Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Nyelvészfilmek Tetten ért szavak 68.

2014.12.10.nincs hozzászólás

Kalandfilmekről lesz szó – hagyományos és sokkoló naturalizmusba, valamint fantasyba hajló filmekről, amelyekben különleges nyelvek, nyelvi helyzetek jelennek meg.

Tanulságosak lehetnek a kulturális antropológia, a humán etológia, az általános nyelvészet, a szemiotika és a kommunikációelmélet iránt érdeklődőknek.

„Előnyelven”: A tűz háborúja

Kalandelemekkel dúsított, ám igen tanulságos, ismeretterjesztő film a kulturális antropológia, humán etológia, általános nyelvészet, kommunikációelmélet iránt érdeklődőknek. Az emberiség őskorában játszódik. Majomféle emberek kegyetlenül leszámolnak a tüzet már ismerő hordával, melynek tagjai remegve bújnak össze a mocsárban és reménytelenül néznek a semmibe. Hárman közülük elindulnak a tűz visszaszerzésére. Találkoznak kannibálokkal, majd egy mocsár partján élő kunyhólakókkal, akik már a tűz csiholására is képesek. A kannibálok fogságából szabadult lány melléjük csapódik, s tűzzel, valamint a tűz csiholásának tudásával térnek vissza eredeti csapatukhoz. Egyetlen kalandba foglalva a neandervölgyi ember, a homo erectus és a homo sapiens. A gyilkos, véres harc, küzdelem. A mindenben győztes szuperhős. Az érzelmek, köztük a tréfa, a nevetés születése, a mindenütt jelen lévő agresszió megszelídítése. Didaktikusnak is mondhatnánk. Ám az alapötlet: őskori filmet készíteni nyelvhasználat nélkül – óriási. A szereplők valamiféle „előnyelvet” beszélnek: érzelmi hangkitöréseket (interjekció), majd ebből alakuló, ismételt hangsorokat produkálnak. A film végén már a történetmesélés is felbukkan: persze testnyelvvel, mutogatással kiegészítve. A képzelt előnyelvet Anthony Burgess (1917—1993) brit író, nyelvész alkotta meg; a testnyelvi kommunikáció szakértője pedig az antropológus Desmond Morris volt. Hogy a film hangulatához illő legyek: némely mozzanatban nagyon is magunkra ismerhetünk. (La guerre du feu/Quest for Fire. Kanadai-francia-ameriai, rendező: Jean-Jacques Annaud, 1981.)

Mesterséges nyelven: Avatar

A mítoszok, mondák, legendák és mesék szerepét ma jórészt átveszik a filmek. Szinte egyenesen folytatódnak a valóság kötöttségei alól fölszabadított tudományos-fantasztikus művekben, valamint a fantasy-műfajban. Ezek a műfajok a szórakoztatás mellett erkölcsi igazságok kimondására alkalmasak. Az is nyilvánvaló, hogy a látványelemek erősebbek; s míg a mesék saját fantáziavilágunkat mozgatták meg, ez utóbbiak kész képekkel szolgálnak. De hatnak. Az Avatar szembeállítja a Földet és önmagát pusztító embert Pandora harmonikus ember-állat-természet világával. Emlékeink és vágyaink világa ez: kapcsolat őseinkkel (emlékfa, lelkek fája), empatikus érintkezés társainkkal (hálózatba szervezik gondolataikat, érzelmeiket, mondja a professzorasszony, aki ezt egyedül felismerte), az egymásrautaltság tudata az állatokkal, a természettel. És ebbe rondít bele az ember, egy különleges anyag, a lebegő érc után kutatva. (Ha már az állatokról van szó, ne feledkezzünk meg a finnugor népek medveénekeiről – ők bocsánatot kértek a medvétől, ha megölték.) A történet bővelkedik a megszokott kalandos fordulatokban (áldozatok vannak, de a végén minden jóra fordul). Eredeti ötlete az avatar, a hibrid lény és persze a mindent elsöprő 3D-s látvány, színes természet, állatok, áramlások, csodák. A kitalált világot a legapróbb részletekig kidolgozták. Nyelvi érdekessége a Paul Frommer nyelvész által kidolgozott na’vi nyelv („mesterséges” nyelv). (Rendező: James Camerun, 2009.)

