Minden kultúrtörténeti kor kialakítja a maga látásmódját, amellyel a körülöttünk lévő világot értelmezni, megfejteni próbálja. Úgy tűnik, az új évezred tudományos szemléletmódja és divatszava a hálózat olyannyira, hogy napjainkban már „minden hálózat”. Mint ahogyan a XIX. század nagyobbik részét meghatározó történeti-összehasonlító szemlélet sem egyik pillanatról a másikra bukkant fel a század eszmevilágában, amely aztán a jogtudománytól az élettudományon át (ld. evolucionizmus) a nyelvtudományig mindent áthatott, a dolgok hálózatként való közelítése sem új keletű. Felfogásként megtalálhatjuk többek között az orosz formalizmusban gyökerező polysystem-elméletben (vö. Even-Zohar 1979, 1990), amely alapvetően kultúraelmélet. Eszerint például az irodalom egy rendszer, amely ugyanakkor a művészettel, a politikával, a vallással stb. együtt egy a rendszer-hierarchiában fölötte álló rendszernek a része, ti. a kulturális-társadalmi rendszernek, amely összetett, alrendszerekből álló dinamikus képződmény. Tehát a rendszer, azaz a polysystem, kisebb rendszerekből áll, melyeket még kisebb rendszerek alkotnak. Ez a gondolat visszhangzik Csermely (2005) megállapításában, mely szerint a hálózatokat az egymásba ágyazottság jellemezheti. A háló szerkezetének érzékelése függ a felbontástól, ugyanis kis felbontással nézve van, ami pontnak látszik, azonban nagyobb felbontásnál kiderülhet, hogy maga a pont is egy összetett hálózat. A szintagmatikus és a paradigmatikus viszonyokat is hálózatként foghatjuk fel, melyek metszéspontja a szó, egy csomópont. Mindeközben a szó is hálózat: lexikai, grammatikai, szemantikai, pragmatikai viszonyok hálózata.
1. Szókészlet és grammatika
Az 1950-es évek óta keletkezett nyelvészeti elméletek hol a grammatikát, hol pedig a szókészletet helyezték előtérbe. A strukturalizmus és Chomsky munkásságának nagy része a szókészlettől független rendszerként kezelte a nyelvtant. Ezzel a nézőponttal szöges ellentétben áll az 1970-es évek elméleti és alkalmazott nyelvészetét jellemző felfogás, mely szerint a szókészlet, és nem a grammatika a nyelv vezérelve.
Ma már közhelynek számít az az állítás, hogy az élő nyelv nem valamilyen alapszerkezetből és egy adott szókészletből épül fel, hanem formálisan többé-kevésbé fixált morféma-sorozatokból. Ezeket a sorozatokat a legkülönbözőbb elméleti háttérrel rendelkező nyelvészek és alkalmazott nyelvészek azonosították, és saját megközelítésmódjuknak megfelelően nevezték el lexikális kifejezéseknek, ’lexical phrases’ (Nattinger–DeCarrico 1989, 1992), kompozitáknak, ’composites’ (Mitchell idézi Cowie 1988), nyitólépéseknek ’gambits’ (Keller idézi Cowie 1988), rutinszerű képleteknek ’routine formulae’ (Coulmas idézi Cowie 1988), frazémáknak ’phrasemes’ (Melčuk 1988, 1995), előre gyártott rutinoknak és mintázatoknak ’prefabricated routines and patterns’ (Krashen 1981), mondat töveknek ’sentence stems’ (Pawley–Syder 1983), képleteknek ’formulae’ (Peters 1983), és sablonos nyelvnek ’formulaic language’ (Weinert 1995; Wray 1999). A nyelv ezen tulajdonságának vizsgálata három kutatási területet jellemez kiemelkedően: a lexikográfiát, a nyelvoktatást és a pszicholingvisztikát. Közös vizsgálati körükbe tartozik a lexikális kifejezések gyakorisága és ebből következően azok jelentősége, a szókészleti elemek változatosságának mértéke, a lexikális kifejezések funkciója, valamint a lexikális kifejezések fontossága egy olyan nyelvészeti modellben, amelyben szókészlet és grammatika egyforma jelentőséggel bír (vö. Hunston–Francis 2000).
