– Ez még nem olyan nagy, nézd meg a szomszédét.

– Le fogom nyírni, engem is rohadtul idegesít, nyugi. Majd.

– Nincs egy hete, hogy nyírtam. Ilyen benzinár mellett havi egy fűnyírás, többet nem engedhetjük meg magunknak. Na, mentem kihúzatni a gépet.

– Golfozni akarsz, vagy mi? Akkor? Jól van az.

– Voltam kint a kertben, igen, láttam. És találtam néhány védett növényt is. Úgyhogy sajnos nem lehet lenyírni.

– Esett, ilyenkor még vizes a fű, alul meg sár van, a fűnyíró csak bezabálná, és folyton leállna.

– Olyan szárazság van, hogy csak a port kavarnám fel vele, meg akarsz fulladni?

– Esni fog, érzem, kár elővenni a fűnyírót.

– Holnapra terveztem, gyere, nézd meg, még a naptáramba is beírtam.

– Mondtam már, hogy egyik boltban sincs alkatrész a fűnyíróhoz. Kézzel tépkedjem?

– Direkt növesztem egy kísérlet miatt.

– Így olyan vadregényes.

– Az nem gyom, hogy jössz ahhoz, hogy legyomozd azt a gyönyörű gyermekláncfüvet?

– A macska így szereti, meg tud bújni közte, ha madarakra vadászik, ne toljunk már ki vele.

– Nem igaz, hogy a szomszéd csak a mezsgyéig tudja eltolni azt a rohadt fűnyírót. Szerinted kétszáz forintért lenyírná a miénket is?

– Meghúzódott a derekam.

– Valahol olvastam, hogy a fűnyíró zúgása epilepsziás rohamot is kiválthat férfiaknál.

– Ráérünk akkor lenyírni, ha már az ősi cserjék is kinőnek a kertben. Minek belerondítani a természet munkájába?

– Drágám, anyukád nem érne rá lenyírni? Hát nyugdíjas, nem?

– Ha nyerek a lottón, esküszöm, lenyírom.