A főszereplő Sas Kálmán, Sas elvtárs, ahogy hangzott akkoriban a tekintélyt parancsoló titulus, az Aeroimpex igazgatója, s miközben eljutott a ranglétra legfelső fokára, s egy nyugati, frankfurti kiküldetésben bízik, aközben a felesége és a szeretője között őrlődik, hánykolódik. Képmutató életet él, s mind a munkahelyén fontos feladatának, mind a nőknek megfelelni vágyás vezérli. Így például az is fontos teendő, hogy szeretője kérésére beszóljon telefonon a „belkerre”, hogy jutányos áron vásárolhasson jugoszláv bútorokat.A komédia mulatságos bonyodalmak közepette mutatja be, hogy nem jó dolog, ha valaki vezető beosztásban megfeledkezik a múltjáról, és természetétől idegen életstílust próbál utánozni. Mindeközben természetesen Lenin-összest kellene tanulmányoznia, erről azonban kiderül a keresése során, hogy a tévéállvány alatt van négy kötet magasítónak.

Ha azt mondom, hogy a marxista egyetem és a klinkertégla összefüggésbe hozható, először hihetetlennek tűnik. Íme, egy részlet ennek bizonyításaképpen, mire volt hasznosítható a felsőfokú iskola, konkrét és átvitt értelemben. Sas elvtárs a feleségét, Marát így biztatja az akkoriban státusszimbólumnak számító hétvégi ház építése kapcsán:Édesem, a klinkertégláknál nincs fontosabb, égetőbb gondunk. Beszélek az ottani gyárigazgatóval, együtt jártunk marxista, esti egyetemre.

Az egyik párbeszédben a feleség emlékezik vissza a régi lakásukra, bamba férjének címezve a megrovást, magyarázva, hogy miért kellett átköltözniük: Csak felfogtam, hogy mi illik a rangodhoz. A beosztásodhoz. Gondold el, a józsefvárosi földszintes lakásba meghívni valakit a kollégáid közül. Vagy egy külföldi ügyfelet. Hm! A lichthof szomszédságában.

A lichthof bizonyára sokaknak ismeretlen szó, magyarul világítóudvar, egyfajta belső udvar, emeletes házak aknaszerű szűk udvara, amelyre a mellékhelyiségek ablaka nyílik. Szolgálhatja a szellőztetést is (pl. a konyha, fürdőszoba, mellékhelyiség mellett, mögött vagy előtt), ez esetben néha nem több egy függőleges, szűk udvarnál vagy aknánál az épület belsejében. Szolgálhatja azonban a környező helyiségek természetes fényellátását is (ezért is világító) – ilyenkor általában nagyobbra méretezik.

Burget Lajos: Retró szótár, Balázs Géza: Új szavak, kifejezések

A 70-es évek közepén a pénz értékét mi sem mutatja jobban, mint az egyik díszletező munkás következő mondata: „Most mi is elteszünk havi száz forintot a bankba.”

S ugyanő visszaemlékezik a közelmúltra egy mozgalmi dallal: „Sződd a selymet, elvtárs, selyemből lobogót!”

Úgy vélem egy-egy ilyen színházi előadás megbeszéléssel együtt a diákoknak akár egy komplex történelemórával is felérhet. Azonban most a politikai zsargonnál időzzünk még el egy keveset! Még pontosabban a szocializmus zsargonjánál.

Természetesen némileg stilizált és egyben túlzó formában a drámai szövegekből is megismerhetjük. Hamvai Kornél Szigliget című darabjának eseményei a Szigligeti Alkotóházban 1953-ban játszódnak, amikor Sztálin halála közeleg, a Rákosi-rendszer sziklaszilárd. Ebben megjelenik a buta apparatcsik gondnokfigurája, Darányi, aki „szószólója” eme zsargonnak. Íme, a korszellemnek megfelelő, pontba szedett utasításai:

„Első pont. Az író kartársak égve felejtik a villanyokat a folyosókon. A gondnokság részéről én oltogatom. Az árampocséklással aláássuk a népgazdaságot. Ennek értelmében a turnus idejére áramfelelőst jelölünk ki.

Második pont. Az alkotóházba beutalt írók a nyugati sajtó látogatása alkalmából felajánlást tesznek. Miszerint. Az irodalmi termelés fokozása érdekében munkaversenyt hirdetünk. Művenként egy helyett két katarzis. Százszázalékos katarzisemelés.”

Annak irodalmi részletezésétől tekintsünk el, hogy Darvas József 1971-ben született Pitypang című vígjátékában miért alkalmazta a szocialista zsargont, inkább annak jellemzőit figyeljük! A műben a cél többek között egy tsz-melléküzemág létesítése a csőd elkerülésének érdekében. Egy szállodáé. Pelyva János téeszelnök viszont a szocialista erkölcsöt félti. Mire

Fellegi Ábel, a  „vándor apostol”, alias szélhámos ekképp replikázik: „Elvtársam! Máma, az új gazdasági mechanizmus korában ez másképpen néz ki. A világban folyik egy szexuális forradalom… és a mi struktúránk… már úgy értettem, a szállodai struktúránk ezt nem ismerte még fel…” Később ezt így folytatja: „Ma már másképpen nézzük ezeket a dolgokat, elvtársam! Az osztályharc éles szakaszán túljutottunk. Végső győzelemmel, elvtársam! Az uralkodó osztályt mint osztályt szétvertük, megsemmisítettük. Egyes egyedeit miért ne hasznosíthatnánk a szocializmus építése szempontjából?”  Hiszen lehettek belőlük káderek vagy káderinák ‒ folytathatnánk a gondolatot. Természetesen káderek a szó pejoratív vagy gúnyos értelmében: érdemtelenül magas beosztásba, helyzetbe került személy. Akik a káderdűlőn laktak, ugyancsak bizalmas, gúnyos jelentésben véve a szót: a pártállam idején magas beosztású vezetők lakta városrész. A káderina szó pedig nincs is, de ki tudja, lehet, mégis volt annakidején.