Ami pedig a települések korát, nyelvük feldolgozottságát és ez utóbbiból következően tudományos ismeretségüket illeti, a különbségek jelentősek, miként ezt az 1. táblázat mutatja.
| Felsőpulya | Nagypiszanica | Szerémség | |||
| Nyelvsziget kora | Honfoglalástól | + | |||
| 19.sz.-tól | + | + | |||
| Nyelvi feldolgozottság | MNyA | + | + | ||
| ÚMNyA | + | + | |||
| Penavin | + | + | |||
| ELTE | + | + | + | ||
| Egyéb | Szociolingvisztika | + | |||
| Folklór | + | ||||
| Családtörténet | + | ||||
1. táblázat. A három település, illetőleg vidék az eddigi kutatásokban
A táblázat világosan mutatja, hogy a két település, Felsőpulya és Nagypiszanica mellett a Szerémség nyelvi helyzete terra incognita. Másrészt Pulya és Piszanica feldolgozottsága sem azonos mértékű: Piszanicán ugyanis az a tény, hogy az Új Magyar Nyelvatlasznak kutatópontja és az ELTE nyelvjárásgyűjtői jártak ott, nem két különböző dolgot jelent. Az ELTE doktoranduszai és tapasztalt diszciplináris hallgatói végezték az atlaszgyűjtést (sok más kutatóponthoz hasonlóan).
Burgenland: Felsőpulya
Felsőpulya a négy burgenlandi nyelvatlasz-kutatópont egyike (l. 1. térkép), az őshonos határőrvidék része a magyarság Kárpát-medencei megjelenésétől kezdve. A Trianon utáni békediktátum pecsételte meg a sorsát, de azóta több olyan további történelmi esemény is bekövetkezett, amelyek közvetetten hatással voltak a település nyelvhasználatára. A második világháborút követően Magyarország szovjet megszállása (bár Burgenland szovjet zóna volt) a kapcsolatok megszakadását eredményezte, amelyet a hidegháború még fokozott. Az osztrák államszerződésben előírták Ausztriának a területén élő kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, de a kisebbségek benne foglalt felsorolásából a magyarokat és a cigányokat „kifelejtették”. 1975-ben a település szerkezetében és szerepében fontos változás következett be: Közép- és Felsőpulya összevonását és városi rangra emelését követően járási székhellyé válva a történelmileg jelentősebb magyarlakta középpulyai részről az inkább németek által lakott városrész vette át a vezető szerepet.
1. térkép. Az ausztriai őshonos magyar települések az MNyA. térképe alapján
(kattintson a térképekre a jobb felbontásért)
Az említett történelmi, politikai változások folyamatosan fejtették ki hatásukat a település nyelvhasználatára. A 60-as évek elején a MNyA gyűjtése során semmi nem utalt a nyelvhasználat korlátaira. Imre Samu (1971: 334) felosztásában nem tekinti nyelvszigetnek. Gaál Károly (1988: 33) mesekutató útjai során azonban felfigyelt arra, hogy a férfiak háromnyelvűsége (magyar, német, horvát) mellett az asszonyok egynyelvűek. Az ELTE hallgatóival ott tett kutatóút (1992) során megállapítottuk, hogy általában magyarul beszélnek, de ha egy szó nem jut az eszükbe, azt németül mondják. Saját bevallásuk szerint is szinte észrevétlenül váltanak (majd visszaváltanak) nyelvet. Ekkorra már az asszonyok is legalább kétnyelvűek. (A lakosság népesedési adatainak és nemzetiségi összetételének változását 1910 és 2001 között a 2. táblázat mutatja.)
