Az egyik néző a mögöttem lévő sorban szabályosan nevetőgörcsöt kapott. S hogy melyik előadásról van szó? Nos, az Anconai szerelmesekről. Kétségtelen, hogy a darab nem feszeget lételméleti problémákat, nem tesz fel filozófiai kérdéseket, hanem csak szórakoztat. Jómagam kisebbfajta jubileumhoz is érkeztem az előadás megtekintésével, ugyanis kereken tizedik alkalommal láttam, hatszor Nyíregyházán, egyszer Egerben, egy alkalommal a televízió jóvoltából a Radnóti Színház előadásában, egyszer Kisvárdán a csíkszeredaiaktól, s legutóbb Miskolcon.

A kétrészes zenés komédia helyszíne egy délolasz városka, Ancona terecskéje a 70-es években.  A szereplők: Don Tomao az enyhén beszédhibás gyermekét egyedül nevelő, korosodó amoroso; az ő könnyűvérű szobalánya; szomszédja, a magányos panziósnő; a pocsék kávét felszolgáló kávéház-tulajdonos; az idevetődő hátrányos helyzetű utcazenész; és egy tűzről pattant magyar lány. A reneszánsz mestereket megszégyenítő vérbő komédiában rengeteg jól ismert olasz sláger is felcsendül, csipetnyi erotikával, kacagtató poénokkal, és természetesen hepienddel.

Mindegyik általam látott rendezés másra helyezte a hangsúlyt, egy dolog azonban közös volt mindegyikben: Viktóriát, a magyar lányt erős nyelvjárásban beszéltette a rendező. Azonban ezzel a nyelvjárásiasság azonnal nevetségessé is vált. A humor jó, dolog, de nem mindegy az eszköz. Miskolcon ezt még az is fokozta, hogy a szerepet játszó színésznő kitűnő artikulációval és képzett hanggal énekelte az olasz slágereket, a beszéde pedig igen eltúlzott nyelvjárásimitáció volt. Ez a stílustörés, még pontosabban nyelvváltozattörés a javából. Holott inkább arról van szó, hogy ha egy magyar Olaszországba vetődik, nem a nyelvjárása fog erősen színeződni, hanem az olasz nyelvet fogja törve és akcentussal beszélni.

Egyébként a magyar nyelvjárások elsősorban hangtani rendszerükben és szókincsükben különböznek egymástól, az alaktani, mondattani eltérés kismértékű. A 19. század végétől az emberek életkörülményeinek megváltozása (pl. az utazás könnyebbé válása, a közoktatás fejlődése) és a tömegkommunikáció terjedése miatt a nyelvjárások egyre inkább visszaszorulnak. Ugyanakkor nagyon fontos tudatosítani, hogy a nyelvjárások anyanyelvünket gazdagabbá, színesebbé teszik, és hozzátartoznak Magyarország kulturális sokszínűségéhez. a helyi nyelvjárások ápolása, a kisközösségek hagyományainak megismerése közösségteremtő erejű. De nem Anconában s egy színházi előadásban.