Skip to main content

Egy újfajta kérdőív bemutatása

Batár Levente - 2011. 09. 21.

Bevezetés

A kérdőíves vizsgálat igen régi kutatási technika. Már az Ótestamentumban (4 Móz. 26, 1-2) ezt találjuk: „És lőn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván: „Vegyétek számba Izráel fiamnak egész gyülekezetét, húsz esztendőtől fogva és feljebb…” Újkori példa, hogy 1880-ban Karl Marx 25.000 francia munkás között küldött szét egy kérdőívet, hogy megvizsgálja, alkalmazójuk milyen mértékben zsákmányolja ki őket. Mára valószínűleg a kérdőíves felmérés a társadalomtudományokban leggyakrabban alkalmazott kutatási módszer (Babbie, 1998:277).

Kérdőíves kutatást már sokan készítettek, és talán már mindenki volt alanya legalább egynek. Vele kapcsolatban számtalan cikk, tanulmány és könyv látott eddig napvilágot, szakirodalma bőséges, ezért egyébként fontos kérdéseket (pl. kérdőívkészítés folyamata, reliabilitás és validitás) most nem taglalok, csak olyan pontokat ragadok ki, amelyek bevezetőül szolgálnak a cikk lényegéhez: egy újfajta kérdőív bemutatásához.

A kérdőívek erősségei és gyengeségei

Valószínűleg a kérdőíves vizsgálat a legjobb módszer, amikor a közvetlen megfigyeléshez túlságosan nagyméretű alapsokaság leírásához akarunk eredeti adatokat gyűjteni, vagy amikor attitűdöt és orientációt akarunk mérni (Babbie, 1998:278).

A kérdőíveken belül az önkitöltős kérdőív előnye, hogy olcsó és gyors, kényes kérdéseknél jól alkalmazható, hátránya az alacsonyabb válaszarány és a rosszabb minőségű adatok (Kiss–Szabó–Ujhelyi–Berkics, 2006:82). Egyéb hátrány, hogy míg a közvetlen megfigyeléssel végzett vizsgálatokat módosítani lehet, kérdőíves vizsgálatoknál követelmény, hogy az eredeti vizsgálati terv mindvégig változatlan maradjon (Babbie, 1998:297).

A kérdőívek kitöltetésének módszerei

A kérdőívek kitöltetésének három fő módszere van: önkitöltős kérdőívek, kérdőívfelvétel kérdezőbiztossal, kérdőívfelvétel telefonon (Babbie, 1998:279).

A kérdések fajtái formájuk szerint

A kérdőívek a kijelentések mellett a kérdések két fő fajtáját tartalmazzák: nyitott és zárt kérdések. A nyitott kérdéseknél a válaszadó saját maga fogalmazza meg válaszát. A feldolgozás szempontjából fontos, hogy ezek rövid, könnyen értelmezhető és kategorizálható válaszokra ösztönözzenek. A zárt kérdések csak arra adnak lehetőséget, hogy a kérdőívet kitöltő személy előre megfogalmazott válaszokra reagáljon (Szokolszky, 2004:345).

A jó kérdőív ismérvei

A kérdőív kérdései legyenek rövidek, gyorsan olvashatóak, világosak, relevánsak és egyértelműek. Kerüljük a tagadó és a sugalmazó kérdéseket (Babbie, 1998:178-179).

A jó kérdőív áttekinthető (optimális elrendezésű és méretű), nem túl hosszú (de nem is spórol nagyon a hellyel), instrukcióval vezeti a válaszolót, átgondolt rajta a kérdések sorrendje, +/- állítások egyaránt szerepelnek benne, a kódolás elő van rajta készítve (pl. szélen kódkockák) (Kiss–Szabó–Ujhelyi–Berkics, 2006:79).

A kutatási célok és a megszerezni kívánt információ természete dönti el, hogy a nyílt vagy a zárt formátumú kérdés-e a megfelelő (Szokolszky, 2004:345).

A zárt kérdések elemzése

Zárt kérdések esetében a feldolgozás könnyebb és kevesebb hibaforrással jár, de maga a válaszadás merevebb. A kérdőívet kitöltő személy úgy érezheti, hogy egyik válaszlehetőség sem fedi igazán az ő válaszát (Szokolszky, 2004:345). Ezek kiküszöbölhetők, ha 1) teljes a válaszlehetőségek listája, vagy a felsorolást az Egyéb kategóriával zárjuk; 2) egymást kölcsönösen kizáró válaszokat adunk meg (Babbie, 1998:176).

A nyitott kérdések elemzése

A nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívek feldolgozása a következő lépésekből áll: 1) a kérdőívek ellenőrzése; 2) kódolás; 3) táblázatkészítés; 4) statisztikai feldolgozás (Szokolszky, 2004:360).