2. Frazeológiai elv vagy szabad választás
A fenti megközelítési mód Bolinger egy korábbi tézisét tükrözi miszerint „our language does not expect us to build everything starting with lumber, nails, and blueprint, but provides us with an incredibly large number of prefabs” (Bolinger 1976: 2), melynek érvényességét korpuszlingvisztikai kutatások is alátámasztják. Ezek alapján határozza meg Sinclair (1991) a frazeológiai elvet (idiom principle), amely mélyen áthatja az írott és a beszélt nyelvet, feltehetően nem csupán a már alaposan vizsgált angol nyelv esetében.
A frazeológiai elv szerint a szöveg nem szavak véletlenszerű kiválasztásával keletkezik, hanem számos előre, vagy félig előre gyártott szerkezetből áll össze, melyek adott helyzetben egyedüli választási lehetőséget jelentenek akkor is, ha ezek a szerkezetek látszólag szegmentálhatók. A frazeológiai elv működését jól illusztrálja a két szóból álló angol of course. Ez a szókapcsolat gyakorlatilag egyetlen szóként működik és a szóköz idővel ki fog kopni, mint ahogy történt a maybe, anyway, another szavak esetében. Az of ebben a szerkezetben nem a nyelvtankönyvekben megtalálható of elöljáró, mely általában egy főnévi csoport főneve után következik, vagy egy mennyiségjelzőben, mint a pint of. Hasonlóképpen a course sem az a megszámlálható főnév, amely a szótárakban szerepel. Jelentése nem a szó tulajdonsága, hanem a szókapcsolaté (vö. Sinclair 1991).
A frazeológiai elv a szabad választás elvével (open-choice principle) (Sinclair i.m.) áll szemben, amely úgy fogja fel a szöveget, hogy az bonyolult választások sorozatának eredménye. A szelekciós kényszert az idézi elő, hogy minden egyes befejezett, lezárt egység után (amely lehet szó, szókapcsolat, mondat) alternatívák szinte végeláthatatlan sora jelenik meg, melyek kiválasztásának kizárólag a grammatikalitás, vagyis a nyelvtani helyesség szab korlátot. Ez a felfogás különösképpen a deskriptív nyelvészetet jellemzi. Nem véletlenül nevezik üreshely-kitöltő modellnek is ezt a megközelítést, amelyben a szöveg nem egyéb, mint szabad helyek sorozata, melyeket a szókészletből olyan elemekkel kell kitölteni, amelyek megfelelnek a helyi korlátozásoknak. Minden szabad helyet elvileg bármilyen szó kitölthet.
Sinclair (1991), Kjellmer (1994), Altenberg–Olofsson (1990) és Moon (1998) korpuszlingvisztikai kutatásai kiemelkedően hasznosak voltak a frazeológia határainak kiterjesztésére, amikor bebizonyították, hogy a klasszikus, ámbár meglehetősen ritka, átvitt értelmű frazémákon kívül szavak számos kombinációja létezik, amelyek gyakori együttes előfordulást mutatnak. Mivel ezek a gyakran előforduló többszavas kifejezések mindennapiak, tipikusak, megszokottak, azaz nem feltűnőek pszichológiai szempontból, a mindennapi nyelvhasználat átsiklik fölöttük, ugyanis: „a dolgok számunkra legfontosabb aspektusai rejtve maradnak azok egyszerűsége és mindennapisága miatt (valaki képtelen észrevenni valamit – mert az mindig szem előtt van)” (Wittgenstein 1992: 129. szakasz). Mégis úgy tűnik, hogy éppen ezek a több szóból álló egységek képezik az írott és a beszélt nyelv szokványos, vagy előnyben részesített építőelemeit. Kjellmer (1994) írott és Altenberg (1998) beszélt nyelvet vizsgáló munkája arra is rávilágított, hogy ezeknek az előre gyártott elemeknek döntő szerepe van az írott és a beszélt nyelv felépítésében annak ellenére, hogy szerkezeti befejezetlenségük, vagy instabilitásuk miatt túlnyomó többségüket nem lehet teljesen lexikalizált frazeológiai egységeknek tekinteni. A korpuszadatok azt támasztják alá, hogy az emberi lény nyelvében „szokás teremtmény”, mivel nyelvi produkciójában nagymértékben támaszkodik konvencionális, szokásos, tipikus mintákra:
(…) in most of our utterances we are creatures of habit, immensely predictable, rehearsing the same old platitudes and the same old clichés in almost everything we say. If it were not so, language would become unworkable. Humankind cannot bear much creativity. (Hanks 1996: 85)
3. Kibővített jelentésegységek
A több szóból álló egységek ko-szelekció, más szóval együttes kiválasztás eredményeként jönnek létre és kibővített jelentésegységeket alkotnak. A ko-szelekció azt jelenti, hogy a nyelvhasználat során két vagy több elem rendszeresen, habituálisan együtt választódik ki. A szavak ko-szelekciós hajlama kiemelkedően erős, és ebben a folyamatban gyakran nem tudják megőrizni saját, független jelentésüket. Leginkább az idiómák és az összetett szavak azok a több szóból álló egységek, amelyek az együttes kiválasztás általánosan elfogadott fajtái. Jellemzőjük, hogy két vagy több összetevő kombinációjából új jelentés keletkezik. Az idiomatikus nyelvhasználatnál vagy a szólások és közmondások használatánál az együttes előfordulás és az eredményeképpen megszülető kibővített jelentésegységek azonban sokkal mélyrehatóbbak és átfogóbbak. A jelenséget leginkább a korpuszokból készített konkordanciák tudják megvilágítani.
