1. Nyelvpolitikai, nyelvgeopolitikai erőtér (a státustervezés kérdései)
Egy nyelv (külső) nyelvpolitikai, nyelvgeopolitikai helyzete meghatározza egy lehetséges nyelvstratégia tényezőit. Ezek között a legfontosabbak: a globalizáció, a regionalizáció (pl. az europaizáció), a nyelvet beszélők és a politikai határok viszonya (pl. az adott nyelvet egy vagy több országban beszélik, ebből következő nyelv- és névpolitikai harc), a történelmi változások (pl. rendszerváltozások), a technológiai forradalmak (a Gutenberg-galaxis, a galaxis vége, az internet-galaxis világa), a nyelvi kultúra intézményesültsége (pl. a nyelvi kultúrával való foglalkozás jellege).
Mindez kijelöli egy nyelv nyelvpolitikai helyzetét.
A magyar nyelvről ennek fényében elmondhatjuk, hogy Magyarországon államnyelvként funkcionáló, több országban – különféle fokozatokban – nemzetiségi nyelvként használható, régi és fejlett nyelvi kultúrájú, Magyarországon a társadalmi-gazdasági-területi viszonyokat leképező funkcionális nyelvváltozatokkal rendelkező nyelv, amelyen ma a szakterületek mindegyike művelhető. Ez a nyelvpolitikai állapot a világ nyelveinek többségéről nem mondható el. Viszont az expanzív (terjeszkedő) nyelvekkel ellentétben a magyar nyelv (különösen a határokon túl) regresszióban van.
A magyar nyelv jelenlegi állapota a magyar nyelv és kultúra elkötelezettjeinek, a folyamatos, spontán és tudatos nyelvgazdagításnak (nyelvújításnak) köszönhető. Ez szállóigeként így fogalmazható meg: „A magyar nyelv nem csak magától lett ilyen”.

2. A magyar nyelv (belső) állapota (korpusztervezés)
A magyar nyelv belső állapotát különösen a minden nyelvben meglévő változástípusok befolyásolják: fonetikai, nyelvtani, szókészlettani és pragmatikai változások, amelyek konvergens (összetartó) és/vagy divergens (széttartó) fejlődési irányokat eredményeznek. A mai magyar nyelvre egyaránt hatnak összetartó és széttartó nyelvi változásokhoz vezető irányzatok. A nyelvváltozatok terén úgy tűnik, hogy a 16–20. század között az összetartó, míg napjainkban inkább a széttartó tendenciák a jellemzőek. Ez utóbbiakra a következő példák hozhatók: az irodalmi nyelv mintaadó szerepének megszűnése, a norma elbizonytalanodása, a szleng megerősödése a nyilvánosságban. A társadalmi méretű kulturálatlanság hatással van a nyelvre is. Leszűkül a szókincs, a nyelvhasználat egyszerűsödik, eltűnnek a különböző stílusok határai. Egységesen alacsony színvonalú, igénytelen nyelvhasználat válik uralkodóvá.
A magyar nyelv visszaszorulása a tudományban ütközik azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenkinek joga anyanyelvén hozzájutni minden információhoz.
Megindult a magyar nyelv eróziója: ha egy területről kiszorul, előbb-utóbb más területekről is ki fog szorulni. – l. oroszországi finnugor nyelvek példája.