| össz. | magyar | német | cigány | horvát | cseh | egyéb | |
| 1910 – Anyanyelv % | 1327 100 | 1241 93.51 | 66 4.96 | 0 | 15 1.13 | 0 | 5 0.37 |
| 1930 – Anyanyelv % | 1838 100 | 1227 66.75 | 563 30.63 | 0 | 13 0.7 | 0 | 35 1.9 |
| 1960 – Anyanyelv % | 2047 100 | 1016 49.63 | 994 48.55 | 0 | 31 1.51 | 0 | 6 0.29 |
| 1990 – Anyanyelv % | 2640 100 | 631 23.9 | 1756 66.51 | 0 | 176 6.66 | 0 | 77 2.91 |
| 2000 – Anyanyelv % | 2793 100 | 603 21.58 | 1860 66.59 | 2 0.07 | 232 8.3 | 0 | 96 3.43 |
| 2001 – Nemzetiség % | 2793 100 | 603 21.58 | 1860 66.59 | 2 0.07 | 232 8.3 | 1 0.03 | 95 3.4 |
2. táblázat. Az anyanyelv és nemzetiségi adatok alakulása Felsőpulyán
(Forrás: Kárpát-medencei magyar kutatási adatbázis: KMKA)
Az ÚMNyA gyűjtése során 2009-ben 60 év alatti magyarul beszélőt már nem lehetett találni. A magyar nemzetiségűek, magyarul beszélők számának drasztikus csökkenése mögött a külső, történelmi okok mellett továbbiak is felfedezhetők. A magyar nyelvnek a magyarok körében is alacsony a presztízse: „Mi nem ollan jó beszíélünk magyarul”, „Nem sziéb dialekt, ahogy mi beszíélünk” – mondják. A magyar nyelv nemcsak a vegyes házasságokban szorult vissza, a magyar—magyar házasságokban sem adták tovább anyanyelvüket a szülők. Az iskola német nyelvű. A templomban magyar nyelvű szentmisék voltak (jelenleg Középpulyán havonta kétszer, Felsőpulyán egyszer van magyar mise), a házasságkötések, temetések nyelve a magyar volt, de a hittanoktatás az iskolában német nyelven történt, így az iskolásokhoz ez már nem magyarul jutott el.
A paraszti gazdálkodás erős visszaszorulása folytán a falusi életmódhoz kapcsolódó szókincs passzívvá válása: a német nyelvű megfelelőkkel való felcserélése vagy elfelejtése következett be. A német nyelv hatása a nyelvtani szerkesztésmódban is érvényesül. A közösség egészét tekintve az út a nyelvváltás felé mutat.
Szlavónia: Nagypiszanica
A horvátországi, szlavóniai Nagypiszanica és a környező települések Bedenik, Kovácsica, Babinec, valamint Kispiszanica magyar lakossága a 19. század végén települt át Somogy és Zala megyéből az olcsó föld, jobb megélhetés ígéretével.
Nagypiszanica nyelvét részint ugyanazok a tényezők befolyásolták, amelyeket Felsőpulyával kapcsolatban lehetett megfogalmazni. A körülményekben mégis tapasztalható bizonyos különbség. Trianon és a második világháborút követő rablóbékék hatása a magyar lakosság le- és elszakítását tekintve megegyeznek. Magyarország szovjet megszállása és a hidegháború a szovjet-jugoszláv viszony megromlása, Tito „láncos kutya”-ként való kezelése teremtett az ausztriaihoz hasonló viszonyokat. Jugoszlávia külön utas fejlődése viszont az ottani magyar lakosság szemében alakított ki egy fajta öntudatot a magyarországi, szovjet megszállás alatt élő honfitársakkal szemben. A jugoszláv viszonyok folytán specifikus körülmény, hogy a magyar lakosság fogyatkozása 1944-45-ben kezdődött, amikor a partizánok elől Magyarországra menekültek. A 60-as évektől a vendégmunkásként Nyugat-Európába, a tengeren túlra, sőt Ausztráliába elvándorlók ritkították a magyarok sorait. A legújabb kori történelem eseményei közül a balkáni háborúnak és Jugoszlávia felbomlásának volt komoly hatása.
