Az alábbi történet erről szól. Hihetetlen egy kissé, de igaz. Lássuk:

Csaba királyfi ekképpen szólt a kalandozások közepette, gyanús  elemekre felfigyelve:

CS. KERES: ELNYOMÓ!

Árpád apánk néhány évszázad múltán, a hét törzs mellett a nyolcadikat is összefogta:

Ó! KERESSEM? NYOLC!

A magyarok bejövetelét (ld. Feszty Körkép) követően az erdőkben a magyarság nyél-szerű orsókra lelt, és sót is találtak:

E NYOMRÓL KECSES

NYELECSKE-ORSÓM

CSERKEL, E SÓ NYOM!

Csinos leánykák szívesen vigadoztak a magyar vitézekkel évszázadokon át: Megszerezni a magyar legényeket, az volt ám a  hódítás:

MENYEK! OLCSÓ SER

MOCSKOS! ELNYER-E

SOK MENY CSELRE? Ó!

Nem akármilyen szépasszonyok mulatoztak, volt olyan, aki rolót is hordott mindig magánál, hátha nagyon besüt a nap oda, ahova nem kéne. Néhány állat (disznó tudnilllik: emse, nyeles tüskésbőrű) is a tett színhelyén volt:

ROLÓS MENYECSKE

NYER, CSÓKOL! EMSE,

MORCOS NYELESEK!

Kenyérsütés gyakorta zajlott a magyarok házatáján, ez örvendetes!

KENYEREM OLCSÓ S

CSEKERNE MOSOLY!

Molyok próbálkoztak (hárman vannak: A,B,C) néhány morzsát megszerezni a finom magyar kenyérből:

Ó SORS! MELY KENCE

OLY KEMENCE-SORS?

Ó NE KERESS C-MOLY!

Bánatosan imígyen szólt a moly, hiszen csak ilyesmit talál:

CSERESNYE, LOMOK!

Tisztességtelen eszközhöz folyamodott aztán az egyik, kiváltva ezzel a többiek kétkedő tetszését:

CSEN: KÓSER E MOLY?

Ám Kenese, a híres magyar, résen van.

Feltűnik a történetben Kocs község, ahol a kocsit feltalálták. Kenese móresre tanítja a szörnyű molyokat! Kocs, a kevés nemzetközileg ismert magyar szavunk egyike, (kocsi) ím, itt is előjön. Történetesen a disznó (emse ) társaságában:

MOLY CSÓR. KENESE

NYELE MÓRES. KOCS,

EMSE NYER. (OLCSÓK)!

A nők s a kenyér meghatározók voltak a magyarság élete során. IV. (Kun) László nem mindig volt elégedett a kenyér minőségével. Tudnivaló, hogy királyunk (legyen csak L.) udvari papja, Kézai Simon örökítette meg a Csaba-mondát. (Lásd történetünk eleje!)

Ó MENY-SORS: LECKE

MENYEKRE! OLCSÓ S

CSOMÓS L. KENYERE!

Cudar idők is jártak a magyarra, már a környezetszennyezés kezdetei is fellelhetők:

KORCS ELME NYES! Ó!

ÓNOS CSERMELYEK.

A jövendő selyem-nyakkendős léhűtői is előkerültek immár:

SELYEM-CSOKOR? NE!!!

A kétfelé ágazó Y, (Jó vagy rossz utat válasszunk? Össze tudunk-e fogni?) visszatérő motívum sorsunkban. A mai soproni erdőmérnök-képzés Selmecbányán indult, nem sokkal Mária Terézia után. 1808-ra nyúlik vissza a honi erdészeti oktatás. A Kárpátok egyetemi polgárai vidám szakestélyeken jóízűeket söröznek, Selmecen is, Sopronban is:

Y: NEMES E KORCS LÓ!

SELMECEN Y-KORSÓ!

Ó, SELMEC: NYERS OK.

A ló és patáinak nyoma szintúgy visszatérő motívum:

LÓNYOM: KECSESRE,

MELYEN CSÓK E SOR!

Hiszen az utóbbi sor olyan jó, csókot is érdemel.

Ki nem maradhat történetünkből a zene és az irodalom. Jelesül, a mai Orsy és Krém zenekar, Nemecsek Ernő, na meg persze a ló: A kitűnő, finom anyag nyesése után selymet is árulnak (Lásd léhűtők):

NEMECSEK, LÓ, ORSY

NYES. REMEK, OLCSÓ

E RONCSOK SELYME!

A Szabad Európa rádió régi, népszerű műsorvezetője Cseke László a magyar hegyeket versenyezteti. Balatonfelvidék előnyben:

CSEKE: SOMLÓ NYER!

A rendszerváltozáskor az orosz katonák italozása és tevékenysége végéhez érkezik:

SER S MELÓ: KONYEC!

Jövőnk, múltunk lehet a japán néphez is fűződik:

SONY: MECSEKRE LÓ!

REMEK LECSÓ SONY!

Mit nekünk dollár vagy euró. A yen lesz a jövő igazi pénze:

YEN? OLCSÓ, S REMEK!

Történetünknek itt vége szakad.

Mindez mit jelent? Csak egyet, mindebben ott van ősi jelképünk, a Turul, avagy a

KERECSENSÓLYOM,

illetve annak valamennyi betűje, minden egyes sorban.

 

Utóirat: Van-e még nyelv a világon, mely erre a szójátékra alkalmas?

Bizton állíthatjuk: Nincs!