3. Miért van szükség magyar nyelvstratégiára?
Egymással szorosan összefügg: a tudás alapú ország megteremtése -> a kulturális szint emelése -> a nyelvi igényesség.
A nyelvnek minden gazdasági, társadalmi, kulturális tényezővel, így a nemzeti kultúrával, annak múltjával, jelenével és jövőjével szoros kapcsolata van.
A magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos törekvések szerteágazóak, ám egyszersmind szétszórtak, a struktúrában egyszerre van jelen a fölösleges párhuzamosság (így pazarlás), és sok terület teljesen gazdátlan. Rontja egy magyar nyelvstratégia kialakításának és végrehajtásának esélyeit az, hogy a nyelvtudományban és ennek nyomán az értelmiségi közbeszédben nincs megegyezés a magyar nyelvvel kapcsolatos szükségszerű teendőkről.
Évszázadokig elegendő volt a spontán nyelvfejlődés, illetve a kis mértékű beavatkozás a nyelv fejlődésébe. Ez eleinte egyéneken, majd civil (művelődésápoló, nyelvápoló) mozgalmak segítő közreműködésén múlott. Kiemelkedő, az egész nemzetet és országot átfogó, egyúttal más nemzetek számára és napjainkra is példát mutató mozgalommá vált a 19. század eleji klasszikus magyar nyelvújítás. Az információs társadalomban azonban felgyorsultak a változások, amelyek az egyén számára sokszor megragadhatatlanok és elbizonytalanító módon hatnak. Egyértelműnek tűnik, hogy ma már csak intézményesen megoldható, szervezett feladat a nyelvek fejlesztése.
A nyelvstratégia megalkotását sok tényező szorgalmazza. Néhány ezek közül:
(a) a nyelvi etalon (magyar köznyelv, közös köznyelv, standard vagy norma) megkérdőjelezése, leépülése (szlengesedés, nyelvi viselkedési zavarok, divatok terjedése),
(b) nyelvi hiány megjelenése a szaktudományok terén,
(c) folyamatos nyelvi hiány a mindennapokra ható gazdasági, kereskedelmi, szórakoztatóipari tevékenység terén (különösen a szómagyarításban, de más nyelvi színtereken is),
(d) egyre szaporodó kommunikációs (kapcsolattartási, nyelvi érintkezési) problémák (pl. a verbális érintés, a megszólítások, különösen a nők megszólítása, a viszontválaszok zavara),
(e) a szövegértési problémák (különös tekintettel a hivatalos, szakmai szövegekre, de a szépirodalom nyelvével kapcsolatban is),
(f) az írásmódok változása, az „internetes” írás kiterjedése a „helyesírás” rovására,
(g) a kiejtési (helyes ejtési) bizonytalanságok (hangképzés, gyorsbeszéd – ebből fakadó viselkedési zavarok),
(h) a magyar nyelv határon túli változatainak szerteágazó, speciális problémái (pl. küzdelem a magyar nyelvi funkciókért, a szaknyelvek szétrétegződésének megakadályozása, a fokozott nyelvi hiány pótlása),
(h) általában a nyelvhez/nyelvhasználathoz (olvasáshoz, íráshoz, közbeszédhez) való pozitív (egyes esetekben bátorító-megerősítő) viszony szorgalmazása, népszerűsítése.
Fölvetődő probléma:
A szaktudományok képviselői, akik olykor sokkal harcosabban képviselik a nyelvvédelmet, mint maguk a nyelvészek, saját tudományuk alkalmazásának analógiájára sokszor megkérdezik, hogy van-e a szómagyarításnak valamilyen fóruma. És értetlenül állnak a nyelvészek válasza előtt: nincs.

4. A stratégia szintjei
A nyelvstratégiai (cselekvési) program, néhány kiemelt területe a következő:
(a) nyelvpolitika, nyelvi tervezés: politikusoknak a nyelvi státuszra, korpuszra és presztízsre gyakorolt hatása (ezen belül vagy mellett beszélhetünk nyelvgeopolitikáról is),
(b) nyelvstratégia: írásban rögzített, rövid-közép-hosszú távú feladatsor
(c) nyelvművelés: mindennapi nyelvi kultivációs tevékenység a művelődési szférában
(d) nyelvi mozgalmak: a nyelvstratégia, nyelvművelés társadalmi elterjesztése
A tudatos nyelvstratégia szintjei közé nem soroljuk be a spontán és többnyire naiv nyelvvédelmet, a társadalom egyfajta önvédő mechanizmusát, ám igyekezni kell azt a tudatosság felé terelni.