Filippínóba épített angol-spanyol: Metro Manila

A cím Manila agglomerációjára utal. A kilátástalan vidéki élet (négyévi katonaság, bezárt selyemgyár, megélhetést nem adó rizsföld) elől ide menekül családjával, vonzó feleségével és két kislányával Oscar. Rögtön átverik a munka- és lakáskeresésnél. Majd egy pénzszállító céghez mégis fölveszik, s hamar kiderül, nem csak emberbarátságból. „Most legyünk rablók?” Kérdi Oscar, de kiút már nincs, a reménytelen helyzet körbeszőtte. Csak áldozat, a maga feláldozása árán tudja családját megmenteni. – Megkapó film az erőszakos (vadkeleti) körülmények ellenére a hitben (a Jóisten majd gondol ránk, halálom után ott leszek a szívedben), az erkölcsi tisztaságban való feltétlen bizalomról, a szeretetről, egyúttal a szorongató anyagi helyzetből való kitörés lehetetlenségéről. (Nem feledhető, ahogy a kislány felnéz Manila pompás szállodájára, és megkérdezi: ez a mennyország, halálunk után oda kerülünk? S az sem, hogy megment egy vézna kiscicát…) Az idősík-váltások, a párhuzamok, a feszülségkeltő dramaturgia remek. Sean Illis angol-fülöp-szigeteki filmjét négy alkalommal játszotta az Uránia, hétfő este nyolcan ültünk a moziban, mögöttünk ketten zacskóval zörögtek és beszélgettek, „te, ez nem valami akciófilm, he?” hallottam. A mozi haldoklása nem a jó filmek hiánya miatt van, hanem a förtelmesen primitív emberek miatt. – A filmet szerencsére eredeti nyelven filippinó (tagalog) vetítették, így egy kis nyelvi élményt jelentett a filippinóba épített angol és spanyol. (Rendező: Sean Ellis, 2013.)

Arámi keveréknyelven: A passió

A passió Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét órájáról szól – már-már elviselhetetlen naturalizmussal. Állítólag nagyon magas már az ingerküszöb, ezt sok-sok liter vörös festékkel lehet csak átlépni. Azonban a film különlegessége a korhű nyelvezet: két holt nyelv feltámasztása. A római katonák latinul beszélnek, a többiek arámiul. Az arámi Krisztus korában széles körben elterjedt nyelv volt, ma már csak szórványosan beszélik a Közel-Keleten. A rendező William J. Fulco jezsuita szerzetest kérte fel a film arámi nyelvének megalkotására. Valójában „megalkotására”, mert az atya a korabeli arámi mellett a jóval régebbi Dániel könyvéből, a későbbi szír nyelvből és a héberből alkotott egyfajta keveréknyelvet. (Eredeti cím: The Passion of the Christ Rendező: Mel Gibson, 2004.)

Maja nyelven: Apocalypto
maja_kep
A film mottója: „Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát” (W. Durant). Mel Gibson történészi segédlettel és filmes látnoki erővel (túlzással) eleveníti meg a spanyol hódítás előtti maják világát: kegyetlenkedéseit, apokalipszisét. A városlakó maják civilizációjuk fenntartásáért folyamatosan emberáldozatokat mutatnak be; s ehhez a környező őserdőkből indiánokat rabolnak. Megrendítő a film utolsó képsora, amelyben az üldözött Jaguár Mancs a tengerpartra ér: ahová éppen megérkezik a spanyol armada… Sejtjük, milyen következményekkel. Bár a filmet több antropológus kritizálta történelmi anakronizmusai miatt (pl. a maják kegyetlenkedéseinek eltúlzása, a korai falulakó és késői városlakó maják együttes szerepeltetetése), tiszteletreméltó különlegessége, hogy a szereplőket a ma is beszélt jukaték-maja nyelven beszélteti. Ez azonban főként csak díszlet, mert a nyelvhasználat nem utal önmagánál tovább. Akik kritizálják a maja nyelv megjelenítését, azt mondják, hogy azért baj, mert hitelesíti az anakronizmusokat. Mindenestre a rendező kalandfilmjében a maja tragédia megidézése kapcsán a civilizációk önpusztítására figyelmeztet – amelyektől mi sem vagyunk mentesek. (Rendező: Mel Gibson, 2006.)

(Az írás megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2014/5. számában is.)

 

Új hozzászólás