Egy konkordancia függőleges tengelyén ismétlődő minták vagy panelek különülnek el. A legnyilvánvalóbb és legkönnyebben beazonosítható minta a kollokáció, azaz két vagy több szó ismétlődő együttes előfordulása. Egy másik minta a kolligáció, vagyis az a grammatikai minta, amelybe az állandósult szókapcsolat beleilleszkedik. Firth szerint (idézi Palmer 1968) a kolligáció a nyelvtani kategóriák kölcsönös viszonyának megjelenése a szintaktikai szerkezetben, vagy a jelentés megjelenítése a grammatika szintjén.
A kollokációs és kolligációs mintákat, valamint a köztük lévő viszonyokat együtt kell leírni ahhoz, hogy betekintést kapjunk a jelentés valódi természetébe, nem utolsó sorban azért, mert egy szó jelentését az őt körülvevő ko-textuális jegyek határozzák meg. Ennek működési elvét Sinclair egy analógiával illusztrálja:
I could write a dictionary of English that had an entry for the letter ’p’. It would have many, many senses; for example, one sense would be when it occurred in front of ’in’. It would be defined as a sharp object that hurt if you sat on it. Then there would be another sense where it also meant something sharp but this time you wrote with it – this ’p’ is always followed by ’en’. And another sense again means something sharp, but in a figurative way, to do with words – this is ’p’ followed by ’un’. (Sinclair idézi Tognini-Bonelli 2001: 103)
Sinclair szerint ez a szótár nem lenne különösebben népszerű, ugyanis bárki kijelenthetné, hogy a jelentés tulajdonképpen nem is a ’p’ betűben van, hanem az egész szóban. Mutatis mutandis, a legtöbb esetben egy szó sem elég önmagában a jelentés meghatározásához, hanem figyelembe kell vennünk a szokásos környezetét ahhoz, hogy megtaláljuk a jelentést hordozó egységet.
Korpusz adatokkal való munkája alapján Sinclair (1996) szükségesnek tartja a jelentés, illetve a jelentésegységek újra meghatározását. Ez négy lépésben történik, a konkordancia kulcsszavából kiindulva:
1. azonosítani kell a kollokációs profilt (lexikai megvalósulás);
2. azonosítani kell a kolligációs mintákat (lexiko-grammatikai realizációt);
3. meg kell figyelni a szokásos szemantikai mezőt (szemantikai preferencia);
4. meg kell figyelni a pragmatikai realizációt (szemantikai prozódia).
Az így megállapított egységek kibővített jelentésegységeket alkotnak, amennyiben a kulcsszóból kiindulva a közvetlen vagy távolabbi szövegkörnyezetben található más szavakat is magukba foglalják, melyekkel úgy tűnik, együtt választódnak ki és szabályos mintákat alkotnak.
Anélkül, hogy azt expliciten kimondaná Sinclair arra utal, hogy a jelentés nem más, mint a nyelv lexikai, grammatikai, szemantikai és pragmatikai rendszereinek (divatos szóval – hálózatainak) metszéspontja (értsd: csomópontja).
4. Szemantikai prozódia
Különleges kollokációs jelenség a szemantikai prozódia (vö. Louw 1993), amely egy több egységen átívelő jegy. A szemantikai prozódia a jelentés következetes aurája, amellyel a kollokációk átitatják a nyelvi formát (ua.).