5. Kitekintés más országok nyelvművelésére
A világ minden fejlett nyelvi kultúrájának van spontán vagy tudatos, íratlan vagy írott nyelvstratégiája. A nyelvstratégiák időhöz, helyhez kötöttek, de nagyon sok hasonlóság figyelhető meg bennük. Ilyen törekvés volt például az írásbeliség, majd a helyesírás megteremtése (ez utóbbi Európában leginkább az akadémiák feladata lett), nyelvápoló-nyelvművelő közösségek (civil mozgalmak) létrehozása, a nyelvtanoktatás kiterjesztése, egyes helyeken nyelvújító, nyelvgazdagító mozgalmak szervezése, a 20. században nyelvpolitikák, a 20. század végén nyelvi jogok ajánlása, illetve írásba foglalása, az idegenszerűségek elleni küzdelem, a média (különösen a bulvármédia) nyelvének, majd korunkban az interneten megjelenő nyelvváltozatok kritikája. Mindez a szerteágazó tevékenység sokféle szervezeti keretben jelenhet meg: a már említett civil mozgalmak, akadémiák, iskolák, törvénykezési tevékenységén túl a könyvkiadásban, a filmiparban, a médiában, nyelvi intézmények (nyelvi irodák) létrehozásában, pályázatok meghirdetésében.
Hogy szinte minden európai országban van nyelvművelés (nyelvikultúra-ápolás), bizonyítja az eddigi legteljesebb áttekintés: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúrák múltja, jelene és jövője. Inter – Prae.hu, Budapest, 2007. 431 oldal.
Ugyancsak szerteágazó, szervezett nyelvi tevékenységet mutat a helyesírások megszervezése: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyesírások. Inter–Prae.hu, Budapest, 2009.
De valóságos nyelvstratégiák is vannak. Ezek közül kettő magyarul is olvasható a szombathelyi főiskola (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) Uralisztikai tanszékének jóvoltából:
Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010. Ford.: Víghné Szabó Melinda. Heuréka, Szombathely, 2005. 65 oldal.
A lett nyelvpolitika alapelvei 2005–2014. Ford.: Németh Balázs. Heuréka, Szombathely, 2007. 32 oldal.
Nemrégiben hírt kaptunk a finn nyelvstratégia megszületéséről is. Ebben hivatkoznak a korábbi, magyar nyelvstratégiát előkészítő munkára: Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest, 2001.

6. Minta egy nyelvstratégiára
Mintaként az észt nyelvre vonatkozó nyelvstratégia (lásd feljebb) szolgál. Ennek fő fejezetei a következők:
Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010
Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának alapelvei
Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának jogi alapjai
Az észt irodalmi nyelv
Az észt nyelvtervezés: szaknyelvi tervezés, névtervezés
Az észt nyelv védelme és ellenőrzése: jogi szabályozás, ellenőrzés
Az észt nyelv presztízsének kialakítása
Oktatás és az észt nyelv tanítása
Az észt nyelv kutatása és nyelvi adatbázisok
Az észt nyelv nyelvtechnológiai háttere
Az észt nyelv változatai: területi változatok, határon túli észtek nyelv, jelnyelv
Az észt nyelv és más nyelvek
Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának finanszírozási alapelvei
Függelék:
Az észt nyelv nyelvstratégiáját megvalósító intézmények
Az észt nyelv nyelvstratégiáját megvalósítását biztosító programok

7. Egy magyar nyelvstratégia vázlata
Egy magyar nyelvstratégia létrehozása, megfogalmazása csak közösségi munka lehet. Ezért (mind az eddigiek, de főként a következők) csak vitaalapként, vázlatként szolgálnak.

Alapelvek, jogi alapok
A Magyar Köztársaság alapvető feladata, hogy a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze,
A magyar nyelvpolitika elvei összhangban állnak az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ dokumentumaival, az EU nyelvhasználattal kapcsolatos elveivel. 
Cél, hogy Magyarország minden lakosának érthető nyelvi eszközzel biztosítják a magyar társadalom működését.
Kulcsterületek: (a) nyelvtervezés, nyelvművelés, (b) nyelvvédelem, (c) oktatás és nyelvtanítás, (d) nyelvkutatás, (e) nyelvtechnológiai háttér.

A magyar irodalmi (köz-)nyelv
A magyar irodalmi nyelv a magyar nyelv leglényegesebb, egységesített és szabályozott változata, amelyet az egész magyar nyelvterületen használnak, illetve törekszenek ennek használatára. A tudományban közös köznyelvként is nevezik utalva a határon túli magyarok nyelvhasználatára.
Az irodalmi vagy közös köznyelv viszonyítási alapként, nyelvi ideaként (eszményként) szolgál.
A magyar irodalmi nyelvet professzionális szinten főként a tudományos és kulturális élet képviselői használják, ennek művelése, alakítása, fejlesztése akadémiai iránymutatással össztársadalmi feladat.
A magyar irodalmi nyelv helyesírásának gondozása is az Akadémia feladata.
A magyar irodalmi nyelv használatának kultiválása nem zárja ki területi, etnikai, szakmai és egyéb csoportnyelvek használatát, és semmiképpen sem azok ellenében valósul meg.
A magyar irodalmi nyelv és más nyelvváltozatok használata alkalomfüggő, és nem egyszerűsíthető le vagy állítható szembe egymással a helyes-helytelen ellentétpárral.
Az iskola, a minőségi könyvkiadás, sajtó, a közszolgálati rádió és televízió kiemelten törekszik a magyar irodalmi nyelv használatára, ápolására és fejlesztésére.
Probléma, megoldandó feladat:
Az igényes nyelvváltozatok fenntartása – csak tudatos, intézményes nyelvápolással lehetséges!

