, ha a televízióban „arccal együtt” is megjelenik, akár televíziós műsorvezetőként saját műsorban, akár más műsor vendége, vendégszereplőjeként.

A kutatás időpontja óta eltelt időben – vélhetően ezt felismerve, vagy szerencsés egybeesés folytán – a Petőfi rádió néhány műsorvezetője is szerepet kapott a Magyar Televízió M2 csatornáján. Itt (megmutatva a Petőfi-brand erősségét) Petőfi TV néven indítottak esti műsorsávot a fiatal nézők számára 2015 márciusában. Ebben a sávban vezethetnek műsort a rádió műsorvezetői is. Ezzel a lehetőséggel jobban kellene élnie a Petőfi Rádiónak, hogy műsorvezetőit még ismertebbé, kedveltebbé és beazonosíthatóbbá tegye célközönsége számára.

A rádiós információszerzésnek ma már inkább orientációs szerepe van a fiatal hallgatók körében. Ha információra van szükségük, akkor az internet jut elsőként eszükbe. Így a rádióhallgatás a korábbi információszerzés melletti szórakoztatásból főként szórakoztatásra változott. A hallgató kikapcsolódást vár a rádiótól, kedves hangú, nem sokat beszélő társaságot, amely jó zenéket kínál neki, és lehetőség szerint megnevetteti. Ebben viszont kiemelt szerep jut a műsorvezető személyiségének.

A Petőfi rádió napjainkra elfogadott, népszerű brand lett, amelyet büszkén hallgatnak, mértékadónak tekintenek a zenei életben. A Petőfi márka már színpadot is jelöl, ahol magyar fellépők jelennek meg a fiatalok által látogatott fesztiválokon. A Petőfi rádió műsorai a korosztályhoz illeszkednek, de nem jelenti ki magáról, hogy a fiatalok rádiója. A kutatás során feltárt márkakép azt igazolja, hogy a Petőfit magukénak érzik a fiatalok, a diák korúak és fiatal felnőttek harmincon túl egyaránt. Megtalálják benne zenei világukat, a műsorvezetők nem osztják meg a hallgatókat, az ott kapott információk relevánsak, érdekesek számukra, a csatorna (mind műsorában, mind külső megjelenésében, kommunikációjában) színes, mozgalmas, a rádió sugallta képpel azonosulnak, és bátran ajánlják kortársaiknak.

A Petőfi rádió sikerének alapja a zene, a kutatások pontosan rámutattak, hogy a fiatal hallgatók emiatt választják ezt az adót. A Petőfi TV azonban nem egy zenei program. Sokat szeretne markolni: az adás arra emlékeztet, mintha egymás után nyitnánk meg a YouTube-ablakokat. Azonban ez egy műsorfolyam, amelyben nem a néző navigál. A Petőfi TV esetében kísérlet történik az internetes tartalomfogyasztás tévés adaptációjára, az eredmény viszont egy esetlegesség látszatát keltő, sokszor erőltetettnek vagy öncélúnak tűnő produkció.

A Nielsen nézettségi adatai alapján megállapítható, hogy a fiatalok nem is választják nagy számban ezt a műsort. Ennek oka kereshető a műsorfolyam tartalmában és a fiatalok tévézési szokásainak változásában egyaránt. Egy erre vonatkozó átfogó vizsgálat, további kutatás hiányában csak annyit feltételezhetünk, hogy a Petőfi TV-nek a jelenlegiformában csekély esélye van a Petőfi rádióéhoz hasonló siker vagy kedveltség elérésére.

 

[1] Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete

[2] Az egyesület által szervezett, a média és a kommunikáció világa iránt érdeklődő fiatalok 10 napos nyári táborozása

[3] A Kossuth rádió reggeli 3 órás közéleti információs és hírműsora

[4] Budapesten és környékén 2012-től fogható, igen népszerű zenei kereskedelmi adó.

[5] A fiatalok körében 2008-ban és 2012-ben is 93 százalék volt a mobillal rendelkezők aránya – Kutatópont Kft. – Magyar Ifjúság 2012. kutatás

[6] Ebben az időben a Petőfi rádió reggeli programjának (Talpra magyar!) műsorvezetője.

[7] A Juventus rádió Helló Budapest című műsorának műsorvezetője.

[8] A Class FM legismertebb műsorvezetői.

[9] Ingyenesen is használható, kereskedelmi zenestreamelő szolgáltatás, ami másolásvédelemmel ellátott zenei tartalmakat tesz elérhetővé a nagyobb lemezkiadók közreműködésével.

[10] Magyarország első és egyetlen hírrádiója, 2000 óta szól Budapesten és környékén

[11] A kutatások során számos alkalommal merült fel, hogy nem csak a nem tetsző zenénél, de a prózai részeknél, a műsorvezetői megszólalásoknál is elkapcsolnak a hallgatók.