Emlékszem egy munkahelyi, de nem szakmabeli kollégámra, aki büszkén mesélte, hogy amikor a tanítóképző elvégzése után egy nemzetiségi iskolába helyezték tanítani, megtiltotta és szigorúan büntette, ha a gyermekek nem magyar anyanyelvükön szólaltak meg az órán vagy akár az óraközi szünetben, s a tanítás szigorúan csak magyar nyelven folyhatott. Az egykori kolléga, persze, egynyelvű volt.
Hasonló élményben lehet része számos oroszországi finnugor nép gyermekeinek. Bár a törvény lehetővé teszi az oktatás nyelvének szabad megválasztását, ma Oroszországban csak az első néhány osztályban s elsősorban falusi iskolákban lehet használni a finnugor anyanyelvet az oktatás és tanulás nyelveként. Az 1960-as évek elejéig ez másként volt. Az 1920-as években – az akkori Szovjetunióban – létrehozták az ún. nemzeti iskolákat, amelyekben valamennyi tantárgyat az adott anyanyelven tanították. Még az 1920-as években megteremtették az iskolai tantárgyak szakszókincsét, a terminológiát, megjelentek az a tantárgyak anyanyelvű könyvei, s anyanyelven képezték ki a pedagógusokat is.
Az 1960-as évektől ez a lehetőség megszűnt. Az anyanyelv használata erősen visszaszorult. Egész nemzedékek végezték el úgy az iskolát, hogy anyanyelvükkel alig vagy egyáltalán nem találkoztak az iskolai gyakorlatban. Mindez kedvezőtlen hatással volt a nyelv családi használatára is. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az egyre növekvő számú vegyes házasságokban szinte automatikusan áttérnek a többségi – azaz nem finnugor – nyelv használatára, s így a felnövekvő gyermekek is oroszul beszélnek.
Ilyen körülmények között a nyelvmentés – szerintem – egyetlen színtere az iskola lehet. Ha egy nyelv az oktatás nyelvévé válik, akkor megnő a presztízse. Ahhoz, hogy finnugor (vagy bármely más) nyelven lehessen a tantárgyakat oktatni, mindenekelőtt meg kell teremteni a nyelvi feltételeket, azaz létre kell hozni a szaktárgyi terminológiát. (A nem orosz nyelven történő oktatás egyéb feltételeinek megteremtése már politikai kérdés.) A Collegium Fenno-Ugricum kezdeményezésére az öt nagy oroszországi finnugor nyelven (erza, komi, mari, moksa, udmurt) oroszországi finnugor szakemberek kidolgozták tíz tantárgy (nyelv, irodalom, történelem, társadalomismeret, földrajz, biológia, kémia, fizika, matematika, informatika) terminológiáját, ahol lehetett, felhasználva az 1920-30 évek eredményeit is. Egy-két köztársaság néhány iskolájában megkezdték kísérletképpen egy-két tantárgy anyanyelvű oktatását – a beszámolók szerint a tanulók és tanáraik nagy örömére. Csak remélni tudom, hogy az EU-támogatta projekt folytatásaként lesz lehetőség az anyanyelvű tankönyvek megírására és az anyanyelven folyó tanítás általános elterjesztésére is. Ily módon projektünk hozzájárulhat a világ nyelvi sokszínűségének megőrzéséhez.
Nincs hozzászólás!