A magyar nyelvtervezés
Hatékony nyelvpolitikát kell kidolgozni Magyarországon.
A nyelvtervezés a nyelvtervezés elméletén és a magyar nyelv kutatásának eredményein  alapszik.
Kiemelt feladat a szaknyelvi tervezés a szaknyelvek többségének elangolosodása miatt, és a határon túli magyar szaknyelvek szétfejlődése miatt azok terminológiai egységesítése.
A szaknyelveken belül további kiemelt feladat a hivatalos (bürokratikus) szaknyelveknek a polgári életben való egyszerűsítése (különös tekintettel a jogi, a pénzügyi-kereskedelmi területekre).
A névtervezésben már most is van jogi szabályozás; összhangba kell hozni a személynevek, helynevek, cégnevek, társadalmi szervezetek névadására vonatkozó törvényeket, valamint az üzletnevekkel kapcsolatos törvényt (2001. évi XCVI. törvény a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről). Egyes területeken túlzott és fölösleges purizmussal (nyelvtisztaságra való törekvéssel), más területeken a magyar nyelv jellegével ellentétes, a megértést gátló névadással találkozunk.

A magyar nyelv presztízsének kialakítása
A presztízs kialakításának célja, hogy növelje a nyelvi tudatosságot, az ún. önreflexív nyelvhasználatot, egyes területeken (például a határon túl) bátorítson a magyar nyelvhasználatra. Ide tartozik a helyi nyelvváltozatok presztízsének növelése is.
Továbbra is szükségesek az élet minél több területén a magyar nyelv presztízsét fokozó események szervezése (pl. A Magyar Nyelv Múzeuma, Petőfi Irodalmi Múzeum, a magyar nyelv napja, a magyar nyelv hete, a magyar nyelv éve, vetélkedők, versenyek).
Különösen kiemelt állami feladat a magyar nyelv presztízsének külföldön való erősítése. Erre a jelenlegi intézményrendszer is alkalmas (a magyar kultúra házai, Collegium Hungaricumok).

Oktatás, a magyar nyelv tanítása
A magyar nyelv jövőjében meghatározó szerepe van a családoknak és az oktatásnak.
Valamennyi tantárgyban szerepet kell kapnia az anyanyelvi nevelésnek. Pl. szómagyarázatok, szövegértés-feladatok, sokféle szóbeli és írásbeli megnyilatkozás formájában. A szakterminológiát minden tantárgyban különös figyelemmel kell oktatni.
A felsőoktatásban és a tudományban is ösztönözni kell a magyarnyelvűséget, például a színvonalas magyar nyelvű tudományos munkákat.
Szorgalmazni kell Magyarországon a magyar mint idegen nyelv tanítását (elsősorban a
második, harmadik generációs külföldön élő magyaroknak), összehangolt és népszerű magyarnyelv-oktatást kell megszervezni a magyar kultúra házaiban, külföldi magyar egyetemeken, nyári egyetemeken.
Az élethosszig tartó oktatásban szerepet kell kapnia a folyamatos anyanyelvi fejlesztésnek, ismeretterjesztésnek. Nagyon jó példa erre a holland vagy a francia televízió „Nagy diktálás” címmel rendezett show-műsora, amelyben közéleti szereplők mérik össze helyesírási tudásukat.
Probléma:
Ma a nyelvtanórák nem érik el a céljukat. Sok helyen nem tartják meg a nyelvtanórákat. Bizonytalanság van a nyelvtanórák jellegében (ismereteket kell nyújtani vagy „kompetenciát”.) Sok helyen fölöslegesnek ítélik az enciklopédikus tudást, s ennek keretében nem tartják szükségesnek a memoritereket.