A set in igénél például szembetűnő az alanyok természete: általában kellemetlen állapotokra, viszonyokra utalnak, mint például decay, malaise, despair, ill-will, decadence, impoverishment, infection, prejudice, anarchy stb., ami negatív szemantikai prozódiával ruházza fel az igét (vö. Sinclair 1991).
5. Delexikalizáció
A delexikalizáció olyan folyamat, melynek során egy lexikai elem legalább részben elveszíti eredeti lexikális értékét és gyakran új jelentéseket és új funkciókat vesz fel egy nagyobb egységen belül (vö. Tognini–Bonelli 2001). Ez a szemantikai elszegényedés akkor következhet be, amikor egy lexikai elem és környezete között elmosódik a határ. A delexikalizált szó egyértelműsítheti a másik szó jelentését. Sinclair megállapítja, hogy a delexikalizáció szokványos jelenség a nagy gyakoriságú szavak esetében, amelyek hajlamosak arra, hogy elveszítsék független jelentésüket (Sinclair 1997). A physical assault (fizikai bántalmazás), vagy a scientific experiment (tudományos kísérlet) szókapcsolat példáján Sinclair (1992) rámutat, hogy a melléknevek nem tesznek egyebet, mint megismétlik a főnévben már eleve meglévő jelentést, azaz delexikalizálódnak.
6. Helyzetkép
Az alábbi vizsgálat tárgya egy viszonylag kisméretű, másfélmillió szövegszóból álló sajtónyelvi korpusz. Három tipográfiai konvenciót alkalmazunk az elemzés során: kiskapitálissal jelöljük a lemmát, dőltbetűvel az aktuális szóalakot, és félkövér betűt használunk kiemelésre.
A korpuszban a helyzet lemma 1.523.637 szövegszónál 1.038 előfordulással rendelkezik. A leggyakoribb szóalakok a következők: helyzet 338, helyzetben 121, helyzetet 114, helyzete 80. Az adatokból világosan látszik, hogy a szónak nincs egyenletes megoszlása a paradigmában. Különösen szembetűnő a lemma 1.038 előfordulásánál a mindösszesen 29 többes számú alak (2,8%). A számadatok azt mutatják, hogy a leggyakoribb négy alak az előfordulások 63%-át adják, miközben a fennmaradó 37% megoszlik a paradigma összes többi alakja között. Más szóval – a fordítástudományból kölcsönzött terminusokat használva – a 37%-ban előforduló alakok performancia jelenségek, míg a 63%-ban megtalálható alakok norma jelenségek (vö. Toury 1980), azaz tipikus nyelvhasználati minták. A következő vizsgálat nem kimerítő, a fent vázolt megközelítés szemléltetését a helyzet szóalak elemzésére redukáljuk. Terjedelmi korlátok miatt a teljes konkordanciákat nem áll módunkban közölni, az alábbiakban mindössze néhány példát tudunk idézni illusztrációként.
6.1. helyzet
6.1.1. Kollokációk
A helyzet szóalak rendszeresen két nagy melléknév típussal választódik ki együttesen, és alkot velük kollokációkat: a) viszonyító melléknevekkel, és b) minősítő melléknevekkel.
a) Ha közelebbről megvizsgáljuk a viszonyító mellékneveket láthatjuk, hogy három szemantikailag jól körülhatárolható csoportba tartoznak: i) katonaság (biztonsági, geostratégiai, hadi, háborús, polgárháborús); ii) gazdasági élet (fiskális, gazdasági, költségvetési, makrogazdasági, piaci, pénzügyi, világpiaci); iii) társadalom (belpolitikai, foglalkoztatási, jogi, járványügyi, munkaerő-piaci, nemzetközi, politikai, szociális, választási).
