Obi csónakba ugorva halfogó hálódat feszítsd ki az ártérben két kiálló fára, majd mondj el varázsnyelven két fabula rázát – van, aki Irtis erről –, s ezt követően szedd ki a halfogó hálód fogta temérdek zsákmányt. Ezt csónakodba rakva evezz egy, az ártérből még éppen kiemelkedő földnyelvre. Ott uszadékfából rakjál tüzet, akaszd fölé a folyóvízzel teli kondért. (Ha netán olajos a víz, legalább nem fog lekozmálni a hal.) A vízbe tegyél hagymát meg krumplit meg sót, s hadd főjön! A halak közül válaszd ki a Numi Tóremnek legkedvesebbet, fejbe csapd, nehogy megsántuljon. Hasánál hasítsd ketté, vedd ki gerincét, narancsszínű testét hintsd meg sóval, s hagyd húsz percig, hogy a Napisten átmelegítse. Eközben a többi halat pucold meg, s tedd a kondérba. Amikor ezzel megvagy, mutass be áldozatot Numi Tóremnek egészen addig, amíg nem Immun Merótnak hívod. Az áldozat lényege pedig isten kedves halának nyersen történő elfogyasztása (jelszavaink valának: hal adás és haza – de vigyázz: bőséges hal adás után nehezen térsz haza). Mivel a csacska halacska úszni kíván – no meg a profilaxis (ó, mily szép protouráli szó, valószínűleg a nagyon ritka, kettőnél több szótagúak vagy neadjisten egyenesen a kompozítumok közül való: *poro-piläkä-sisV [a 7. szótag magánhangzójának milyensége még vita tárgya, ezt jelzi a V = bizonytalan hangszínű vokális); amúgy a poro azon kevés szavak közé tartozik, amelyekben a magyarban is megőrződött szó elején az alapnyelvi p-, lásd még a para > ne parázz, csak nálkodj mondást; továbbá a parafa szót], szóval a profilaxis okán – célszerű a halacskát vizecsével (vö. orosz voda ’víz’ > vod-ka ’vizecse’) evilági életének látszatába visszahelyezni. Egyébként a hal csak addig öröm, amíg főnév, mihelyt igésül, nem éli túl az ember. (Ennyit a [n]omenverbumok használatáról!)

De ne feledkezzünk meg a kondérról sem, amelyben immáron, haj, puhára főtt a krumpli meg a hal. Két percenettel a tűzről való levétel előtt a levet két imbecilliter vizecskével (ld. fent) meg kell keresztelni, majd közvetlen a levétel előtt következik a halleves (finnugoroktól elfajzott hungarusok figyelmébe: nem halászlé, mert a halzsíros atyafiak nem a halász levét isszák) megszentelése: a tűzből ki kell venni egy parázsvégű (még hang- és jelentéstani vita tárgya, hogy összefügg-e a fentebb már tárgyalt *para szóval; esetleg jelentéshasadás következett be: paráz-nálkodik [pl. tüzesvérű ember] ↔ parázs-nálkodik [pl. fa], szóval, egy parázsvégű fahasábot egy röpke pillanatra belemártjuk, hadd sisteregjen. (Ez utóbbi szóból származik [a szóeleji s– szabályszerű lekopása után] az Ister folyónév.)

Második fogásként fagyasztott rénroládot ajánlunk, sóval, borssal (a nádi hegedűtől bízvást eltekinthetünk), rénszarvasvérbe mártva. Vizecskével belső borogatás javallt (még ha hajaz is megfogalmazásunk a magyar mondásra: vizecskét prédikál és bor-ogat).

Ne feküdje meg a gyomrodat – ad multos annos, utána viszont már bármi megtörténhet.