Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Hotel PM: Te tudni, mit csinálni kell
Színház és nyelv 6.

2015.03.25.nincs hozzászólás

Magyari Sára Temesvárról küldött írást rovatunknak.

Hallottam már netnyelvről, netikettről, netszerelemről, de most láttam először olyan előadást, amely mindhármat ötvözi. A temesvári Állami Német Színház Hotel PM című előadásának prömiere március 7-én volt. A fiatal szerző, Andrea Gavriliu (1985, Kolozsváron végzett színésznő) egy szállodaszobába álmodja figuráit, akik napjaink társadalmi jelenségeit igen ironikusan mutatják be. Három pár és egy takarítónő életébe pillanthatunk be a kicsit sem szokványos játéktérben: egy dobozszerű szoba, lenyitható franciaággyal a közepén, égő piros fotellel, képernyőként működő ablakkal, ahol minden bútor kényesen fehér, túlságosan is trendi – csak éppen az otthonosság hangulatát nem keltik a nézőben.

Az első jelenetben egy fiatal nő álmodozik az elképzelt igaziról, míg végül az Supermanként meg is jelenik a szoba ablakában: aztán a képernyőn szívecskék, egy kis szex, majd sör és sörhas, a nő részéről pedig uborka, hányinger és gólya. Pillanatok alatt megjelenik az üvöltő, bőgő baba is. Végül a nő lelép, a szuperpasinak képzelt férfi könyörög.

A második jelenetben két férfi erotikus együttlétének vagyunk tanúi. Kettejük közös tulajdona egy fémbőrönd, amit folyamatosan dugdosni kell. Érezzük, valami elől menekülnek, félnek. Végül egyikőjük öngyilkos lesz.

A harmadik képben egy luxusprosti riszálja magát, és mikor megjelenik a hím, kiderül, nem is a testét árulja, csak azt, hogy beszélget a klienssel.

A jelenetek mindegyikében bejön, zavar, porszívózik, törölget, rámol a takarítónő, aki látszólag mindent és mindenkit megzavar, de őt semmi sem zavarja meg.

Az alig egyórás előadásban nagyon kevés a szöveg, a koreográfia viszi előre a cselekményt. A nagyon erős színek, a folyamatos vetítés és a gépzene együtteséből jön létre a jelentés.

Az első jelenetben csak az álompasi beszél, bár ő is csak telefonon, és csak annyit, hogy: Hallo. Ja. Nein. A második képben nincs emberi beszéd, csak rengeteg mozgás, félelmetes hangok (felvételről), kivetítve elképesztő animációk, valamint nagyon erős színek (piros, rózsaszín, narancssárga). Aki a jelenetek között néha megszólal, az a takarítónő. Beszéde a Google-fordító stílusát idézi (Te tudni, mit csinálni kell. Gyorsan én innen menni ki), s mivel ez németül is érthetetlen, folyamatosan kivetítik különböző emotikonok szájába adva a szöveget.

A dominát idéző prosti először telefonon keresztül szólal meg: Wer? Wann? Wo? Wiefiel? Was? Warum? Woher? Majd megjelenik egy lófarkas kliens, akivel képregényeket idéző stílusban, német szlengben beszélnek – el egymás mellett.

Különös hangulatot áraszt a gépzene, amelynek nincs szövege, s ha emberi hangot hallunk, az csak nyögés, sóhajtozás, hörgés. A színészek mozgása szögletes, a kortárs balettet keverik a rappeléssel, helyenként csak a természetes helyváltoztatás analógiáját idézik, vagy szélesebb mozdulatokkal teremtődik meg a jelentés.

Sok a géphasználat az előadásban: hol a hajszárító zaja bánt, hol a botturmix kerreg, gyakran a porszívó zúg, csörög a telefon, berreg a vibrátor. Ezek használatához technikai kifejezéseket vetítenek ki: Press start – ha takarítani akarnak. Do not disturb – a szexjelenetek közben és Game over – a végén.

A nyelvi regiszterek és nyelvek folyamatos keverése ironikusan hat, mint ahogyan a fehér hotelszoba hidegségébe beemelt képregényekbe illő figurák, buborékos szövegkivetítések is.

Nagyon gyors az előadás, videoklipet idéző pergés jellemzi, az egymásba csúszó képek zavarba ejtenek, de a játék megteremt egy olyanfajta feszültséget, amely kilendít egyrészt a mindennapiságból, másrészt rávezet világunk fonákságaira.

Számomra döbbenetes a kérdő névmásokra és egy szótagos szavakra leegyszerűsített telefonbeszélgetés-sorozat. Humorosan megjelenített figyelmeztetésnek érzem a grammatikailag helytelen mondatalkotást, és félelmetesnek azt a látszólagos párbeszédet, ahol párhuzamosan beszélnek el egymás mellett a párok. A már szinte nyelv nélküli világ az érzelmek sekélyességét is felveti, az emberi kapcsolatok kiüresedését és elsivárosodását jelzi, mint ahogyan a játéktérnek használt szállodai szoba is számomra az otthontalanságot sugallja.

Az előadás zárlatában a takarítónő megtalálja a második jelenetben elrejtett fémbőröndöt. Kinyitja és sírva fakad. Egyenként térnek vissza a színre a figurák, s mindegyikőjük csatlakozik a síró nőhöz. Közben a hotelszoba falai átalakulnak rácsokká: minden fehér-fekete lesz, már nincs gépzene sem, a kivetítő vakablakká minősül, a szereplők ülnek a franciaágyon, és zokognak: lassan felénk fordítják a bőröndöt, amely egy beépített számítógép képernyőjén fényreklámot idéző módon írja ki: Ende.

A groteszk jelenet elnémítja a közönséget is, nekem összeszorul a torkom. Olyan szavak jutnak eszembe, mint szabadság, álom, vágyakozás… Felrémlik, mikor a saját világunk mulandóságával szembesülünk, akkor tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.

Hazafelé azon gondolkodtam, mennyi mindennek a rövidítése a címbeli PM. A latinban a post meridiem és post mortem, az angol tudományos nyelvváltozatban a particulate matter, permanent magnet stb., a német nyelvben gyakran a Pacemaker vagy a Personenmonat rövidítéseként elfogadott. A román nyelvben a latin jelentések mellett gyakran használják az angolból átvett mesaj personal (personal message) jelölésére. Nem akarok választani egyet sem ezek közül, inkább hozzárendelem a sajátomat: (valódi) párbeszédet mégis!

Új hozzászólás