Ezekben a kollokációkban a helyzet tag jellegtelen, szinte nincs szemantikai tartalma, miközben a melléknevek konkrét, tényszerű tulajdonságokat jelölnek. A főnévi tag grammatikalizálódik, azaz megtartja szófai kategóriáját, de közben delexikalizálódik. A viszonyító melléknevek azonban csupán grammatikai formájuk szerint melléknevek (vö. Keszler 2000). A kollokáció két tagja ellentétesen viselkedik: egyiknek gyenge a grammatikai formája és erős a szemantikai tartalma, a másiknak éppen fordítva, erős a grammatikai formája, azonban gyenge a szemantikai tartalma. Meglátásunk szerint a folyamat eredménye az, hogy a két tag előbb vagy utóbb összetett-szóvá válik. Ehhez az állapothoz nagyon közel áll az erős szemantikai-szintaktikai kapcsolattal rendelkező nemzetközi helyzet kollokáció.
képviseli a pártot. A belpolitikai helyzet bizonytalanságát jelzi, hog
nemzetközi környezet, a biztonsági helyzet nem is igényli, hogy minden
áció, a devizaárfolyam, a fiskális helyzet és a gazdaság más kondíciói
ámát, mint a romló foglalkoztatási helyzet közepette a munkanélküliség
ok szerint az eladások a gazdasági helyzet jobbra fordulása esetén sem
echet az Ufa GmbH-ból, a gazdasági helyzet viszont „fokozódott”, mivel
etoen megváltozott a geostratégiai helyzet. Már nem a passzív terület
atja új király választását, a hadi helyzet alapvetoen megváltozott. A
arga Mihály a múlt héten a háborús helyzet miatt már vészforgatókönyv
rei érezték meg elore a nemzetközi helyzet „fokozódását”. Mindenesetre
zott recept lényege: a romló piaci helyzet nem annyira zeneérto vezeto
dják védeni magukat! Polgárháborús helyzet alakulhatott volna ki, amel
agyok egyedül. Ez kényes politikai helyzet: az ellenzék szerint a korm1. táblázat. Helyzet-konkordancia 1
b) A minősítő melléknevek változatosak, ugyanakkor szinte kivétel nélkül kellemetlen körülményekre utalnak: bonyolult, diszkriminatív, furcsa, kaotikus, katasztrofális, kétségbeejtő, különös, legfurcsább, legsúlyosabb, lehetetlen, letisztultabb, nehéz, paradox, rendkívüli, sajátos, vesztő, nehezen átlátható, érdekes (különös, furcsa jelentéssel). 4 előfordulással jelenik meg az ’új’ melléknév, a kontextus alapján azonban nem lehet megállapítani, hogy az új helyzet kedvező-e vagy nem. Megállapíthatjuk, hogy jellemzően a minősítő melléknevek negatív előjelként működnek, amitől a helyzet szóalaknak negatív a szemantikai prozódiája.
megváltoztatását. Igazán bonyolult helyzet viszont akkor keletkezik, h
vaslatot a szerinte diszkriminatív helyzet megszüntetésére: 2003-tól i
sét tuzi ki célul. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az izraeli j
nyilatkozatban közölte, a kaotikus helyzet miatt az ország több pontjá
nézve potenciálisan katasztrofális helyzet alakul ki Csecsenföldön. Ad
galáztatásokról. Ez a kétségbeejtő helyzet fordul a fonákjára olyan
tő munkát végezzenek. Az a paradox helyzet állt elő, hogy ha több kábí2. táblázat. Helyzet-konkordancia 2
6.1.2. helyzet alanyi funkcióban
a) Amikor a helyzet névszói állítmány alanya, az állítmány névszói tagja a minősítő mellékneves kollokációkhoz hasonlóan nem kifejezetten kedvező állapotokra utal: 71 előfordulásnál 55 példában az állítmány névszói tagja negatív töltetű (pl. rossz, nem jó, súlyos, kényelmetlen, nemkívánatos, tarthatatlan, feszült, bizarr, aggasztó, drámai, kaotikus, zűrzavaros stb.); a fennmaradó példákban semleges, de legalábbis nem deríthető ki egyértelműen a kontextusból, hogy a körülmények kedvezőek vagy kedvezőtlenek-e (egyértelműbb, ismeretlen, stabil).
s sarkát taposták. Még súlyosabb volt a helyzet a Normafánál, hiszen a
yvezetoje. Meglehetosen kényelmetlen a helyzet, mivel ha az orosz i
tségek teljesítésének feltételeit. Ez a helyzet nemkívánatos. HVG: Me
rint városukban semmivel sem rosszabb a helyzet, mint az országos átl
lszívódott. Arányaiban a legrosszabb a helyzet Alaszkában, ahol a je
Tanári ellenállás Pattanásig feszült a helyzet a dél-amerikai Peruban
al a kenyéradója is. Különösen bizarr a helyzet azokon a településeken
k elejének válsága óta a legsúlyosabb a helyzet, tavaly 1,1 – Argentín
erület földhivatalában kevésbé rózsás a helyzet – ismeri el Pálfalvi.