Ezek közül a második lépést emelem ki. A kódolás azt jelenti, hogy a válaszokat kategorizáljuk. Ennek első lépésében ki kell dolgozni a kódolási kategóriák rendszerét, más néven a kódolási keretet. A kategóriák alapvető fontosságúak, mert a további elemzés gerincét a kódolási kategóriarendszer adja. A kódolási kategóriáknak 1) megfelelő tagoltsággal tartalmilag kimerítően le kell fedniük az összes választ; 2) logikailag kimerítőnek és egymást kölcsönösen kizárónak kell lenniük; 3) meg kell felelniük a kérdőív céljainak (Szokolszky, 2004:360-361).

Ha már megvan a kódolási kategóriarendszer, akkor a kódoló feladata az, hogy a válaszokat besorolja a megfelelő kategóriákba. Kulcskérdés a kódolás megbízhatósága, ami annak a kérdése, hogy mennyire egységes és következetes a válaszok osztályba sorolása (Szokolszky, 2004:361).

Problémák adódhatnak a kategóriarendszer hibáiból, hibák származhatnak a kódolást végző személyek felkészületlenségéből vagy figyelmetlenségéből (Szokolszky, 2004:361-362). Egyéb hibaforrás, hogy a kódoláskor a kutató gyakran értelmezni kényszerül a választ, ebben pedig ott van a félreértés és a torzítás lehetősége. A diskurzuskiegészítős kérdőívekben tipikusan nyitott kérdések szerepelnek. Ha ilyen kérdőívekkel végzünk kutatást, akkor a feldolgozásuknál szembesülhetünk azzal, hogy nem tudjuk, nem tudhatjuk pontosan, hogyan értette válaszait az adatközlő. Így nagy a torzulás lehetősége, az eredmény könnyen téves lehet. Állításomat konkrét példával támasztom alá, amihez hasonlóakkal dolgoznak más kutatók is:

  1. példa

A barátoddal/barátnőddel kettesben töltöd az estét. Egyszer csak ezt súgja a füledbe: „Mi lenne, ha egész éjjel itt maradnál, és holnap délig ki sem kelnénk az ágyból?” Mondasz valamit? Ha igen, akkor mit?

…………………………………………………………………………………………………

A probléma ott kezdődik, hogyan értelmezi a kapott válaszokat a kutató. Tegyük fel, hogy a megkérdezett ebben az esetben ezt a választ adja: Disznó! A kérdőív feldolgozóján múlik, hogyan értelmezi azt. A közlési szándék lehet bátorító, ha a megkérdezett ugyanazt akarja, de ugyanígy elutasító is lehet, ha a másik félnek egyáltalán nem tetszik a javaslat. Bajban van a kódoló, ha ez egyáltalán tudatosult benne, hogy most melyik eset áll fent.

Ha a válaszadás szóban történne, akkor segítene a szupraszegmentális elemeknek az értelmezése, amelyek segítségével felismerjük például az iróniát, az intrikát, a célzásokat, a rejtett sértéseket. Egyrészt ezek összjátékára hárul annak biztosítása, hogy a közlemény tartalmilag egyértelmű legyen. Másrészt nem kevésbé fontosak azok az információk, amelyeket ugyanezeknek az elemeknek mint meghatározó jegyeknek a révén a közlőről, a közlőnek a közölt tartalomhoz, a közléshelyzethez és a közlőtárshoz való viszonyáról kapunk, s amelyek javítják a közlemény vételének hatásfokát. Ezeken túl azt is jelzik, hogy mennyire kell „szó szerint” venni a közleményt, azaz milyen viszonyban van annak jelentése értelmével (Kassai, 1998:206-208). Ám a (gyakran használt) önkitöltős kérdőíveknél természetesen a szupraszegmentális elemek vizsgálata nem jöhet szóba, ezért más lehetőséget kell keresnünk. A megoldás az lehet, ha minden egyes kérdésnél rákérdezünk a megnyilatkozás hangnemére, amely tükrözi a beszélő lelki állapotát, a hallgatóhoz való viszonyát. Egyébként, ha az adatközlő csupán a választ adja meg, akkor a kódolón múlik, hogy melyik kategóriába sorolja azt.

A fenti kérdést a hangnem (alfabetikus sorrendben való) megadásával a következőképpen egészíteném ki:

  1. példa

A barátoddal/barátnőddel kettesben töltöd az estét. Egyszer csak ezt súgja a füledbe: „Mi lenne, ha egész éjjel itt maradnál, és holnap délig ki sem kelnénk az ágyból?” Mondasz valamit? Ha igen, akkor mit?

