Papp Andrea

Magyari Sára

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Hartay Csaba

30 jel Nyelvemre harapva 20.

2012.01.11.nincs hozzászólás

amely arra utal, végképp depresszióba taszított a tél.

– November harmadika óta nem sikerült kinyitni a szemeidet.

– Benőtt, illetve visszahúzódott a hasüregedbe a nemi szerved.

– Lehullott, zúzmarás faleveleket szorongatva, könnyes szemmel ordítod a szürke ég felé: MIÉRT???

– Azért nem jársz társaságba, mert december első napjaiban egy konyhakés segítségével egykedvűen megváltál a jobb lábfejedtől.

– Ha valaki utólag kellemes karácsonyt kíván, hatórás sírógörcs ragad magával.

– Azért is kimész napozni a kertbe. Este ötkor, korom sötétben édesapád sóz körbe a betonplaccon, hogy el tudjon távolítani onnan.

– Csó-ko-lom! – köszönsz vissza meredten január végén annak a néninek, aki még decemberben üdvözölt téged.

– Még egy órával visszaállítasz minden vekkert, hogy már délután háromkor sötétségbe burkolózhass.

– Bármire megesküszöl, hogy csurom véresnek láttad a mikulás ruháját.

– A fészbúkon unalmadban nálad sikeresebb kortársaid adatlapjaid fürkészed, hogy végképp érezd: egy kurva nagy nulla vagyok, egy senki.

– Egyedül iszod a harmadik üveg Éva vermutot – hétfő délelőtt.

– Becézgeted a tablettáidat.

– Egy sötét dokumentumfilm megnézése után azt veszed észre, hogy spontán magömlésed volt.

– Valahogy semmi kedved feloltani a villanyt, ha hazaérsz a munkából.

– Elkezded nézni a valóvilágot, hátha mégis jó.

– Ma már a 18. versedet írod, de valahogy mindnek az lett a címe, hogy “Sötét reménytelenség a fagy torkában”.

– Ébredés után fogat mosol, majd beülsz a vécére, és alaposan kisírod magad.

– Hiába nyomkodod a távirányítót az ablak előtt állva, marad a ködös, kopár táj a botjával hadonászó szomszéd nénivel.

– Nem ugrik be, hogyan kell mosolyogni.

– Egyedül az éltet, hogy egyszer úgyis meghalsz.

– Reggel nyolckor már nem húzod fel a redőnyöket a lakásban, úgyis mindjárt esteledik.

– Boldogságenergiát rendelsz a tévén keresztül.

– Tavaly végre egyedül szilvesztereztél – valamelyik temetőben bolyongva.

– Elhatározod, hogy csakazértis’ boldog leszel, majd elmész hányni.

– Beállítod az ébresztőórát június elsejére.

– Betegség után kutatva addig nyomkodod a hasad, amíg fájni nem kezd. Orvoshoz mész, ahol kiderül, majdnem halálra nyomkodtad magad.

– Órák óta feszülten figyeled a hőmérőt, hátha melegebb lesz nulla foknál.

– Szeretkezés közben is a holocaust foglalkoztat.

– Azon kapod magad, hogy három jégcsapnak bizonygatod, mekkora igazságtalanság a tél.

– Hull a hó! Éljen! Felvágod az ereidet a tompa hólapáttal.

Új hozzászólás