Skip to main content

Ruszu Melinda közmondás-füzetkéje

- 2015. 11. 15.

Október elején kaptam egy kedves kis levelet Sz. Gazda Enikőtől, Sepsiszentgyörgyről. Egy helytörténésztől néhány méternyi levéltári jellegű, ottani falvakból összegyűjtött iratanyag került a Székely Nemzeti Múzeumba, Enikő kezeibe, aki nemcsak a székelyföldi (és a teljes erdélyi) etnográfia kivételes ismerője, hanem nevéhez híven minden tárgy szerető Gazdája is. Az anyagból előkerült egy füzet, Ruszu Melinda hatodik osztályos diáklány keze írásával. Benne csaknem másfélszáz közmondás, néhányuk több változatban is, hozzá pár találós, s egy mesetöredék. A füzeten szerepel még egy 1960. XI. 13-as dátum. Ekkor már ismert volt Konsza Samu háromszéki népköltési gyűjteménye (Háromszéki magyar népköltészet, szerkesztette és a bevezetőt írta: Faragó József, Marosvásárhely, 1957. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=1587 ), azonban a gyűjteményes kötet közel 700 frazémájával a füzetke adatai nem mutatnak olyasféle anyagi egyezést, hogy másolásra gyanakodhatnánk. További oknyomozást a füzetről itt nem folytathatok, hozzám természetes módon csak a fényképek jutottak, de a beltartalmat ez amúgy sem befolyásolja.

Gyűjteménye első oldalán Melinda az igyekvő kisiskolás jellegzetes, picit szálkás írásával ír, mégis szép, karakteres betűket látunk, szinte halljuk elmélyült szuszogását, ahogy a maga margózta, kockás lapok fölé hajol, szinte látjuk, ahogy tollát időről-időre a tintába mártja. Tanárától így is kiérdemel egy „írjál szebben” bejegyzést kis gyűjtése első lapján, így újra nekikezd, még gondosabban. Itt-ott persze hibácskák, néhány helyen Isten utólag törölt nagybetűs neve tarkítja írását, – vajon aggódó szülő vagy a tanár volt e cenzora? Olykor egy-egy kulcsszó is kimarad, de ezeknek hála még inkább megérezzük a falusi körben született gyűjtés nyelvi báját, hamvasságát, gyermeki ártatlanságát. A százegynéhány darabból most, Melinda számozását megtartva, kiemelek pár tucat érdekesebbet, kevésbé közismert szólásokat és közmondásokat, helyi színezetű változatokat: hogy akad-e közöttük eddig ismeretlen gyöngyszem, arra még nem tudok biztos választ adni.

(11) Üres kalász fenntartja a fejét.

(14) Szegény fog madarat, de gazdag eszi meg.

(24) Merész katona mellett a félénk is vitéz.

(28) Szegény bízik, gazdag hízik.

(29) Jobb rossz útról visszatérni, mint rossz helyre menni.

(32) Ki sokfelé kap, két szék között a pad alá es(ik).

(33) Szép köntöst inkább mocskolja rossz erkölcs, mint sár.

(34) Nehéz agg fából gúzst tekerni.

(35) Aki sok mézet nyal, keserűt is fal.

(36) A jó futót is eléri a halál.

(28b) Hol I[ste]n őriz, pókháló is kővár.

(33b) Ki ifjantan jól gyűjt, vénségére jól fűt.

(35b) Kelletlen ott a kincs, hol jó egészség nincs.

(43) Hiában a csóka, nem lesz hattyú belőle.

(50) Nincs áldás hamis kereseten.

(52) Nem használ a tanács, ha nincs követője.

(53) Sok kevés (sic!) sokra megy.

(66) Sok van annak, aki többet nem kíván.

(74) Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.

(88) Jobb kicsiny asztalhoz ülni csendességgel, mint nagyhoz bosszúval.

(94) Rossz gyümölcsnek féreg a szíve.

(96) Ne hányd föl a határt, amely[en] ősöd járt.

Ki tudja hány Melinda munkájához hasonló néprajzi feljegyzés lappang még padlásokon s pincékben, szerte a Kárpát-medencében. Ezért a kis napvilágra került cserépdarabkáért még egyszer hálás köszönet Enikőnek!

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x