Skip to main content

A nyelvi minta szerepe

- 2015. 04. 01.

Egy korábbi írásomban panaszoltam, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban egyre gyakrabban hallani rossz hangképzésből fakadó helytelen kiejtést, helytelen, magyartalan mondatintonációt. A kereskedelmi adók esetében még rosszabb a helyzet. A rádió és a televízió fontos szerepet játszik a nyelvi kultúra alakításában, éppen ezért nem mindegy, milyen beszédkultúrájú emberek kapnak mikrofon- és kameraengedélyt. Ez a kérdés azonban mintha nem érdekelné az illetékeseket.

A nyelvi minta érvényesülését más területeken is megfigyelhetjük. Akár a politikai életben is. A szocialista időben a nomenklatúra előszeretettel utánozta – lehet, hogy önkéntelenül – a pártvezér kiejtését, s nincs ez másként a rendszerváltást követő időszakban sem.

a saman foghianya

A nyelvi minta lehet akár nyelvi változások előidézője is. Egy nyelvészeti munkámban felvetettem már, hogy például a történelem előtti idők egyik-másik hangváltozásának lehetnek természetes, fiziológiai okai is (pl. a sz > t változásnak, amelyet nyelvtörténész, összehasonlító nyelvész kollégák bonyolult, s szerintem életidegen módon magyaráznak, lehet egyszerű oka is, például az adott közösség nagy tekintélyű sámánjának foghiánya, ami nem tette lehetővé a sz pontos ejtését, s helyette t-t ejtett, az áhítatos közösség pedig utánozta).

A nyelvi mintának a nyelv fennmaradását szolgáló szerepére az oroszországi finnugor nyelvek köréből hozok példát. Köztudott, hogy ezek a nyelvek a veszélyeztetett nyelvek közé tartoznak. Bár a nagyobbakat elvileg védi a nyelvtörvény, amely biztosítja széleskörű használatukat, a valóság azonban egészen más. A finnugor nyelvek egyre inkább kiszorulnak az élet minden területéről. Ennek okai közt említhető a többségi társadalom által évszázadokon keresztül kifejtett lélektani nyomás, s az ebből eredeztethető etnikai nihilizmus, a kisebbrendűségi érzés. Holott ezek a nyelvek fejlettek és fejleszthetők, alkalmasak vagy alkalmasakká tehetők arra, hogy az élet minden területén használják őket. A nyelvek többségükben alacsony iskolai végzettségű beszélői azonban restellik nyelvüket. Ezen a helyzeten változtathatna a nyelvi minta. Ha az adott nyelvi közösségnek a nyelvet még ismerő és használni tudó magas társadalmi pozícióban lévő tagja, például a politikai vagy a szellemi élet elitjébe tartozó szakember a nyilvánosság előtt használná anyanyelvét, ez meggyőzhetné az egyszerű népet arról, hogy nem kell szégyellnie anyanyelvét, s bizonyíthatná, hogy anyanyelve alkalmas akár tudományos, politikai témák kifejtésére is. Ennek a naiv elgondolásnak egyetlen akadálya abban rejlik, hogy éppen a nemzetiségek szellemi vezetői távolodnak el a leggyorsabban egykori nyelvüktől és kultúrájuktól, s csak egyfajta „etnobizniszt” biztosító eszközként tekintenek eredeti származásukra.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x