A magyar nyelv kutatása és a nyelvi adatbázisok
A magyar nyelv tudományos kutatásának és adatbázisai fejlesztésének központja a Magyar Tudományos Akadémia. További kiemelt kutatóhelyek a tudományegyetemek magyar nyelvi tanszékei.
A nyelvtechnológiai fejlesztéseknek kiemelt szerepet kell kapniuk a jövőben. De a nyelvtechnológiai fejlesztések társadalmi, kulturális, nyelvi hatásait is folyamatosan kutatni kell!
Probléma:
Bizonyos nyelvtechnológiai fejlesztések magán cégeknél, kiadóknál folynak, ezek helyzete sokszor bizonytalan.

A magyar nyelv nyelvtechnológiai háttere
A modern informatikai eszközöket be kell vonni a magyar nyelvstratégiába.
Például a folyamatos nyelvújítást az informatikai eszközökkel kell támogatni.
Probléma:
Nincs semmiféle testület vagy bizottság, amely szorgalmazná az egyébként spontán módon vagy szakmánként külön-külön folyó szómagyarítást. Nincsenek lefektetve a szómagyarítás tudományos alapjai (bár bizonyos kezdeményezések már születtek ezzel kapcsolatban). Elképzelhető, hogy nyelvük mai gazdagításában a finnugor népek is összefoghatnának. Példa lehet erre a román nyelv tudatos latinosítása vagy franciásítása.

A magyar nyelv változatai: területi változatok, határon túli magyarok nyelve, jelnyelv
A magyar nyelvjárások élnek, használatukat, fejlődésüket területi szinten bátorítani kell. Meg kell akadályozni a nyelvjárások gúnyolását. A határon túli magyar nyelvváltozatok folyamatos fejlesztése, értékeik közzététele, a közös magyar norma képviselete, ápolása alapvető fontosságú. Ez szolgálja az ún. „határtalanítás” program.
Terminológiaegységesítés
Egységesíteni kell a magyar nyelvű terminológiát (a határokon túli magyarság oktatási és tudományos programjaiban). Erre már kezdeményezés történt a Collegium Fenno-Ugricum és a VEAB részéről. 
Kiemelt feladat a moldvai csángó, a szlovéniai és a burgenlandi magyar nyelvjárás gondozása, ezekben az esetekben már egyenesen nyelvújjáélesztésről (revitalizáció) kell beszélni.
A jelnyelvet, illetve más speciális nyelvi eszközöket használóknak biztosítani kell a feltételeket a kommunikációhoz, kiemelten a tanuláshoz és a munkavállaláshoz.
A határon túli nyelvi irodák munkáját össze kell hangolni.

A magyar nyelv és más nyelvek
Az EU-ban a közvetítő nyelven (többnyire angolon) keresztül a harmadik nyelvre történő fordítás értelmetlen, funkciótlan, mert az időeltolódás miatt használhatatlan. A közvetítő nyelven át való fordítás helyett át kell térni a minden nyelvről minden nyelvre történő fordításra (ez többletköltséggel jár, de ahogy a biodiverzitásra viszonylag sokat költenek, a nyelvi és kulturális diverzitásra is áldozni kell, mert hatása legalább akkora, mint a biodiverzitásé). Erre a nem munkanyelvű EU-s tagállamok (de legalább a közép-európai térség államai) dolgozhatnának ki közös javaslatot, egyúttal a szakemberképzést is elősegítve (nincs elég fordító).
Az idegennyelv-oktatás minősége kiemelten fejlesztendő. A minimális cél, hogy mindenki legalább közepes (eligazodási) szinten tudjon kommunikálni.
Felülvizsgálandó, és akár el is törölhető a magyar nyelvvizsga-rendszer (amely több tekintetben példa nélküli és hatástalan). 
Meg kell vizsgálni, hogy valóban minden felsőoktatási intézményben a diploma
feltételéül kell-e szabni az idegennyelvtudást.
Az idegennyelv-tanulás további lehetőségei is megvizsgálandók (pl. a filmek nem szinkronizálása).
Probléma:
Magyarország lakói idegennyelvtudásban a legrosszabb helyen állnak az Európai
Unióban. (Igaz, a negatív képet árnyalja, hogy például a szlovákok vagy a csehek sokszor egymás nyelvét jelölik meg második idegen nyelvként.) Az iskolai idegennyelv-oktatás leginkább csőd. A szülőknek rendszerint hallatlan anyagi erőfeszítést igényel, a diákoknak pedig sok idejük megy el az idegennyelv-tanulással. Az idegen nyelvek oktatását új alapra kell helyezni: tudatosítani kell, hogy a kevesebb – több. Azaz használható, de akár hibás (nem nyelvvizsga-szintű) alap- és középfokú idegennyelvtudásra is szükség lehet.
Az eszperantó nyelv szerepe vita tárgya.

