Skip to main content

Kellemetlen embertípusok

- 2014. 04. 30.

A büdös:

A büdösnek először a szája. Közel ül hozzád. Odahajol, odabújik. Ha beszél, feléd fordul akkor is, amikor nem hozzád szól. Beleröhög a pofádba. Belelehel. Csatornaszaga van. Másodszor savanyú hónaljszag. Nem igaz, hogy ő nem érzi. Ennyire szereti magát, büdösen is. Ő szaggal is valaki, érték. Ő nem piperkőc, hogy fogat mosson, meg mindenféle buzi sziszegő szappannal befújja testhajlatait. A parfüm nőknek való, meg a köcsögöknek. Fürödjenek a kacsák meg a halak. Ő természetes. Ledobja a cipőjét. Lábszagban ültök. Az övében.

A haza nem menő:

Olyankor jön el hozzád, amikor már bezártál, elhelyezkedtél, mennél fürödni, aludni, kussolni, olvasni. Senki nem kell. Az égvilágon senki. Csönget. Most ér rá. Ordít az előszobában. A cipőjét nem veszi le, mert tiszta. Fedőket emelget. Nincs semmi kaja? – kérdi. Ha filmet nézel, belebeszél. Ezt ő már látta. Az lesz a vége, hogy… Anyádpicsája. Nem megy haza. „Még csak ennyi az idő? Az fasza. Nincs valami nasitok?”

A telefonba ő pofázik:

Beszél. Etye-petye. Hadarja a szövegét. Hat perc után kérdezel tőle valamit, arra nem válaszol, ő a fontosabb, most majd jól elmondja az egész napját, részletesen, mert te hívtad, így olcsóbb neki. Megéri. „Halló, itt vagy? Kérdeztem, hogy izé.” Dehogy reagál. Egyszerre beszéltek. Nem tudsz meg tőle semmit, amiért esetleg felhívtad. Megfogadod, hogy jó ideig nem hívod. Akkor ő hív. Darál. Letehetetlen. Eljön inkább, kipofáz a saját lakásodból. Ledumál hazai pályán.

Az ellentmondó:

Nem úgy van az. Te hülye vagy. Saját szakterületeden megrugdos. Nem. Dehogy. Ugyan. Micsoda? Áhh. Ilyeneket mond, bármit is szólsz. Neki semmi sem tetszik. Mindenki balfék. Ő nem. De te igen. Mondjad neki nyugodtan. Már rázza a fejét. Okostojás. Ő majd tudja. Ha téved, akkor is te vagy a hülye. Esik ez eső, mondod neki. Ez nem eső, ez csak egy gyenge harmat. Ez semmi. Hőség van odakint, motyogod magadban. Ő fázik. Dehogy is, ugyan, dehhhhogy – kezdi és fejezi be minden mondatát.

A mézes-mázas szirup néni:

Neki is megvan rólad a véleménye, sőt, de imád émelyegve hazudozni. Közeledbe férkőzik, és addig dicsér, amíg kellő információt nem kap a magánéletedről, amit továbbadhat a szomszédban, vagy a szomszéd városban. Neked másokat szid. Mindenki dögöljön meg, de te valami fantasztikus, hogy milyen jól nézel ki. Majdnem elhiszed neki. Hangos. Hangosan mórikálja magát, teátrálisan ujjong egy 15 éves ruhadarab láttán is, hogy az „mennyire gyönnnyörűűűű”. Mindig mosolyog. De ha jobban megnézed, akkor valójában vicsorog.

Már nem az, aki volt:

Te még mindig itt tartasz, bezzeg ő. Ő megcsinálta, tudott lépni. Büszke. Nagyon örül a találkozásnak, de már nincs bennetek semmi közös. Te még mindig ott dolgozol/eljársz/ott laksz/szereted a? Mindegy neki. Ha megmaradtál olyannak, amilyennek, rohadj meg. Az ő szemében te csak egy dohos bútordarab vagy a múltból. Sajnál. Siet. Majd összefuttok. Üdvözli az akárkidet, nem is emlékszik rá, nem is akar rá emlékezni, rád sem.

A fogdosós, kezet rázó, puszilkodó:

Hát szííííjjjjjaaaa, helló, szia, hellóka! – így üdvözöl. Ölelget, szorít, kezedet hosszan rázza, kínos, de muszáj kiszabadítani tenyeredet a mozgó satuból. Mindig kezel. Ha jön, ha megy, ha gratulál. Mindenhez gratulál. Pacsit ad, kacsint, ha valamit te is mondasz végre. Nem is kezeltünk még ma, adj egy ötöst – nyújtja mancsát. Pedig de, bocs. Nem baj, akkor még egyszer, tesó – erőlteti. Férfipuszit ad, szúrósat, nyálasat. Sosem voltatok ennyire közeli viszonyban, nem rokon, nem 30 éve barát, de ő közvetlen. Neki mindig van rád tizenkét másodperce, hogy megkérdezze, mi a pálya, de a válasz már a tarkóján csapódik le, azonnal hátat fordít neked, kiszemelve újabb megpuszilandó félismerősét.

A nem köszönő:

Viselkedésben előző páciens inverze. Ismerősök vagytok az Iwiwen, Myszpészen, Facebookon, Twitteren, Instagramon. Együtt jártatok oviba, isibe. Csak ő közben maradandót alkotott valami holnap csődbemenő vállalat huszadrangú lótifutijaként. Jön veled szembe, elfordítja a fejét. Valahogy pont nem oda néz. Pont hívják mobilon, ha közeledtek egymáshoz. Ráköszönsz. Kár volt. Sajnálhatod, hogy nem a legjobb barátod ez az alak. Nem köszön neked. Jól kitolt veled.

A programlemondó:

A programlemondó alapból nagyon kedves. Igen, persze, pont ráér. Megy. Jön. Ott lesz. Utána mégsem. De konkrétan sosem mondja le, csak ha másfél óra késése okán megcsörgeted. „Bocsi, bepunnyadtam, majd máskor.” Hangja ilyenkor halk, fáradt, tán még a hirtelen torokfájása is rátesz. Te vagy a szemét, amiért szeretnél vele találkozni. Majd legközelebb. Mondjuk holnap – mondja halkan, bánatosan. Ha ő akar veled „bulikázni”, akkor becsönget. Lásd, a haza nem menő szócikket.

És még sokan mások.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x