2. térkép. Penavin Olga szlavóniai kutatópontjai
A történelem alakulása itt sem múlt el a nyelvhasználatra gyakorolt hatás nélkül. A MNyA gyűjtési elvei alapján egy generációval korábbi állapotról kapunk képet, így nem véletlen, hogy Imre Samu Nagypiszanicát sem tekinti nyelvszigetnek (1971: 340-341). Penavin Olga kutatásai nyomán (1984) Szabó József a Felsőőr környékéhez hasonló nyelvi sajátosságok alapján a nyelvszigetek sorába sorolta (1990: 280-281). Az 1997-ben Piszanicán és környékén a rokoni kapcsolatokat kutató néprajzos kutatócsoport (Égető Melinda, Gráfik Imre) a történelmi események következtében fellazuló rokoni kapcsolatokat, a vegyes házasságok gyakori (kb. 40 %) voltát tapasztalták (Égető 1998, Gráfik 1998). Azt a sajátos jelenséget kellett megállapítaniuk, hogy a fiatal lányok a könnyebb megélhetés kedvéért a városba mennek dolgozni, a férfiak ezért csak horvát vagy bosnyák lányokkal tudnak házasságot kötni, ami a magyar nyelv funkcionális és szituatív visszaszorulásához, a kétnyelvűség terén is hangsúlyeltolódáshoz vezetett. Korábban a horvátok tudtak jól magyarul – ma már a magyarok tudnak horvátul. Ez a nyelvi helyzet interferenciát, kódváltásokat eredményez a hangtan, a szókincs és a mondatszerkesztés tekintetében egyaránt.
Az ÚMNyA adatgyűjtését végző ELTE-s csoport 2010-ben már csak az idősek között talált olyanokat, akik még beszélnek magyarul.
Szerémség
A Szerémség mai magyar lakossága nem folytonos leszármazottja a török idők előtt itt élő magyarságnak. A piszanicaihoz hasonlóan a 19. század végi kirajzások során az olcsó föld reményében letelepült magyarok utódairól van szó esetükben. A 20. század eseményei, a határ és hatalmi változások is többé-kevésbé hasonlóan hatottak rájuk.
A népesedési adataikat (itt most csak azokról a településekről lesz szó, amelyekben az ELTE kutatócsoportja is járt) külön-külön érdemes megvizsgálni.
Satrinca lakói Kishegyesről és a Dunántúlról származnak. Penavin Olga (1972: 9) megállapítása szerint állandó, élénk kapcsolatot ápolnak a távoli rokonokkal. A magyar lakosság aránya a különböző népszámlálási adatok szerint 1941 és 2002 között lényegében változatlan, 75 %.
A dobradópusztaiak elei Kishegyesről települtek be. Penavin Olga tiszta magyar faluként mutatta be (1972: 11), a népszámlálási adatok szerint 90 %-ról 85 %-ra csökkent a magyar lakosság létszáma. A községben magyar tannyelvű iskola volt, gondot a kevés gyerek, az egykézés jelent.
Maradék lakosságának Temerin, Mohol, Kúla és Cservenka a kibocsátó közössége (Penavin 1972: 27). A nyári búcsúk adják az alkalmat a kapcsolattartásra. A vizsgált települések közül Maradék a legnagyobb, magyar lakossága viszont a népszámlálási adatok alapján arányát tekintve jelentősen megfogyatkozott (2002-ben kb. 20 %-ot tett ki). A két katolikus faluval szemben az itteni magyarok nagy része református.
3. térkép. Penavin Olga és az ELTE hallgatóinak kutatópontjai (Penavin Olga térképe alapján)
A mai helyzetről az ottaniak beszámolói alapján lehet képet alkotni.
Kapcsolati viszonyuk a kibocsátó közösségekkel többnyire elhomályosult, csupán a nyelv őrzi és említés szintjén él a közösségi tudatban. Sokkal inkább a bezárkózás jellemző: a tévé megszűntette a baráti összejöveteleket. Van azonban ez ellen ható törekvés is. Maradékon a Petőfi Művelődési Egyesület igyekszik programokkal gondoskodni a művelődésről és a nyelv megőrzéséről. Satrincán egy különös „búcsú”-ra való előkészületnek voltunk a tanúi. Sem vallási (október közepén jártunk ott), sem más magyarázatot nem találtunk a nagy „libapusztulással” járó ünnepi készülődésre, de már a libák pucolása is kiváló alkalommal szolgált arra, hogy a szomszédok, ismerősök összejöjjenek.
A házasságkötések szokása, lehetősége településenként eltérő. Dobradópusztán a magyar – magyar házasságok jellemzőek, de a csekély számú lakosság miatt sokszor rokonházasságok köttetnek, illetőleg ezek elkerülésére más szerémségi magyar falvakból (Nyékincáról) házasodnak. A rokonházasságok azonban így is egyre gyakoribbak.
