Ez egyben tiszteletadás volt a 80 éves Pomogáts Bélának. Indításként megtörtént a hatalmas témakör alappontjainak fogalmi tisztázása, mint „politikai nemzet és kultúrnemzet” (Sipos Lajos), a magyarnak mint irodalmi nemzetnek ereje a nyelv, mely „identitásképző” (Pomogáts Béla). Karácsony Benő életművén keresztül megjelent az „identitáskonstruálás”, az újjászervezés (Balogh Andrea). Az identitáskeresés rendületlenül folyik határon innen és túl (Hódi Éva), a nyugati magyar irodalom történéseiben (Baranyai Katalin), könyvkiadók és könyvgyűjtők áldozatos munkájával is (Nagy Zoltán). Nemcsak a nyelv, az irodalom, de a műdal és a népdal is identitásunk tényezői (Nagy L. János). És, bővítve a kultúrnemzet sávjait: a néptánc, a zene, meg az építészet, a képzőművészet.

Délután a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport előadásai következtek. Lehet „identitás – nyelvvel vagy anélkül?” (Pusztay János) Gondolkodás – identitás és nyelv kapcsolatát boncolgatta Balázs Géza, identitás és közösség lelki kapcsolatát Hódi Sándor. Voigt Vilmos a mesei nevekből kibogozható identitást fejtegette. Hoványi Márton Hajnóczy Péter Jézus menyasszonya című művének rétegeit tárta fel. Szűcs Gábor a Petőfi-kultusz identitásképző konstrukciójáról beszélt. Minya Károly Székely Csaba drámáiba, Hujber Szabolcs az éppen 50 éves magyar nyelvű rockzenében mutatta ki az identitásjegyeket. Befejezésül Andrási Dorottya a jogi nyelv sajátosságaira mutatott rá. Identitásunk nyomán – identitásunk nyomában tehát. Bizakodjunk, szólt Pomogáts Béla, mert annyi birodalom szűnt már meg, mint például a római birodalom, a római nyelv viszont megmaradt. Ehhez persze szükséges az autonóm személyiség, aki erkölcsi tartásával alakíthatja életstratégiáját. Ha nem így tesz, elveszik. Amihez a mai kaotikus világ tömegstratégiája besegít. Aggodalomra ad okot, tette hozzá, ha ebben sokszor a politikai, a kormányzati erők is közreműködnek, amikor a nemzeti irodalmat „méltánytalanul” kezelik, hol lesöpörve értékeket, hol a ’nemzeti’ túlhangsúlyozásával.

Amit hallottunk: kutatásra épülő előadások, világosan, pontosan elővezetve. Nem „tudákos” stílusban és nyelvezettel (ami több konferencián tapasztalható: szóvirágosan vagy elméletinek mondott szakzsargonnal, művi frazeológiával). Méltó munkákkal, illő tisztelgéssel köszöntötték az ünnepeltet. (Sz. Tóth Gyula tudósítása nyomán)

Az események készült képek itt megtekinthetők.