A magyar nyelv fejlesztési stratégiájának finanszírozási alapelvei
A magyar nyelvstratégia végrehajtását hosszú távú költségvetés biztosítja.

A magyar nyelvstratégia végrehajtó intézményei
Az MTA, a felsőoktatási szektor feladata és felelőssége. Létre kell hozni A Magyar Nyelv Tanácsát. Francia mintára meggondolandó egy magyar nyelvi biztos (szószóló) kinevezése.
A tudományos kutatómunka központja a Magyar Tudományos Akadémia (Nyelvtudományi Intézet), valamint néhány kiemelt tudományegyetem (kutatóegyetem) magyar nyelvi tanszéke.
Az oktatási kérdések, valamint az alap-, a közép- és felsőfokú oktatásban folyó anyanyelvi versenyek összehangolása az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik.
A folyamatos nyelvstratégiai oktatómunka színhelyei: egyetemi-főiskolai tanszékek.
A nyelvstratégiai, nyelvművelő munka (egészéves kiemelt programok, folyamatos nyelvi tanácsadás stb.) összefogó szervezete A Magyar Nyelv Tanácsa által felkért vagy létrehozott további szervezetek.
Mivel a magyar nyelvi kultúráért ma is nagyon sok intézmény, szervezet, mozgalom tevékenykedik, nyilvánvaló, hogy ezeket szervesen, támogató módon kell bekapcsolni a magyar nyelvstratégiába. Néhány ilyen szervezet: Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesülete, Magyar Nyelvtudományi Társaság, A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Anyanyelvápolók Szövetsége.
Természetesen a magyar nyelvstratégiának médiastratégiát is tartalmaznia kell, amelyben a közszolgálati médiumok, újságok, valamint honlapok szerepelnek.
A magyar nyelvstratégiáról évente beszámol a parlamentnek és a közvéleménynek a nyelvi biztos vagy A Magyar Nyelv Tanácsa, és megegyezésen alapuló ajánlásokat (pl. szólistákat) tesz közzé.

Alapvető szakirodalom:
A lett nyelvpolitika alapelvei 2005–2014. Ford.: Németh Balázs. Heuréka, Szombathely, 2007. 32 oldal.
Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010. Ford.: Víghné Szabó Melinda. Heuréka, Szombathely, 2005. 65 oldal.
Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest, 2001.
Balázs Géza szerk.: A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I, II. MTA, Budapest, 2004.
Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúrák múltja, jelene és jövője. Inter – Prae.hu, Budapest, 2007.
Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyesírások. Inter–Prae.hu, Budapest, 2009.
Bartha Csilla–Hattyár Helga–Szabó Mária Helga: A magyarországi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv. 852-907. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák avagy a nyelv antropológiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2004.
Gados László: A sokféleség közös nyelve. Humán Európa Szövetség, Zalaegerszeg, 2005.
Glatz Ferenc szerk.: Az információs társadalom. MTA, Bp., 2000.
Holló Dorottya: Idegennyelv-tanulás, idegennyelv-oktatás. 996–1017. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Kontra Miklós: Nyelv és jog. 1018-1037. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Kurtán Zsuzsa: Szaknyelv. 932–957. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Minya Károly: Mai magyar nyelvújítás. Szókészletünk módosulása a neologizmusok tükrében a rendszerváltozástól az ezredfordulóig. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003.
Péntek János: A nyelv ritkuló légköre. Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2001.
Pusztay János: Nyelvével hal a nemzet. Az oroszországi finnugor népek jelene és jövője 11 pontban. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2006.
Prószéky Gábor–Olaszy Gábor–Várady Tamás: Nyelvtechnológia. 1038–1072. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Sándor Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. 958–995. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.
Szépe György: Nyelvpolitika: múlt és jövő. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény. Universitas Kiadó, Budapest, 1998.

Jelen tervezet 2009. október 16-án lett bemutatva és vitára bocsátva A Magyar Nyelv Múzeumában A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) és az Anyanyelvápolók Szövetsége által szervezett konferencián. 2009. november 6-án a badacsonytomaji Collegium Fenno-Ugricumban megvitatták az Esélyek és veszélyek – a magyar nyelv helyzete és jövője az EU-ban című kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Mindkét rendezvényt támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztés és Környezetvédelmi Kuratóriuma.