Vagyis a nyelvi kifejezés határt szab gondolatainknak. Vannak nem verbalizálható, nyelvileg ki nem mondható gondolatok. Számos cselekvésünket nem tudjuk leírni, elmondani, de végre tudjuk hajtani.

Kedvenc példánk erre a nyakkendő megkötése. Tessék kérem szavakkal elmagyarázni valakinek, hogy hogyan kell egy nyakkendőt megkötni. Ha nem mutatjuk, aligha fog sikerülni. Ha mutatjuk, akkor se mindig. Azután ott van a cipőfűző: mondjuk el szavakkal, hogy hogyan kell a cipőfűzőt bekötni. Mostanában egyébként van egy új módszer, divat, hogy a cipőfűző ne látszódjék, ezért megkötés után begyűrik a cipő és a zokni közé. És az is divat, hogy a sportcipők cipőfűzőjét nem kötik be, ennek éppenséggel oka lehet az is, hogy valóban valaki nem tudta elmagyarázni az illetőnek, hogy hogyan is kell a cipőfűzőt bekötni. De vissza a nyelv határaihoz: vannak tehát cselekvéssorok, amelyeket egyszerűen nem tudunk pontosan elmondani. Ilyen a takács-csomó kötése… Hogy az milyen? Ne kérdezzék. Én sem tudom. De van ennél egyszerűbb is, például a biciklizés. Kedves Hallgatónk hogyan tanult meg biciklizni? Úgy, hogy elmondták? Aligha. Mert valahogy fizikailag így kellene leírni a biciklizést: „A kétkerekű biciklit a biciklizőnek egyensúlyban kell tartania, egyébként a bicikli eldől. Az egyensúlyt csak mozgással, előrehaladással lehet elérni, úgy, hogy a bicikliző folyamatos, apró oszcilláló (ide-oda) kormánymozgásokat kell végeznie miközben előrehaladás céljából tekeri a pedált. Ha ezeket az apró mozgásokat valami megakadályozza, például valaki megfogja a kormányt, akkor a biciklista elveszíti egyensúlyát és felborul.”

Ezt a kis szöveget részben Palo Alto-i pszichoterapeuta-csoport könyvéből vettem. Ők ugyanis ezzel az apró mozgásokkal végzett előrehaladással adnak tanácsot a konfliktusok megoldására: „Ahhoz, hogy egy bizonyos viselkedésmód fennmaradjon (vagyis stabil maradjon), valamilyen alsóbb szinten változásoknak kell zajlaniuk, mégpedig szükségszerűen.”

De most térjünk vissza nyelvhez, vagyis a cselekvéssorok pontos leírásához. A sportközvetítő egyik feladata, hogy a rádióhallgatóknak leírja, milyen cselekvéssorok zajlanak a pályán. Ekkor keletkeznek ilyen mondatok (Balog Lajos kiskunhalasi tanár találta őket Bács-Kiskun megyei lapokban): becsúszva Bebetóhoz továbbított, aki lerázta Gengliczki Gergőt, majd 6 méterről a vetődő Balogh alatt jobbal a kapu bal oldalába rúgta a labdát…” Hogy is volt? Továbbít, leráz, majd 6 méterről a vetődő Balogh alatt jobbal a kapu bal oldalába rúgja? Nem tudom elképzelni, akárcsak a biciklizés leírása alapján a biciklizést… Egy újabb részlet: „Takács Tamás két méterről a bal talpával továbbította a labdát, amely átpattant Tujvel felett, a kapus estében belekapott ugyan, de teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon.” Ez már világosabb, de itt nyelvi hiba van: A kapus estében belekapott ugyan, de teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon. A kapus haladt át a gólvonalon? Ráadásul teljes terjedelmével? Wittgenstein azt is írja, hogy amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell…