Olyan fura ez a tavasz, állandóan ingázik a hőmérséklet. (Ingadozik.)

Lutyog a csízmám, mert lyukas. (Nem tudom, mit akart mondani, talán lötyög? Vagy cuppog, ha belemegy a víz?)

Húsz év múlva, a hosszú vándor megpihen… (Ifjú lenne az a vándor.)

Fölül nincs fogam, de úgy eszek vele, mint a fene. (Jó étvágyat.)

Tanult ember egyébként, bölcsészmérnök. (Szép szakma.)

Tudod, én mindig azt mondom, lassan járj, tovább mész. (Majdnem így van. Érsz.)

Fel kell tölteni az akksit vesztinát vízzel.  (Desztillált.)

Húha, szar van a levesben! (Hajszál a levesben, szar a palacsintában, azaz gond van.)

Ha ezeket az abroncsokat még felrakjuk a tetejére, az sokat fog nyomni a lantban. (Talán a latban. Tinódi Lantos Sebestyén is örülne, ha hallaná önt.)

Tudod, milyen drága lett az a bolt? Nagy kótával dolgoznak. (Kvótával, de inkább árrésre gondolt.)

Nem megy a gép, mert rossz a gardán. (Kardántengely, mindenki gardánnak mondja.)

Ne higgy neki, mindenkit átver, nagy góré. (Kópét akarhatott mondani.)

Ott van az eltetőben a folyós tehén. (Folyatós tehén az elletőben.)

*

S itt pedig egy külső hivatkozás Label barátom blogjáról. (http://megjel.blog.hu) Burkoló járt nála, és beszélt is munka közben, szerencsére:

„A baj már nem itt van Nagymagyar, hanem (…) Brazíliában.”

„Áldja meg az Isten ezt az országot, testvér. Ha már így alakult.”

„Öreg vagyok én még ehhez.”

„Ez olyan lesz, mint a Picassónak a festménye, tudod, jobbról-balról meg van csavarodva. Hát most mi csináljak vele? Megvariáljuk. Meg nem ölhetem magamat.”

Fütyörészés, csiszolás, motyogás:

„Tesókám, nem lesz ez rossz, csak kibaszott sok vele a kínlódás.”

„Kiderül, beborul, beborul, kiderül.”

„Nem mondom, hogy szuper lett, mert nem tudnák hazudni”