a világhálón. Az USA-ban még rosszabb a helyzet. Ugyancsak a Websense
. Mindkét ország építőiparában drámai a helyzet, nem egyszeruen átmene
ok lefoglalják a magyarok hajóit is. A helyzet valóban zűrzavaros. A
anisztáni állapotoknál is kaotikusabb a helyzet. A polgárháború és a m3. táblázat. Helyzet-konkordancia 3
b) A helyzet igei állítmányai egy korábbi állapot átalakulását fejezik ki. 2 előfordulás kedvező fordulatot idéz: sokat javult, javulni fog. 18 példában a kedvezőtlen folyamat megszakad, azonban nem derül ki, hogy bekövetkezik-e a pozitív fordulat: a helyzet változik (13), normalizálódik (2), stabilizálódik (2), konszolidálódik (1). Az 54 előfordulásból maradó 34-ben a szóalak újfent olyan igék alanya, amelyek nemkívánatos eseményekről adnak hírt: a helyzet elromlik, eldurvul, nem javul, rosszabbodik, bonyolódik, nem rendeződik, aggodalomra ad okot stb..
és a kínai együttvéve. C. G.: A helyzet azért valamelyest javul. A
ött célokat: nem stabilizálódott a helyzet, nem fedték fel az al-Káida
a HVG tudakozódására elmondta – a helyzet mostanra stabilizálódott, é
gjelent könyvében arról ír, hogy a helyzet többnyire javul, és ahol ne
ldön már stabilizálódott annyira a helyzet, hogy biztosítani lehessen
kkal élénkíti majd a forgalmat. A helyzet azonban nem javult, aminek
z, áprilisban valamelyest javult a helyzet. „A magyar gazdaság nemzet
án azonban korántsem rendeződött a helyzet, éppen ellenkezőleg: több n
SA) felségterületének számított. A helyzet három lépcsőben változott m
zükség – alapjában nem változott a helyzet, és a titkosírások biztonsá
ly viszont annyira elmérgesedett a helyzet a jezsuiták és a jobboldali
l időközben annyiban bonyolódott a helyzet, hogy a múlt héten kiszivár4. táblázat. Helyzet-konkordancia 4
6.1.3. Több szóból álló egységek
Míg a Magyar szókincstár (Kiss 1998) nem adja meg azokat a hosszabb egységeket, amelyekben a helyzet tagként szerepel, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára (ÉSz 1960) többet is felsorol. Csak mellékesen jegyezzük itt meg, hogy az ÉSz-ben található hosszabb egységek túlnyomó többsége nem azonos a vizsgált korpuszban előforduló többszavas lexikai egységekkel. Nem kicsi a valószínűsége annak, hogy ebben szerepet játszik az a 40 év, amely a nyelvi adatok forrását korban elválasztja egymástól.
A többszavas lexikai egységek közül, amelyekben a helyzet előfordul azt az egyet választjuk ki, amely egyaránt megtalálható a szótárban és a korpuszban is. Az ÉSz harmadik vonatkozó szócikke ismerteti a helyzet átvitt értelemben használt példáit. Itt találjuk ’a helyzet magaslatán’ egységet. A korpuszból készített konkordancia azonban rávilágít, hogy az egység háromnál több tagból áll: része még egy ige, amely a mi példáinkban az áll, továbbá egy tagadószó. A nyelvhasználati minta alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szótári jelentéssel ellentétben, ezt a többszavas egységet nem a pozitív teljesítmény értékelésére, hanem elégedetlenség, csalódás kifejezésére használjuk.
6. táblázat. Helyzet-profil
7. Összegzés
A helyzet szóalak vizsgálatával arra tettünk kísérletet, hogy rávilágítsunk: egy szó jelentésének meghatározása összetett dolog, amennyiben a szavak jelentése nem független más szavaktól, amelyekkel paneleket alkothatnak. Sőt, a szavak kibővített jelentésegységekbe ágyazódnak, melyekben összekapcsolódik lexika, grammatika, szemantika és pragmatika, és ezeknek az egymásba ágyazott hálózatoknak a dinamikus kapcsolata határozza meg a jelentést. Amikor kísérletet teszünk a jelentés egységének újra meghatározására. szükség van ezek figyelembe vételére.