Maradék katolikus magyarjai gyakran horvátokkal kötnek házasságot, a reformátusok körében pedig egyre többször fordul elő, hogy „átkeresztelkednek” ortodoxnak. A vegyes házasságok – kiváltképp az utóbbi esetben azt eredményezik, hogy egyre több a szerb szó. Ezzel kapcsolatban merülnek fel a gyermeknevelés nyelvi kérdései, az iskola nyelve ugyanis szerb.
Falubeli nyelvhasználatra Satrincán és Dobradópusztán a magyar jellemző. A maradékiak viszont panaszolták, hogy egyre kevesebb magyar van a szomszédban – vagyis egyre ritkulnak a magyar beszéd alkalmai.
A nyelvükre büszkék, bár megjegyezték: „nem beszélünk tiszta magyart”. Mindegyik településen állították, hogy a falujukban beszélnek a legszebben, illetőleg egységes vélemények szerint mindenekelőtt Dobradópusztán. Saját nyelvüket köznyelvinek mondták, ugyanakkor a Duna tv-hez hasonlítva érzékelik a különbséget is.
A nyelvhasználati színterek közül az iskola nyelve szerb, a templom a reformátusoknál magyar, a katolikusoknál horvát – legfeljebb, mint Satrincán, magyar énekekkel. A hivatali ügyintézés nyelve ugyancsak a szerb, vagyis az államnyelv szerepe a mindennapi életben egyre nagyobb.
A nyelvváltás felé
A vizsgált három közösség, a burgenlandi, szlavóniai és a szerémségi a nyelvváltás felé halad. Az okok azonban nem teljesen azonosak, illetőleg más-más ok játssza a fő szerepet. Közép-, illetőleg Felsőpulyán a külső körülmények jelentős megváltozása, a polgárosodás és a magyar nyelv presztízsének a jelentős csökkenése mutatható ki. Nagypiszanicán a vegyes házasságot kényszer szülte: a nők életformaváltásra való törekvése. A Szerémségben a közösség csekély létszáma a rokonházasságok folytán jelent gondot mindenekelőtt Dobradópusztán. Az államnyelv presztízse, az anyanyelvű iskolai oktatás helyzete – többnyire hiánya, a más nyelvű templomi hitélet többé-kevésbé mindhárom vizsgált területen a nyelvcsere irányába hat.
Van-e esélye annak, hogy a megindult kedvezőtlen folyamat megálljon – esetleg megfordítható-e a tendencia? A körülmények mérlegelése alapján elmondható, hogy Magyarország gazdasági erejének, és így tekintélyének növekedése jelenthetne akkora presztízsnövekedést, húzóerőt, ami a nyelv megőrzését, tanulását érdemessé tenné. Nem kevésbé szükséges tényező lenne a környezetnek a felismerése, hogy a kisebbség nyelvének ismerete gazdasági erő. Erre Felsőpulya esete pozitív példa lehetne mindenütt.
Az ELTE itt említett tanulmányútjai hosszú időre tekintenek vissza: 1971-ben egy jugoszláviai, a Bácskát, az Al-Duna vidékét és Szlavóniát magába foglaló út volt a kezdet. Azóta folyamatosan járjuk az idegenbe szakított és szakadt (migrációs) magyar közösségeket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek az utak igen jelentősek a hallgatóság szemhatárának a tágításában, jelentőségük azonban a meglátogatott közösségek szempontjából sem marad el mögötte. A legújabb élmények közül egy satrincai asszony megfogalmazását idézem: „Lehet, hogy maguknak ez csak egy látogatás volt, de nekem igen nagy örömet jelentett”
Irodalom
Égető Melinda 1998. Dél-somogyiak Szlavóniába irányuló migrációja a századfordulón. (Egy mikrovizsgálat első eredményei). In Illés Sándor—Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció. (Tanulmánygyűjtemény). I. Budapest, 81-85.
Gaál Károly 1988. Aranymadár. A burgenlandi magyar faluk elbeszélőkultúrája. Szombathely
Gráfik Imre 1998. Nemzet, nemzetiség, nemzeti kisebbség. Nemzeti identitás a horvátországi szórványmagyarok körében. Üzenet. XXVIII/1-2. 101-118. Szabadka
Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest
Penavin Olga 1972. A szerémségi magyar szigetek nyelve. Nyelvtudományi Értekezések 79. sz. Budapest
Penavin Olga 1984. Horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék
Szabó József 1990. Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged.
Nincs hozzászólás!