…………………………………………………………………………………………………

A válasz hangneme:                  □ baráti □ bizalmas □ durva □ elítélő □ gúnyos □ ironikus
□ kedveskedő □ közönséges □ nyugodt □ őszinte
□ ünnepélyes □ tárgyilagos □ vicces

A hangnem ismeretében már teljes biztonsággal eldönthetjük, mi a válaszadó szándéka. Természetesen a kódolási probléma nem csupán a diskurzuskiegészítős kérdőívek esetében jelenik meg, hanem minden nyitott kérdésben. Lássunk erre is egy példát:

  1. példa

Moziban vagy. Két székkel arrébb egy veled egykorú ismeretlen hangosan csörög egy chipses zacskóval, és szürcsöli a kólát. Mondasz valamit? Ha igen, akkor mit?

…………………………………………………………………………………………………………………………………….

A pontosság kedvéért itt is rá kell kérdezni a hangnemre:

  1. példa

Moziban vagy. Két székkel arrébb egy veled egykorú ismeretlen hangosan csörög egy chipses zacskóval, és szürcsöli a kólát. Mondasz valamit? Ha igen, akkor mit?

…………………………………………………………………………………………………………………………………….

A megnyilatkozás hangneme:                □ baráti □ bizalmas □ durva □ elítélő □ gúnyos
□ ironikus □ kedveskedő □ közönséges □ nyugodt
□ őszinte □ ünnepélyes □ tárgyilagos □ vicces

Az ilyenfajta kérdéseket tartalmazó kérdőívet hangnemes kérdőívnek nevezem. Alkalmazásának két fő hátránya van: 1) megnövekszik a válaszadás ideje, 2) a kérdőív nagyobb terjedelmű, sokszorosítása költségesebb lesz. Ezeket a hátrányokat azonban bőven ellensúlyozza, hogy félreérthetetlenné válik a valódi közlési szándék, így pontosabb eredményeket kapunk.

A kérdések megfogalmazása

A zárt és a nyílt kérdések megfogalmazásában is megjelenik a félreérthetőség. Lássunk mindkettőre egy-egy egyszerű példát:

  1. példa

Moziban vagy. Két székkel arrébb egy veled egykorú ismeretlen hangosan csörög egy chipses zacskóval, és szürcsöli a kólát. Válassz a megadottak közül!

Lehetséges válaszok:                Nem hallom a filmet!

Csend legyen!

Ne zajongj!

Hagyd már abba!

Nem lehetne halkabban?

Nem elég csak felsorolni a választási lehetőségeket, mivel ha belegondolunk, mindegyik megnyilatkozást hány féleképpen lehet mondani, és azok között így milyen nagy jelentésbeli különbségek vannak, akkor rájövünk, hogy számít a hangnem, ezért arra itt is rá kell kérdeznünk:

  1. példa

Moziban vagy. Három székkel arrébb egy veled egykorú ismeretlen hangosan csörög a chipses zacskóval, és szürcsöli a kólát. Válassz a megadottak közül!

Lehetséges válaszok:                Nem hallom a filmet!

Csend legyen!

Ne zajongj!

Hagyd már abba!

Nem lehetne halkabban?

 

A megnyilatkozás hangneme:                □ baráti □ bizalmas □ durva □ elítélő □ gúnyos
□ ironikus □ kedveskedő □ közönséges □ nyugodt
□ őszinte □ ünnepélyes □ tárgyilagos □ vicces

A nyitott kérdéseknél a megfogalmazásnak kell tartalmaznia a megnyilatkozás hangnemét:

  1. példa

Hallod, amint a barátod ironikus hangnemben megjegyzést tesz rád: „Jól nézel ki.” Mondasz valamit? Ha igen, akkor mit?

…………………………………………………………………………………………………………………………………….

Összefoglalásképpen elmondtatjuk, hogy a pontosabb kutatási eredmények érdekében szükséges a kérdőívek feldolgozása során fellépő szubjektivitás teljes kizárása. Ehhez erre alkalmas kérdőívet kell létrehozni és használni. Olyat, hogy a feldolgozás eredménye helytől, időtől és a kódolást végző személytől teljesen független legyen. A hangnemes kérdőív éppen ilyen.

Felhasznált irodalom

Kassai, I. 1998. Fonetika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kiss P. – Szabó M. – Ujhelyi A. – Berkics M. 2006. Kutatásmódszertan: szociálpszichológia. Budapest: Bölcsész Konzorcium.

Pap, A. 2011. Adalékok a nyelvi benyomáskeltés stratégiáihoz. A leechi udvariassági elvek megvalósulása a magyarok nyelvhasználatában. In: Magyar Nyelvőr 135. évf.: 1: 78-89.

Szokolszky, Á. 2004. Kutatómunka a pszichológiában. Budapest: Osiris Kiadó.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x