Irodalom
Altenberg, B. 1998. On the phraseology of spoken English: The evidence of recurrent word combinations. In Cowie, A.P. (ed.): Phraseology: Theory, analysis and applications. Oxford: OUP. 101–122.
Altenberg, B.–Olofsson, M. E. 1990. Phraseology in spoken and written English: Presentation of a project. In Aarts, J.–Meijs, W. (eds.): Theory and practice in corpus linguistics. Amsterdam–Atlanta: Rodopi. 1–26.
Bolinger, D. 1976. Meaning and memory. Forum Linguisticum. 1(2): 1–14.
Cowie, A.P. 1988. Stable and creative aspects of vocabulary use. In Carter, R.–McCarthy, M. (eds.): Vocabulary and Language Teaching. London: Longman. 126–139.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Even-Zohar, I. 1979. Polysystem Theory. Poetics Today 1. 287–310.
Even-Zohar, I. 1990. Polysystem Studies. Poetics Today 11(1).
ÉSz 1960. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára III. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Hanks, P. 1996. Contextual Dependency and Lexical Sets. International Journal of Corpus Linguistics 1(1): 75–98.
Hunston, S.–Francis, G. 2000. Pattern Grammar. A corpus driven approach to the lexical grammar of English. Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins.
Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kiss Gábor (főszerk.) 1998. Magyar szókincstár. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kjellmer, G. 1994. A dictionary of English collocations. Oxford: Clarendon Press.
Krashen, S.D. 1981. Second Language Acquisition and Second Language Learning. Oxford: Pergamon Press.
Louw, W.E. 1993. Irony in the Text or Insincerity in the Writer? The Diagnostic Potential of Semantic Prosodies. In Baker, M.–Francis, G.–Tognini-Bonelli, E. (eds.): Text and Technology: in honour of John Sinclair. Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins. 157–174.
Melčuk, I. 1988. Semantic description of lexical units in an Explanatory Combinatorial Dictionary: basic principles and heuristic criteria. International Journal of Lexicography. 1(3): 165–188.
Melčuk, I. 1995. Phrasemes in language and phraseology in linguistics. In Everaert, M. et al. (eds.): Idioms: structural and psychological perspectives. Hillsdale, N.J.: Lawrence Erlbaum Associates. 167–232.
Moon, R. 1998. Fixed expressions and idioms in English. Oxford: Clarendon Press.
Nattinger, J.–DeCarrico, J. 1989. Lexical phrases, speech acts and teaching conversation. In Nation, P.–Carter, R. (eds.): AILA Review 6: Vocabulary Acquisition. Amsterdam: AILA. 118–139.
Nattinger, J.–DeCarrico, J. 1992. Lexical Phrases and Language Teaching. Oxford: OUP.
Palmer, F.R. 1968. Selected Papers of J. R. Firth 1952–1959. London-Harlow: Longman Linguistic Library.
Pawley, A.–Syder, F.H. 1983. Two puzzles for linguistic theory: nativelike selection and nativelike fluency. In Richards, J.C.–Schmidt, R.W. (eds.): Language and Communication. London: Longman. 191–227.
Peters, A.M. 1983. The Units of Language Acquisition. Cambridge: CUP.
Sinclair, J.M. 1991. Corpus Concordance Collocation. Oxford: Oxford University Press.
Sinclair, J.M. 1992. Trust the Text: the Implications are Daunting. In Davies, M.–Ravelli, L. (eds.): Recent Advances in Systemic Linguistics. London–New York: Pinter. 5–19.
Sinclair, J.M. 1996. The Search for Units of Meaning. TEXTUS IX. 1. 75–106.
Sinclair, J.M. 1997. Corpus linguistics at the millenium. In Kohn, J.–Rüschoff, B.–Wolff, D. (eds.): New Horizons in CALL. Proceedings of EUROCALL 96. Szombathely: Berzsenyi Dániel College. 15–28.
Tognini-Bonelli, E. 2001. Corpus Linguistics at Work. Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins.
Toury, G. 1980. In Search of a Theory of Translation. Tel Aviv: The Porter Institute for Poetics and Semiotics.
Weinert, R. 1995. The role of formulaic language in second language acquisition. Applied linguistics. 16: 180–205.
Wittgenstein, L. 1992. Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz.
Wray, A. 1999. Formulaic language in learners and native speakers. Language Teaching. 32: 213–231.
Nincs hozzászólás!