Több munkámban, s egyebek között e rovat egyik-másik írásában is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Annak, hogy most megint előveszem a kérdést, az az oka, hogy ez év(2015) május 19-én Oroszországban született egy fontos dokumentum, amely az orosz nyelv mellett egyebek között az országban élő őshonos népek, nemzetiségek nyelvére vonatkozik. Az Oroszországi Föderáció (OF) elnöke által 2015. július 4-én jóváhagyott dokumentum feladatokat ír elő a kormány, illetve a regionális végrehajtó szervek számára az orosz nyelvvel és az Oroszországi Föderáció nyelveivel kapcsolatban.

Néhány ezek közül:
– meg kell szervezni az orosz nyelvet és irodalmat, illetve az OF nyelveit és irodalmait tanító tanárok továbbképzését,
– javaslatot kell kidolgozni az OF nyelvein megjelenő tömegtájékoztatási eszközök támogatására,
– támogatni kell az OF nyelvein megjelenő szépirodalom oroszra fordítását,
– támogatni kell az OF nyelvein megjelenő szépirodalmi, oktatási és tudományos munkák kiadását,
– meg kell szervezni az OF nyelveinek fejlődését, helyzetét ellenőrző intézkedéseket,
– az OF népeinek nyelvein megjelenő tankönyvek felvétele a föderális tankönyv-jegyzékbe
(alap- és középfokú oktatás), ami garantálja Oroszország népeinek, hogy nyelvüket és irodalmukat anyanyelvükön tanulhassák,
– ajánlás az Oroszországi Tudományos Alapnak, hogy az orosz nyelvnek és az OF nyelveinek kutatását vegye fel a támogatandó kutatások közé.

A feladatsor számos pozitívumot tartalmaz, ám meg kell említenem néhányat hiányérzetem okozói közül is:
– a legsúlyosabb: hogy nincs rendelkezés az anyanyelven történő oktatásnak valamennyi tantárgyra történő kiterjesztéséről; márpedig enélkül folytatódik az anyanyelv használatának eróziója, ami inkább előbb, mint utóbb a nyelv feladásához vezet,
– nem esik szó arról a szintén nem jelentéktelen kérdésről, hogy az egyetemeken és a főiskolákon az elmúlt években bezárt anyanyelvi tanszékeket, intézeteket újra megnyitják-e,
– talán kevésbé tűnik fontosnak, ám a nemzeti önbecsülést, a nemzeti tudat erősítését szolgálja, ha a kulturális értékeket, például a szépirodalmi alkotásokat nem csak oroszra, hanem az OF többi nyelvére – elsősorban a rokon nyelvekre – is lefordítják, s ennek megteremtik a szakmai feltételeit.

Ismerve a hagyományos oroszországi gyakorlatot, félő, hogy ez a „csomagterv” is a Patyomkin-faluk számát gyarapítja. Egyelőre azonban a kifogások ellenére is próbáljunk meg örülni annak, hogyaz OF nyelvei a politika látókörébe kerültek. Ahogy a pudingnak, úgy a borscsnak és az – egyébként finnugor, pontosabban komi eredetűhúsosderelyének, a –pelmenyinek is a próbája az evés.