Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Ghymes-versek Tetten ért szavak 78.

2015.10.10.nincs hozzászólás

Így is lehet emlékezni. Egy verssel, mely úgy idézi az ünnepet, hogy szó szerint nem is említi…

Akkor is ’56

„Babarózsa-, / Babarózsaszín álmok, / Mily sötétté váltok, / Ha hatalom csókja ölni mer.
Őrültségből / Nyomorúságba oltott / Légvár összeomlott, / Valaminek újra égni kell!”

A hatalom csókja, az ölés már valamit sejtet, csakúgy, mint az „őrültségből nyomorúságba oltott összeomlott légvár”. És az eleinte halk, majd egyre erősödő buzdítás: Valaminek égni kell… Hogyha félve mondják, akkor is szabadság… Az ismétlések erősítik a hatást…

„Hogyha félve mondják, / Akkor is szabadság!
Egyre több lett, / Egyre több lett, ki eljött, / Bátorságot öltött, / Holdas, csillagos ég a határ.
Mosolyogtunk, / Mosolyogtunk az útra, / Egymásba karolva, / Dallamot fütyül a gyors halál.”

Kiegészül a refrén: félve mondják – vérem ontják, sőt egészen drasztikusan: ha szájba lőve rúgják…

„Hogyha félve mondják, / Akkor is szabadság! / Hogyha vérem ontják, / Akkor is szabadság!”

De hamar végeszakadt és csak a remény maradt – ezért is kell ma emlékezni, mert volt, akiknek egész életükben csak a remény maradt.

„Eltaposva, / Eltaposva a vége, / S újra megigézne, / Édes-keserűn, ha forr a dal.
Majd ha ünnep, / Majd ha ünnep lesz végre, / Írjátok az égre: / Édes-keserű, ha forr a dal.”

A Ghymes együttes, Szarka Tamás így foglalta dalba és szövegbe 56-ot. Az 56 hosszú ideje nemcsak egy szám, hanem beszélő szám. Sokaknak évtizedeken át az 56-os villamosról 56 jutott eszébe. Nemrég, amikor vonalát összekacsolták egy másikkal, s a vonalszámozás megváltozott, sokaknak fájt: miért tűnt el az 56-os villamos. A dal nekik is szól, bármikor meghallgatható: Akkor is ’56.

„Messze a mennyország, / Akkor is szabadság!”

Jézuska kiscsizmája

– Hoppá Jézus csizmája, bokáig ér a szája – hangzik egy makói játékmondókában…A magyar népnyelvben Jézus neve többször fölbukkan: jézusbocskor = saruszerű, szíjas lábbeli, jézuskoronafa = óriás akác, nyilván tövises jellege miatt,  jézuskéve = kisebb gabonakéve, jézusvére = szőlőfajta, jézusburján, jézusfű, jézusvérefű = növénynevek, jézusi vásár – a hódmezővásárhelyi népnél a január eleji vásár.

Jézus neve népi szólásokban is előfordul: Még akkor Jézus a földön járt = nagyon régen, Megrázlak, mint Jézus a vargát = közismert szólás, azt jelenti: nagyon megrázlak… Végül pedig közmondás: Akinek Jézus a barátja, könnyen beszélhet Istennel.

A magyar nép előszeretettel látja el kicsinyítő képzővel Jézus nevét. Jézuskának egy növényt is elnevezett, az egynyári ürömöt.

A makói játékmondókára rímel egy mátraaljai: Hopp a Jézus csizmája, bokáig ér a szára…

A Ghymes együttes Jézuska kiscsizmája című dalát talán ez ihlette… És hamarosan itt a december vége, a hagyományos Ghymes-koncert.

(Kép: Derzsi Elekes Andor, Wikimedia Commons)

Új hozzászólás