Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Lipittlotty akcentusa
Színház és nyelv 10.

2015.07.25.nincs hozzászólás

Jól emlékszem, hogy Verebes István nyíregyházi színházi igazgatósága alatt egyetlen darab volt kevésbé sikeres, a Hamlet 1997-ben.

A magyartanárok bojkottálták, nem vitték el a diákokat a bérletes előadásokra bizonyos, szerintük „nem szalonképes” nyelvi és képi megfogalmazása miatt. Emiatt le is kellett venni idő előtt a műsorról. Pedig koncepciózus volt a rendezés, a jelmezek pedig parodisztikusak, ironikusak. Tehát a közönség köszönte szépen, de nem kért belőle. S arra is jól emlékszem, hogy két hónappal később, a Mágnás Miska bemutató előadásán az egyik néző egy apró kikacsintással így szólt a barátjához a bejáratnál: „Ezt csak az nézheti meg, aki látta a Hamletet.” Íme, a köznép és vélekedés iróniája.

Kovács Dániel és Vinnai András Virágos Magyarország című darabjának műfaji meghatározása a műsorfüzet szerint új magyar operett. Ez némiképpen félrevezető, mert inkább antioperettnek nevezném, még pontosabban az operett és az opera együttes paródiájának. Nyíregyházán a Vidor Fesztiválon az előadás után a Katona József Színház egyik, az előadásban játszó színésznőjével beszélgetve (aki nem volt oda a darabért) el kellett mondanom, hogy ugye tudja, a nézők hatvan százaléka komolyan vette az előadást, és ugyanolyan vastapssal jutalmazta, mint a Mágnás Miskát. Lehet, hogy valamit furcsállt a publikum, de úgy gondolta, hogy az „ő készülékében van a hiba”. Vajon baj-e ez? És általában vajon mennyire szeretik a nézők a paródiát, azt, amikor egy kicsit becsapják, ha nem veszik észre? Mennyire szeretik az édes-savanyút? A színészek, lehet, valamit megéreztek, ezért nyilatkozta e darabról Máté Gábor igazgató a következőt: „Ugyancsak nagy sikerrel megy a Kamra másik előadása, a Virágos Magyarország, bár az bonyolultabb kérdés, belül hogyan tekintünk erre a produkcióra.”

Az viszont egyértelmű, hogy telitalálat a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című előadása a szélsőséges túlzásaival együtt. S ez elsősorban a nyelvezetében, beszédmódjában mutatkozott meg. Tipptopp szélhámos, piperkőc gavallér franciát utánzó beszédmodorával minden szót vegyes hangrendűvé változtat, s ezt  a rövid á hangzók ejtésével toldja meg: „A franciák a kalapjukat a hónük alatt hordják.” „Valamit mondök.” Továbbá: nőta (nóta), tübák (tubák), dolög (dolog), ürám (uram). És a szeretett hölgy: Böriszká, azaz Boriska. Ugyanő, a szerelem tárgya Lipittlotty úr, a pesti módit majmoló öreg gavallér szájából: Poriska. Ugyanis a zöngés hangzókat zöngétlenre váltó beszédmódjával németes akcentust kölcsönöz: „Van-e falami jóféle thea? Eb sajnálja a fén tököt (vén dögöt). Továbbá: fén panya (vén banya), metyek Putára (megyek Budára). A nyelvkeveredés stílusparódia a javából.

Talán képtelennek tűnik az ötlet, hogy a fonetika-, azaz a hangtanórát össze lehet kötni egy színházi előadással, de igaz. Főiskolai hallgatókat kértem meg, hogy nézzék meg a Karnyónét, majd írjanak egy rövid beszámolót a beszédmódok jellemzőiről és funkcióiról. Íme, néhány gondolat: „Karnyóné beszédére jellemző egy úgynevezett folyamatos jajdoklás.” „Lipittlotty hanghordozása és akcentusa azt az érzetet kelti az emberben, hogy egy fennhéjázó emberről van szó.” „Karnyónéra a kicsinyítő képzők túlzott használata jellemző, hogy magához édesgesse a kérőket.”

Zárásul pedig kikacsintva a következőt mondhatjuk el: Könnyes szemekkel, arcunkon mosollyal kelünk fel székből a felhőtlen szórakozás után.

Új hozzászólás