A cikk első mondatából persze rögtön kiderül, szó sincs semmiféle veszteségről: „Az idei első félévben a Szerencsejáték Zrt., az állami lottótársaság kimagasló eredményt ért el, a közel 148 milliárd forintos árbevétele 36 milliárd forinttal, 32 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakáét.” Ugyanezen lapban később ezt olvastam: ”Ugrott a magyarországi munkaerő-kölcsönzési piac”. Ekkor felfogtam, itt idiómatévesztésről van szó. A cím sugallta zuhanással szemben ebben a cikkben is dinamikus növekedésről tudósított a szerző. Mint az a székelyföldi portál, amelyik még tisztában van a szójelentéssel is: „Szinte egyik napról a másikra megugrott a citrom ára. Mi az, hogy megugrott, megháromszorozódott.” (Abban persze semmi újdonság sincs, hogy Székelyföldre nemcsak nyelvjárási kincsekért, hanem szép magyar köznyelvért is érdemes időnként elruccanni.)

Ha idiomatikus kifejezéseinket egy folyamatos frazeológiai skálán helyeznénk el, nyilván az egyszerű végpont környékén helyezkednének el azon alapszavaink, amelyeknek van(nak) idiomatikus jelentése(i) is, a másik végpont közelében pedig a testesebb közmondások, s közbül a temérdek átmenet. Szomorú, hogy van komoly internetes hírportál, ahol a legszűkebb alapszókincsbe tartozó igénk köznapi használatú, különféle átvitt jelentésű alakjai között sem érzékelik a különbséget, holott ugrik és megugrik ebben az összefüggésben csaknem szöges ellentétei egymásnak! Bár szerencsére többségben vannak a világhálón a helyes változatok – Megint megugrik az üzemanyagok ára; Diákmunka: nyáron megugrik a kereslet és a kínálat, – a téves változatokból is sok a találat némi kutakodás árán. A „meredeken, hirtelen, azaz ugrásszerűen emelkedik, egekbe szökken” jelentést másutt is megpróbálják az ugrik alapalakra ragasztani. Igaz, ugrik és megugrik néha párt alkot, ami a felcserélhetőség látszatát keltheti, ilyenkor azonban alapige és igekötős igéje egyszerű oppozíciójáról van szó, aspektuális jelentéstöbblettel, mint az ugrik a lánc: megugrik a lánc esetében.

Az ilyen „egyszavas idiómák” létét a formális nyelvhasználati szféra csökkenő verbális készségei mellett különösen veszélyezteti, hogy szólás- és közmondásgyűjteményeink sem tartalmazzák őket. Ha közmondásnak, testesebb szólásnak nem részei, akkor nem találjuk őket sem Margalitsnál, sem O. Nagy Gábornál, sem pedig Csefkó vagy Kertész történeti magyarázataiban. Egyetlen közmondást találtam Margalits gyűjteményében a megugrik-ot ugrasztó tollforgatóink apropójára, nemcsak átvitt, hanem egyenes jelentésben is: Aki ugrik, az elbukik.