Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

A Szemtanú Tetten ért szavak 61.

2014.05.10.nincs hozzászólás

Láttam egy csodálatos cseppkőalakzatot a Baradla barlangban. De kezdjük messzebbről!

Harmath Károly így írja le könyvében a medugorjei kegyhely születését:

– A jelenségek úgy kezdődtek, hogy 1981. július 24-én 18 óra tájában hat fiatal hívő a Crnica hegy lábánál…  egy csodálatos szépségű fiatal édesanyát pillantott meg, gyermekkel a karján. Mindjárt arra gondoltak, hogy a Szűzanyáról van szó, de félelmükben és zavarukban nem merték megközelíteni. A jelenések második és harmadik napján a látnokok és a velük tartó helybéliek jeleket kértek a Szűzanyától, hogy biztosak legyenek benne: ő jelenik meg. A Szűzanya fényjellel válaszolt a kérésükre. A negyedik napon a gyerekek újra jeleket kértek, mert egyesek azzal vádolták meg őket, hogy hazudnak… Az ötödik napon a Szűzanya több alkalommal megjelent a gyerekeknek. A délutáni jelenésnél jelen volt egy orvosnő is, akinek megadatott, hogy megérintse a Szűzanyát. Élményeiről csak ennyit mondott: Itt valami rendkívüli megy végbe. Ugyanezen a napon ment végbe az első csodás gyógyulás is…”

A medugorjei kegyhelyről sokat hallhattunk a nyolcvanas években. Föltűnő, hogy ilyen „jelenések”  általában történelmi krízishelyzetek idején keletkeznek. A jelenés: a szóban is benne van: jel. Jeladás, figyelmeztetés… Kegyhelyeink, búcsújáróhelyeink története mindig jelenésekkel, csodákkal kezdődik. Mint Medugorje esetében is.

A Baradla barlangban felhívják a figyelmünket egy érdekes cseppkőre. Azt mondják: egy emberi arc van a cseppkőben! Többször megnéztem. A cseppkőtiara (fejdísz) alatt egy „esőmosta” (könnyáztatta?), egyébként cseppkőkristályokkal finoman vonalazott arc rajzolódik ki. Az arc egy nyakba húzott fehér stólából (a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja; nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv) tekint ránk, illetve egy kicsit lefelé. A stóla fehér, a tiara és az arc rózsaszínű. Az arcon jól látható az egyik szemöldök és szem (a másikat a stóla vagy haj takarja), az orr, a félig nyitott száj. A fátyolozott arcvonalak ijedtséget, rémületet, esetleg félelmet, fájdalmat tükröznek. Az arc alatt összekulcsolt (imádkozó) kéz vehető ki. Mindezt akárki „beleláthatja”. Ennyi és nem több. Csakhogy az antropológus itt felkiálthat: Lám, így születik egy mítosz! Egy jelenés!

A szemiotikus, a jeltudomány képviselője jeltermészet csodáját vizsgálná. Hiszen tökéletes, komplex jelről van szó: egy valóságos ikonról (képmásról), amely „cselekszik” is, vagyis index: hiszen a folyamatos cseppkőképződésnek megfelelően fényes, „könnyezik”. Szimbolikus jelentése pedig az ismert hagyományból fakad.

Azt hiszem, hogy a belső és a külső jeleket valóban nagyon kell figyelnünk, hallgatni rájuk, pontosabban az általuk bennünk keltett reakciókra kell érzékenynek lennünk. Ez vezet magunk megértéséhez. És erre tökéletesen alkalmas az élmény- és gondolatokat teremtő és termelő kirándulás. Ki-rándulunk a hétköznapiságunkból, megismerkedünk más értékekkel; s rajtuk keresztül jobban megismerjük önmagunkat.

Jakucs László professzor, a Baradla barlang jeles kutatója ennyit mondott a jelenségre: „Legyen a cseppkőjelenség neve: Szemtanú. Mert ez a cseppkőarc mindent látott, amit mi utódok nem. Mindent tudhat a barlang történetéről: az ősemberekről, kannibalizmusukról, szertartásaikról, a középkori és újkori barlangjárókról, barlangi katasztrófákról, ott megfordult emberekről és állatokról”.

A néma Szemtanú, az igazság tudója azonban örökre megőrzi ezt a titkot. A tudósok hipotéziseikkel csak megközelíthetik azt a bizonyos Igazságot.

Új hozzászólás